“A folyamat még nem zárult le”

Hoffmann László ügyvéd, az Óvás Egyesület jogi képviselője fogalmazta a feljelentést a hetedik kerület önkormányzata ellen; ennek alapján a Központi Ügyészség két évig nyomozott, majd elrendelte Nagy György építési vállalkozónak és Gál Györgynek, az erzsébetvárosi önkormányzat gazdasági bizottsága elnökének, a képviselőtestület SZDSZ-es frakcióvezetőjének letartóztatását. Gált “különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalással” gyanúsítják.

Forrás: HVG

 

 

Panama a zsidónegyedben – interjú a feljelentővel

Két éve ön fogalmazta meg azt a feljelentést az Óvás Egyesület részéről, amelynek nyomán megindult az ügyészségi vizsgálat. Hosszabb ideje rebesgetik, az Óvás is folyamatosan hangoztatta, hogy a nagy múltú városrész rekonstrukciója körül valami nincs rendjén.

A volt zsidónegyed területén a házak eladása az önkormányzat részéről eleve törvénytelen volt. Lakott épületeket adtak el úgy, hogy figyelmen kívül hagyták a bérlők törvényben biztosított jogát az elővásárlásra. Ráadásul ezeket a házakat gyakorlatilag ingyen adták át a vállalkozóknak, azzal, hogy a vételár annyi, hogy a lakások bérlőit ki kell fizetniük, illetve az üzletbérlők után is egy kisebb összeget kell még fizetni. Abban is megállapodtak, hogy ha a lakásbérlőknek az előirányzottnál nagyobb összeget fizetnek, akkor a különbözetet beszámíthatják az üzletek árába. Gyakorlatilag fennállt annak az esélye, hogy egy vállalkozónak úgy megy át a tulajdonába egy épület, hogy az önkormányzat egy fillért sem kap érte.

Erről számos cikk jelent meg, a hvg.hu is feltárta ezeket az üzelmeket, mégsem történt semmi. Vajon miért?

Az erzsébetvárosi önkormányzat vezetése két dologra hivatkozott, amikor megszabadult az épületektől és kiadta a bontási engedélyeket. Egyrészt azt állította, hogy a házak felújítására nincs pénze, és a lakók érdeke, hogy végre emberi körülmények közé kerüljenek. Megjegyzendő, hogy az önkormányzat hosszabb ideje nem költött a házak felújítására egy fillért sem, hagyta őket tönkremenni. Utána, mikor a lakókat a vállalkozó „kivásárolta” az épületből, már lehetett azzal is érvelni, hogy a házat már nem lehet gazdaságosan felújítani, le kell bontani. Továbbá arra is hivatkoztak, hogy a döntés kollektív, azaz testületi volt, így soha nem volt személyes felelősség a határozatok mögött.

A terézvárosi önkormányzat ügyes-bajos dolgairól is sokat ír a sajtó, elég, ha a Liszt Ferenc téri sarokház átjátszására tett kísérletre, vagy a Bajcsy Zsilinszky úti üzlettel kapcsolatos vesztegetésre gondolunk, ahol tettenérés is történt.

Az, ami a hatodik és a hetedik kerületben zajlott és zajlik ma is, egy és ugyanaz a történet. Hasonló szellem uralkodik mind a két önkormányzatban. A két kerület között feltűnően szoros az együttműködés. A két kerület egymásnak adja ki az engedélyeket, amikor a jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy saját maguknak adjanak engedélyt.

Ami az erzsébetvárosi panamákat illeti az ügyészség szerint Nagy és Gál a VII. kerületi önkormányzatnak 700 millió forint kárt okozott, és további mintegy 1,6 milliárd forint kár okozását kísérelték meg. Mi lett a sorsa a 700 milliónak?

Jogászként kerülöm a hipotéziseket. Azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy az összegek magánzsebekbe és nem pártkasszákba vándoroltak, és az egész korrupciós mechanizmust személyes érdekeltségek mozgatták. Viszont örömmel nyugtázom, hogy az ügyészség nagyon lelkiismeretesen göngyölítette fel az ügyet, több mint két évig tartó nyomozás után. Nagy György vállalkozó és Gál Görgy frakcióvezető őrizetbe vétele, illetve letartóztatása fontos fordulópont, de azt hiszem, a folyamat ezzel még nem zárult le. A társadalom értékítéletét messzemenően kifejezi az, ami most történt.

Az Óvás Egyesület részéről ön fogalmazta a feljelentést az erzsébetvárosi önkormányzat ellen. Mit tartalmazott ez az irat?

