75 éve halt meg Sigmund Freud

Sigmund Freud, a pszichoanalízis megteremtője 1939. szeptember 23-án halt meg Londonban.

Freud 1856. május 6-án született a morvaországi Freibergben (ma Pribor Csehországban) egy zsidó kereskedőcsaládban. Szüleivel 1859-ben Lipcsébe, majd egy évvel később Bécsbe költözött. Kezdetben a jogi pálya iránt vonzódott, 1873-ban mégis a bécsi egyetem orvosi karára iratkozott be.

1876 és 1880 között Ernst Brücke élettani laboratóriumában dolgozott, így orvosi tanulmányait elég felületesen végezte, s csak 1881-ben avatták orvossá. 1882-ben a bécsi közkórházba került, s minden figyelmét az agyanatómiai kutatásoknak, később az idegrendszer szervi megbetegedéseinek szentelte. 1885 tavaszán egyetemi magántanár lett. Az év őszén ösztöndíjjal a híres párizsi ideggyógyintézetbe, a Salpetriere-be került, ahol hisztériára vonatkozó vizsgálatokat végzett.

1886 őszén Bécsben telepedett le, ahol idegorvosként eleinte az elektroterápia módszerével kísérletezett, aztán áttért a hipnózisra. A hisztéria kezelésénél a hipnózist arra használta, hogy a hozzá kerülő betegeket tüneteik keletkezéséről kikérdezze. 1895-ben jelent meg Josef Breuerrel, Bécs egyik legtekintélyesebb háziorvosával közösen írt könyve Tanulmányok a hisztériáról címmel. E mű megjelenésétől számítják a pszichoanalízis kezdetét.

Freud később arra a meggyőződésre jutott, hogy a neurotikus jelenségek mögött rendszerint nemi természetű indulatok működnek, és bevezetett olyan szakkifejezéseket, mint a libidó és az Ödipusz-komplexus. Az orvosi egyesületek azonban hitetlenkedve és ellenkezve fogadták elméleteit. Ekkorra már felhagyott a hipnózis alkalmazásával, rátért az ún. szabad asszociációs módszerre, amelynek lényege: a kezelés során mindent elmondani, ami az eszünkbe jut. Figyelme ezután az álmokra és megfejtésükre irányult. 1900-ban megjelent Álomfejtés című könyve, amelyben azt állította, hogy minden álmunk valamely elfojtott vágy teljesítése. Közben teljesen elszigetelődött az orvosi világtól, többnyire nem vettek róla tudomást, vagy ha mégis, elméleteit nevetségeseknek tartották. 1902-ben azonban megtört a jég: néhány fiatal bécsi orvos részvételével kis kör szerveződött a pszichoanalízis tanulmányozására, majd 1906 után Svájcban és Németországban is felébredt az érdeklődés e fiatal tudományág iránt. Ferenczi Sándor, a magyar pszichoanalízis megteremtője 1908-ban csatlakozott az analitikus mozgalomhoz, 1933-ig több mint ezer levelet váltottak Freuddal.

1909-ben Freud Amerikába utazott, és Worcesterben megtartotta a pszichoanalízisről szóló előadást, amely később nyomtatásban is megjelent.
Hazatérése után tovább folytatta pszichoanalitikai gyakorlatát, és sorra jelentek meg könyvei, mint például: A pszichoanalitikai mozgalom története (1914), Bevezetés a pszichoanalízisbe (1916-17), Tömeglélektan és én-analízis (1921), Az ősvalami és az én (1923), Önéletrajz (1925), Egy illúzió jövője (1927), Mózes és az egyistenhit (1938).

1930-ban Goethe-díjjal tüntették ki, 1935-ben a Brit Királyi Orvosi Társaság tiszteletbeli tagjává választották.
1938-ban, Ausztria náci megszállása után családjával együtt veszélybe került. Sikerült Londonba menekülnie, ahol elhatalmasodó szájrákja miatt hamarosan elhunyt.

“A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre”- írta a pszichoanalízis megteremtője.