A pajeszosok támadása a hét vezér ellen

Budaházyék csak akartak tüntetni, mert a rendőrség vasökle lecsapott, és könyörtelenül megvédte a Dohány utcai zsinagóga közlekedési rendjét a kb. háromtucatnyi potenciális érdeklődőtől.

Forrás: Hírszerző

 

“Megismerkedve a hanuka ünnep történelmi lényegével, rájöhetünk, hogy ez tulajdonképpen egy győzelmi tor megülése a legyőzöttek felett.“
(Budaházy György és Toroczkai László)

A hanuka ellen tüntetni olyan, mint az időjárás ellen utcára vonulni: közröhej. Ha az ember azt olvassa, hogy valakik az említett zsidó ünnep (vagy mondjuk a karácsony, a holdtölte vagy az internet) ellen demonstrálni akarnak, akkor vagy azt reméli, hogy a politikába azért több Monty Python már nem szüremkedik be, vagy titkon abban bízik, hogy az orvosi szakma is felfigyel néhány, mentális kihívással élő polgártársunkra.

Budaházy és Toroczkai polgártársaink nem kevesebbet akartak, mint a hanuka ellen tüntetni, ami olyan idegenszerű, külföldről bejött izé, mint a Valentin-nap vagy a többpártrendszer, azzal súlyosbítva, hogy még gyertyákat is kell gyújtani ezen az ünnepen, amellyel “a magyar nemzet feletti uralmukat szeretnék kifejezésre juttatni”. Ráadásul ezek egyenesen a Hősök terén és pont december 21-én akarják felállítani “hanukai rekordjukat”, ami “a téli napforduló napja is, mely az eredeti, ősi karácsony ünnep szakrális időpontja”, úgyhogy muszáj volt lépni.

Muszáj volt erőt demonstrálni, és jól beinteni a kaftánosoknak, nehogy azt higgyék, övék itt a világ, és csak úgy annyi gyertyát gyújtanak meg nálunk, amennyit nem szégyellnek. Ráadásul nem is akárhol, hanem a nemzet szent helyén, a magyarságnak a Pilis melletti másik szívcsakrájában, a Hősök terén, ahol a pajeszosok látványa még a gördeszkásoknál is jobban megbotránkoztatja a hét vezért. (A hét vezér egyébként mindig is keresztény volt, már így jöttek be ide, Istvánnak már csak kvázi adminisztratív teendői voltak.)

Mindenki tudja, hogy a hanukagyertya meggyújtása csak az első apró, de látványos lépés a totális világuralom felé, amelyet olyan további hagyományos zsidó ünnepek fémjeleznek, mint a pészach, a Gój Média Feletti Uralom Hete, vagy a Globális Pénzügyi Válság Előidézése, amelyet zsidó körökben hangos “ojvé, ojvé” kiáltásokkal és indokolatlanul sok Traubisoda fogyasztásával fejeznek ki. Muszáj ezért jelezni nekik, éspedig a zsinagógájuk előtt: idáig, zsidó, és ne tovább!

Hiába. Budaházyék csak akartak tüntetni, mert a rendőrség vasökle lecsapott, és könyörtelenül megvédte a Dohány utca közlekedési rendjét a kb. háromtucatnyi potenciális érdeklődőtől.

“A rendőrség azért döntött a demonstráció betiltása mellett, mert a közlekedés más útvonalon nem biztosítható” – jelentették ki, és az ég azután is a helyén maradt. Aki ugyanis már látta a zsinagóga környékét akkor, amikor leáll két nagy turistabusz és kiszáll belőlük három és fél busznyi izraeli turista, az a “káosz” kifejezést nem használja, mert az nem kifejezés. Különben is, ahogy kitűnő bloggerünk pontosan észrevételezte, a közlekedés még így is számos más útvonalon biztosítható, azt pedig ne mondja már senki, hogy biztonságtechnikailag nem bírnak megbirkózni egy ilyen akcióval.