A feljelentést én öntöttem formába, de kollektív munka volt. Azt állítottuk benne, hogy a hetedik kerületi ingatlaneladások különböző jogszabályokba ütköznek, és a tranzakciók bűncselekmények gyanúját vetik fel. A feljelentés szövege különben a Levegő Munkacsoport honlapján most is olvasható. Jogilag a hűtlen kezelés és a hivatali visszaélés gyanúját fogalmaztuk meg benne. Utóbbi bűncselekmény abban áll, hogy „valaki a törvényes kötelességeit megszegve másnak törvénytelenül előnyt nyújt, vagy hátrányt okoz”. A hűtlen kezelést pedig azzal követték el, hogy a rájuk bízott vagyonnal úgy rendelkeztek, hogy abból a tulajdonosnak, azaz a kerület közösségének hátránya származott.

A volt zsidónegyed egykor a pesti kereskedelem központja volt. A terület szakszerű rekonstrukciójával idegenforgalmi látványosságot lehetett volna teremteni. Ha most végigmegy valaki a „rendbe hozott” Király utcán, lehangoló látvány fogadja. Változatlanul felmerül a kérdés: lehetett volna másképpen is?

Nehéz a „mi lett volna, ha”-ra válaszolni. Annyi bizonyos, nem  volt megfelelő az ellenőrzés, hiányzott a kontroll. Sajnos a kerület összes pártja, az önkormányzat valamennyi frakciója felelős azért, hogy a helyzet ennyire elfajult. A hetedik kerületi jegyző mint a törvényesség őre sem lépett fel kellő eréllyel, inkább a jogi hátteret igyekezett biztosítani a törvénytelen döntésekhez. Varsóban, Krakkóban olyan zsidónegyedeket építettek újjá, ahol már nem léteztek a régi lakók; nálunk sikerült egy élő, pezsgő óvárost megsemmisíteni, és az itt élő zsidókat a rekonstrukció során teljesen kisöpörni innen. Jó részük idős, egyedülálló, nem kifejezetten jómódú ember, holokauszt-túlélők, akik nem engedhetik meg, hogy az új házakban lakást vásároljanak maguknak, négyzetméterenként hat-nyolcszázezer forintért. Azért a pénzért, amit a lakásukért kapnak, a régi lakók csak a külső kerületekben vehetnek maguknak másikat. A rekonstrukció a jelenlegi formájában nemcsak szakszerűtlen és korrupt, de megváltoztatja a lakosság összetételét is. Pedig meg lehetett volna találni a profilját minden régi utcának, úgy, ahogy ez a Lipótvárosban a Falk Miksa utcával történt, ami a műkereskedelem központja lett.

2002-2006 között 13 házat bontottak le a zsidónegyedben, mely már korábban is jelentős pusztítást élt át. Most már változtatási tilalom van érvényben a területen, ami azonban nem érvényes például a Klauzál és az Akácfa utcákra, ahol ma is sorra adják ki az építési engedélyeket.

Sajnos ma is teljes a közöny a negyed építészeti értékei iránt. Igaz, a még álló épületek többsége nem egyenként képvisel értéket, hanem épületegyüttesként járul hozzá a negyed arculatához. Ha egy házat lebontanak, és a helyére üveg-beton kockát emelnek, akkor azzal az egész negyed arculata megváltozik. A régi házak többségét fel lehetett volna újítani, illetve a negyedhez simuló stílusban újjáépíteni. Ehelyett teljesen szabad kezet adtak a vállalkozóknak, akik persze abban érdekeltek, hogy minél magasabb házakban minél több lakást építsenek. Ez a folyamat zajlott a Kazinczy utcában, a Síp utcában és ez történik a Dohány utcai zsinagóga mellett is.

Pedig a Herzl-passzázst maga Tordai Péter építteti, a hitközség korábbi elnöke.

Ettől a helyzet még nem változik. Súlyosan kifogásolható, hogy egy háromemeletes házra, még ha az udvari fronton is, még három emeletet húzzanak. Ez már a környék lakhatóságát veszélyezteti, hiszen az infrastruktúra nem tud több embert kiszolgálni, különös tekintettel a gépkocsikra, melyeknek a parkolása nincs megoldva. Bécsben úgy tudták megóvni a régi, szép belvárosi épületeket, hogy szinte mindegyik alá mélygarázst építettek. Nálunk viszont házakat bontanak le csak azért, hogy udvart alakítsanak ki a parkolásra.

Civil szervezetek felvetik: Pest történelmi zsidónegyedét lényegében az ingatlanspekuláció miatt szétverték, a rombolást pedig tétlenül nézték a fővárosi, illetve a kerületi hatóságok, nem is szólva olyan állami szervekről, mint a Műemlékvédelmi Hivatal. Mit szól ehhez?

Ezt így, tényként nem merem állítani, de nem jár messze az igazságtól.

Hunvald György  VII. kerületi polgármester megkeresésünkre nem nyilatkozott, illetve nem kommentálta ezt a cikket. Ugyanakkor egy sajtónyilatkozatban kijelentette: “megdöbbenéssel értesültem a képviselővel kapcsolatos gyanúról és a vele szembeni intézkedésről, de az ártatlanság vélelme megillet mindenkit”.