Érik vagy rothad a flódni?

Írta: Népszabadság - Rovat: Hírek - lapszemle

Egy éve a zsidó közösség hivatalos vezetői visszautasították az államfő szokásos év végi meghívását. Ez a markáns lépés nem aratott osztatlan sikert zsidó körökön belül sem. Néhányan, zsidó fiatalok – hogy a helyzetet mentsük – kóser flódnit küldtünk Sólyom Lászlónak. A tradicionális zsidó sütemény nemcsak civil gesztus volt, hanem beszédes jelzés is, ami akkor úgy tűnt, értő fülekre talál a Sándor-palotában, és azon kívül is.

Forrás: Népszabadság

 

Egy éve a zsidóközösség hivatalos vezetői visszautasították az államfő szokásos év végimeghívását. Ez a markáns lépés nem aratott osztatlan sikert zsidó körökön belülsem. Néhányan, zsidó fiatalok – hogy a helyzetet mentsék – kóser flódnitküldtek Sólyom Lászlónak. A tradicionális zsidó sütemény nemcsak civil gesztusvolt, hanem beszédes jelzés is, ami akkor úgy tűnt, értő fülekre talál aSándor-palotában, és azon kívül is.

E botrányos intermezzótól függetlenül azóta is alacsony intenzitású, hideg polgárháború zajlik a zsidóságon belül. Sokan úgy gondolják, hogy ez zsidó belügy, de nem az, mivel a problémát közvetve a magyar állam és politikai elit generálta. De ami ennél is lényegesebb, “házon belül” nem lehet az ellentéteket feloldani, ahhoz új alku kellene a magyar és a zsidó politikai elit között.

A Magyar Köztársaság kormányokon átívelő egyház-finanszírozási gyakorlata nemes szándékot tükröz, de sok sebből vérzik. A zsidóság esetében ez a különböző jogcímeken folyósított állami finanszírozás egyoldalú függőséget és lényegében burkolt kormányzati beavatkozást eredményezett egy autonóm vallási közösség életében. A magyar állam gyakorlatilag a második világháború óta a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (Mazsihisz) és annak jogelődjeit tekinti a zsidó közösség kizárólagos képviselőjének. Ami körülbelül olyan dilettáns megközelítés, mintha a keresztyén magyarokat csak és kizárólag a katolikus egyház képviselhetné. A zsidó közösség esetében a rendszerváltás sem hozott valós pluralizmust. Annak ellenére sem, hogy a zsidó identitás sokféleképpen élhető meg, és ennek nyomán a Mazsihisztől részben függetlenül virágzik egy második nyilvánosság. Hiába pezsdült fel a zsidó közélet, jelentek meg zsidó civil szerveztek, magazinok, internetes újságok, hiába nyíltak oktatási intézmények, könyvkiadók, színházak, zsidó közösségi terek, hiába érik egymást a zsidó szemináriumok, szabadegyetemek, konferenciák és táborok, sőt hiába alakultak független zsidó egyházak, a Magyar Állam minderről nem vett tudomást. Pontosabban dehogynem: minden létező módon bebetonozta a Mazsihiszt. Előjogokat, kizárólagosságot, anyagi forrásokat biztosít számára, mindezzel politikai monopóliumhoz juttatta a magyar és a zsidó közéletben egyaránt. Amivel amúgy nem volna baj, ha a Mazsihisznek biztosított erőforrásokból és az ebből finanszírozott egyházi szolgáltatásokból a zsidó közösség minden tagja és csoportja közel azonos módon részesedhetne. Ez azonban eleve kizárt, mivel a neológ hitközség bizonyos zsidó vallási közösségektől elzárkózik, illetve a Mazsihisz a zsidó szervezetek egy részével permanens harcban áll. De, ami ennél is rosszabb: a százezernyi magyar zsidó többsége nem kér sem a Mazsihiszből, sem más zsidó szervezetből – messze elkerüli mindegyiket.

Hatalomtechnikai szempontból a Mazsihisz vezetői ügyesen uralják a helyzetet – más kérdés, hogy ez kinek hasznos. A Mazsihisz establishment politikáját kiválóan tükrözi a november 16-án megtartott Magyar Zsidó Kongresszus (MZSK). Ezt a fórumot a Mazsihisz erőfölénye tudatában hívta életre, nehezen visszautasítható ajánlatot téve a zsidó közélet szereplőinek. A Mazsihisz már a játékszabályok rögzítésekor egyértelművé tette: a kongresszusnak nincs semmiféle döntési jogköre, viszont: aki részt vesz rajta, jelenlétével indirekten elfogadja a Mazsihisz vezető szerepét. Ilyen keretek között az MZSK legfeljebb a Hazafias Népfront reinkarnációja lehetett.

