Gyűlöletbeszéd: az EU büntetné, az alkotmány nem engedi

Forrás: Hírszerző

 

A tettesek mellett büntetés sújtaná a közreműködő nyomdákat, terjesztőket, vagy a gyűlölködők által képviselt szervezeteket is. Tilos lenne a holokauszt-tagadás is. Magyarországon mindez szigorítást jelentene, ám az eddigi hazai szigorítási kísérletek az alkotmányon buktak el.

Magyarországon rendre engesztelhetetlen világnézeti vitákba torkollik a gyűlöletbeszéd, a szólásszabadság és más szabadságjogok határainak kérdése. Ennek ellenére komolyabb visszhang nélkül maradt, hogy az Európai Unió igazságügy-miniszterei november végén kerethatározatot fogadtak el a rasszizmus és idegengyűlölet elleni közös fellépésről.

A határozat célja, hogy az EU-tagállamok hatékonyabban, szigorúbban, és jogilag összehangoltabban lépjenek fel a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen, hogy “ugyanaz a magatartás minden tagállamban bűncselekménynek minősüljön”, az elkövetők ellen pedig “hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetéseket irányozzanak elő”. A dokumentum “keretségének” lényege az az elvárás, hogy a megfogalmazott irányelveket minden tagállam építse be a saját joggyakorlatába 2010. november 28-ig.

A kerethatározat a verbális agresszió elleni hatékonyabb fellépést célozza. Az Unió elvárása, hogy bármiféle kisebbség elleni nyilvános gyűlöletkeltés, a röpiratok, képek és egyéb anyagok terjesztése, forgalmazása büntethető legyen. A határozat a büntethetőséget nemcsak a konkrét elkövetőkre terjesztené ki, hanem mindenkire, akinek bűnrészessége, vagy felbujtó szerepe bizonyítható. Franciaországban erre már létezik példa: az uszító röplapok, könyvek, más nyomdatermékek előállításáért a megrendelőtől függetlenül a nyomda is felelhet.

A határozat ezzel összefüggésben nem csak az egyének büntetését irányozza elő. Az államon, közjogi intézményein és a nemzetközi közjogi szerveken kívül a bejegyzett szervezetek, cégek, intézmények (jogi személyek) is büntethetővé válnak, ha a képviselőjük, döntéshozójuk saját szakállára, vagy a szervezet nevében gyűlölködik. Ilyen esetekben a pénzbüntetés mellett az állami támogatás, illetve az üzleti tevékenység jogának megvonása, de akár bírósági felügyelet, vagy felszámolás is járhatna büntetésként.

Nincs több “hollókoszt”-ozás

A népirtások, emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűnök tagadásának, bagatellizálásának, védelmének tiltását külön szorgalmazza a határozat. Így például büntetés járna a holokauszt-tagadásért, ami több európai állam jogrendjében eddig is gyakorlat volt. Ausztriában például 1947 óta egytől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható a Holokauszt tagadása. Ez alapján ítélték 2006-ban három év börtönre a Magyarországon is többször megforduló holokauszt-tagadó brit történészt, David Irvinget.

A kuruc.info kapcsán sok szó esett róla, hogy a külföldi szervereken elhelyezett internetes tartalmakat hogyan lehet büntetni. Az uniós határozat alapján az állami szervek felléphetnének a területükön uszító személyek és a területükön működő szerverek ellen is, függetlenül attól, hogy azok más országokkal összefüggésben működnek.

Az EU azt is elvárja, hogy a határozatban megnevezett bűnökért “hatékony, arányos és visszatartó erejű” büntetés járjon minden tagországban. A nyilvános uszításért a maximális büntetési tétel “legalább egytől három évig terjedő szabadságvesztés” kell, hogy legyen. A határozat azt is kimondja, hogy a megnevezetteken kívül az összes többi bűnténynél is súlyosbító körülménynek számítson a rasszista és idegengyűlölő indíték.

A határozat irányelvei számos európai országban már eddig is a joggyakorlat részei voltak. A magyar jogrendszerhez képest viszont ezeknek az irányelveknek a törvénybe iktatása – megvalósulása esetén – szigorítást fog jelenteni.

A magyar jogrend a verbális erőszakban különbséget tesz uszítás és izgatás között. Ezek közül csak az uszítást bünteti, mivel tettlegességre szólít fel, ami konkrét bűncselekmények megvalósulását okozhatja. Az uniós kerethatározat ezzel szemben magát a gyűlölködő “viselkedést”, “magatartást” tekinti bűncselekménynek, függetlenül attól, hogy tettlegességre szólít-e, vagy sem.

A határozat ugyanakkor több ponton enged mérlegelési lehetőséget az egyes országok jogalkotói számára. Ami magyar jogrenddel való harmonizáció szempontjából döntő lehet, az az a kitétel, mely szerint a határozat nem kötelezi az egyes államokat az alkotmányos rendjükből eredő szabadságjogi alapelveikkel ellentétes lépések meghozatalára. Magyarországon pedig éppen az alkotmányellenességük miatt buktak el az eddigi ilyen jellegű próbálkozások.

A szólásszabadság mindenek felett

Magyarországon már több alkalommal kísérelte meg az országgyűlés szigorítani a szólásszabadsággal való visszaélés büntethetőségét. A “gyűlöletbeszéd-törvények” és más kísérletek viszont rendre az Alkotmánybíróság (AB) ellenállásába ütköztek. Legutoljára azt a polgári törvénykönyv-módosítási tervezetet utasította el az AB, amely a sértett kisebbség minden tagját perindítási joggal ruházta volna fel a kisebbség egésze, vagy képviselője elleni gyűlölködés esetén.

Az Alkotmánybíróság minden alkalommal arra alapozva utasította el a tervezett szigorításokat, hogy az alkotmány megfelelő védelmet biztosít a szólásszabadságnak a megnyilvánulás tartalmától függetlenül, és annak szabályozását elsősorban a társadalmi (ön)kontrollnak kell megoldania. Az AB ennek alapján a tervezett módosításokat aránytalanul szigorúnak, a szólásszabadság indokolatlan korlátozására alkalmasnak találta.

Kondorosi Ferenc, az Új Rend kormánybiztosa a múlt héten egy újságíró-konferencián beszélt a témáról, véleményét pedig írásban is összefoglalta, melyet eljuttatott szerkesztőségünkbe. Kondorosi szerint a szigorúbb szabályozással rendelkező európai országok a német modellre építik a jogalkalmazásukat, amely a szólásszabadságnál magasabb rendűnek tartja a méltóság védelmét. Ezzel szemben Magyarország inkább az amerikai mintát követi, ahol a szólásszabadság sérthetetlen és különös védelmet élvező alapjog.

Kondorosi Ferenc úgy véli, a szélsőséges nézetek Európa-szerte és Magyarországon is teret nyertek az utóbbi időszakban. A szólásszabadsággal való visszaélés büntetésének eddigi sikertelen szigorítása ebben a helyzetben azt eredményezi, hogy a magyar jogrend, miközben az egyéneknek megfelelő védelmet biztosít, közösségi szinten nem rendelkezik korszerű védelemmel a gyűlölködő, kisebbségellenes megnyilvánulások ellen.

A kormánybiztos éppen ezért támogatná a szigorítást, ám úgy véli, ezt Magyarországon csak alkotmánymódosítással lehet megvalósítani.