Tokfalvy kollégának persze tökéletesen igaza van, a jog “semmi más indokot nem hagy a rendőrség kezében, mint ezt a kamut”. A jog azt mondja, hogy gyülekezni alapvetően lehet, csak három nappal korábban be kell jelenteni, és tartózkodni kell a bűncselekmények elkövetésétől. A rendőrségnek ezt tudomásul kell vennie, kivéve, ha az súlyosan veszélyeztetheti a parlament vagy a bíróságok zavartalan működését. Vagy ha – igen – “a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”. Így lett a zsidókat fenyegető náci tüntetésből egyszerű közlekedési akadály.

A jog, khm, tökéletlensége azonban semmi a teljesen önkényes, logikátlan joggyakorlathoz képest, ami a parttalan, félreértett demokrácia (hetekig gyűlhetünk és uszítgathatunk a Parlament előtt) és az önkényes represszió (betiltjuk a Tibet-pártiak tüntetését) sajátosan ká-európai keveréke.

A rendőrség “a közlekedés rendjének aránytalan sérelmére” hivatkozva hol megtagadja, majd mégis megadja a demonstrációra az engedélyt; hol “műveleti területet” fantáziál össze magának; hol nem tudja, mi a közterület; hol ész nélkül tilt ártalmatlan békegyűléseket, hol pedig ész nélkül engedélyez egymás mellé nácikat és antinácikat, kendermagosokat és drogtiltókat, melegeket és agresszív homofóbokat – nem létezőnek tekintve a tér és az idő praktikus elválasztó funkcióit.

A jogállamiságba vetett bizalmat ennyire erodáló jogalkalmazási zavar láttán nem csoda, hogy két törvényhozó úgy gondolta, új színt visz a gyülekezési jogba: a vallást, a templomokat eleve hagyjuk ki az egészből.

Balog Zoltán (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) még a rendőrségi tiltás előtt közleményt adott ki az ügyről, amelyben felháborodva utasítják vissza a két “hivatásos tüntetésszervező” fenyegető akcióját. Ez remek, de mi is a két politikus érvelése?

“Politikai nézeteit Magyarországon mindenkinek joga van a törvényes keretek között kifejezni, akár utcai tüntetésen is. Mégse tegyük vallási közösségek szent helyeit politikai csatározások színterévé. Akár az Esztergomi Bazilika, akár a Debreceni Nagytemplom, akár más templom vagy vallási kegyhely méltóságának megsértése felekezeti különbségektől függetlenül joggal botránkoztat meg minden jóakaratú, hívő és nem-hívő embert” – szól a különös közlemény.

A rasszista uszítás azonban nem egy kategória a legitim valláskritikával. A templom területére be nem lépve bárkinek joga van ahhoz, hogy vallási, politikai vagy gazdasági okból szabadon tüntethessen bármely vallási közösség vagy szekta templomának, házának közelében. A hanukaellenes hisztéria nem egy “vallási közösség szent helyét” teszi “politikai csatározás színhelyévé”, hanem – adott esetben – konkrét zsidók számára jelenthet közvetlen és nyilvánvaló veszélyt, úgyhogy – adott esetben – akkor is tiltani kell, ha nem zsinagóga előtt zajlik. Ha pedig nem, akkor sajnos engedni (és rendőrségileg keményen felügyelni) kell.

A Fidesz-KDNP közleményben nem csak az a sajátos, hogy a hanukaügyre hivatkozva kvázi bírálhatatlanná tenné az összes vallást, hanem az is, hogy az egyik szerző, Balog Zoltán alig pár hete még nem volt ennyire érzékeny zsidóügyben.

Prohászka Ottokár, a közismerten antiszemita katolikus püspök lakiteleki szobrának avatásán ugyanis ő mondta azt, hogy “ha hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk magyarságunk fundamentumát képező keresztény hitünket, akkor csak biológiai létünkben maradunk meg”, Lezsák pedig előtte hasonló csapásirányon haladva azért dicsérte Prohászkát, mert “szót emelt a kozmopolita-parazita réteg visszaszorításáért, a magyarság felemelkedéséért”.

Csak hogy tisztán lássunk: a régi, halott megfélemlítőket az egekbe magasztaljuk, a mai, élő megfélemlítőket felháborítónak tartjuk? Ez is egy logika. Csak nem teljesen világos, milyen.