A hőn áhított egység helyett sikerült megosztani a zsidó közösséget. Több aktív zsidó szervezet sietve elzárkózott a részvételtől, de akadt 70 (!) szerveződés, amely fontosnak érezte, hogy ott legyen. Aki kicsit is ismeri a zsidó közéletet, pontosan tudja, hogy nincs ennyi működő zsidó szervezet (bár volna!). Ez az elképesztő szám úgy jött ki, hogy a Mazsihisz tagszervezetei, intézményei külön-külön is képviseltették magukat. Ezzel és a Mazsihisznek egzisztenciálisan kiszolgáltatott civilek voksaival biztosított volt a kongresszus kimenetele. És, hogy ez a testület később se válhasson konkurens hatalmi centrummá, elnökévé azt a dr. Feldmájer Pétert választotta, aki jelenleg a Mazsihisz első számú embere.

A híradásokból úgy tűnik, csak “az antiszemitizmus elleni közös fellépés fontosságában” értettek egyet az MZSK-n megjelent küldöttek. Ami vitán felül fontos ügy, de ennél azért markánsabb vízióval is előrukkolhattak volna a zsidó közösség fejlesztése szempontjából! Amúgy a Mazsihisz establishmentje két évtizede folyamatosan küzd az antiszemitizmus ellen, de még átfogó cselekvési tervre, professzionális oktatási programokra, eredményes lobbira, átgondolt társadalmi párbeszédre nem futotta.

Tragikomikus, hogy amíg a kereszténydemokrata zsidókat tömörítő Barankovics István Alapítvány Izraelita Műhelye az MZSK-án belülről próbálta megreformálni a rendszert, addig az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH)-Chabad a Hír TV kamerájába mondta a magáét. A Fidesszel látványosan jó kapcsolatokat ápoló EMIH-Chabad bojkottálta a kongresszust. Ami nem meglepő, hisz évek óta szisztematikusan lobbiznak a Mazsihisz ellen. Érvrendszerük világos és releváns. Valószínűsíthető, hogy egy esetleges jobboldali győzelem esetén helyzetbe is kerülnek. Ezzel azonban van egy apró probléma: az EMIH erősen köthető a globálisan terjeszkedő haszid Chabad mozgalomhoz, melynek annyi köze van a hazai zsidó hagyományokhoz, mint a McDonald’snak a magyar konyhához – jó a marketingje, minden sarkon ott van, fogyasztható, de a magyarok többsége mégis a megszokott házi kosztra esküszik. Igazán pikáns lenne, ha egy kurzusváltás esetén a Fidesz-kormány ejtené a balra húzó, de kulturálisan beágyazott Mazsihiszt és az EMIH-Chabad vonalat favorizálná. Komoly veszélye van annak, hogy a magyar politikai palettát leképező bipoláris zsidó képviselet jön létre, és majd bal- és jobboldali hitközségek feszülnek egymásnak.

Ez egyelőre még távoli lehetőség – különösen, ha figyelembe vesszük az Alkotmánybíróság november 17-én kihirdetett határozatát. Az AB gyakorlatilag mindenben alkotmányosnak találta a kormány és a Mazsihisz közötti szerződéseket. Az EMIH-Chabad beadványát azzal a frappáns indokkal utasították el, hogy a megállapodások aláírásakor az EMIH még nem létezett egyházként (hivatalosan csak 2004-ben jegyezték be), így a szerződések alanya sem lehetett. Szigorúan véve az AB abszolút helyes határozatot hozott, de egyébként ügyesen megkerülte a tényleges problémát. Ezzel egy nappal a Magyar Zsidó Kongresszus után megerősítette a Mazsihisz. Az AB kimondta, hogy a zsidó képviselet tekintetében a Mazsihiszen kívül senkinek sincs keresnivalója, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy az MZSK-nak sem terem sok babér. Vagyis e szépreményű ernyőszervezet már a születése pillanatában értelmét vesztette, üres PR-akcióvá silányult. Minden jel arra mutat, hogy a magyar állam (illetve politikai elit) és a Mazsihisz egyelőre megbonthatatlan szövetségben áll. Hiába próbálkozik új alku kikényszerítésével az EMIH-Chabad vagy más zsidó szervezet – jelen pillanatban reménytelen az ügy. Ezt jelzi, hogy még Sólyom László is felülemelkedett tavalyi sérelmén. A Köztársasági Elnöki Hivatal minapi közleménye szerint megnyugtató, hogy a Mazsihisz felülvizsgálta tavalyi álláspontját és kész volt elmenni a köztársasági elnök szokásos év végi fogadására.

Úgy látszik a Sándor-palotában ismét a helyükre kerültek a dolgok, a flódni már nincs terítéken, helyette ott virít az ünnepi asztalnál a Mazsihisz, míg a zsidó közösség a partvonalon kívül csorgathatja a nyálát.

támogatás
[popup][/popup]