A gyilkológép kultusza

New Yorkban újra kitört a Che-kultusz, miután múlt pénteken bemutatták Steven Soderbergh négy órás filmjét Ernesto Che Gueavara életéről – írja a konzervatív magazin.

Forrás: Globusz.net

 

A januárban az amerikai  mozik műsorára kerülő film az elmúlt években újra reneszánszát élő Che-mánia újabb mérföldköve. Csakúgy, mint a hasonló alkotások, Soderbergh filmje is mitizálja a közönséges bűnöző figuráját. Guevara az egyik jelenetben például arról filozofál, hogy az igazi forradalmárt a szeretet vezérli. A film éppen csak azt nem mutatja be, hogy milyen is volt ez a szeretet által vezetett guevarai forradalom, amelyben a gerillavezér szivarozás közben, rögtönítélő bíróságok vezetőjeként adta ki a tűzparancsot a kivégzőosztagoknak – ha éppen nem saját kezűleg hajtotta végre az ítéletet. Mint ahogy az sem derül ki a filmből, hogy a romantikus lázadóként ábrázolt Guevara szerint az ideális forradalmár „kizárólag a gyűlölet által vezérelt hűvös gyilkológép”.

„Che Gueavara a karizmatikus gonosztevőkön élősködők osztályába tartozik. Che Gueavara úgy viszonyul Fidel Castróhoz, mint Heinrich Himmler Adolf Hitlerhez, vagy Khálid Sheikh Mohamed Oszama bin Ladenhez.” Igaz – ismeri el a National Review – Guevara sokkal fotogénebb, mint Himmler vagy Khálid Sheikh.

A Che-kultuszban az a legmegdöbbentőbb, hogy az emberek milyen könnyen megfeledkeznek a történelmi tényekről. Az Egyesült Államokban valamiért még a Gueavara-féle kommunista szörnyetegek is népszerűségnek örvendenek. Míg a náci és az iszlamista mészárosokat mindenki elítéli, a marxista eszmékre felépített kommunista ideológia kiszolgálóival szemben sokan elnézőek. Pedig a kommunisták sem jobbak a többi totalitárius elveket valló mozgalmárnál: ugyanúgy elutasítják a felvilágosodás eszméit, és ugyanúgy le akarnak számolni az egyet nem értőkkel, mint a nácik és az iszlamisták.