Újabb liberális ármány

A Széles-féle médiabirodalom rasszista ászára terhelték rá a Magyar Hírlap Obama győzelmét méltató vezércikkét. Az illető azt volt mondandó, hogy a tetves amerikai liberálisok a köztudottan zsidó kézen levő Hollywood álmát valóra váltva nem átallottak egy feketét küldeni a Fehér Házba.

Forrás: Új Magyar Szó

Ám minthogy ez az ige nem kihirdethető egy mondatban, s a közzététele se illendő (ellentétben a zsidózással, cigányozással), cirkalmas mesét mondott el. Egy virtuális coloradói emberről, aki szerint két Amerika van, egy hamis meg egy igazi: az előbbi a széleken lakozik, mármint a kontinensnyi ország két partján (ez a „liberális szemét”), az utóbbi meg középen, földrajzi értelemben Közép-Nyugaton (az meg a „szív”).

A mese második fejezetében a szerző megvallotta, hogy ő, Amerikában jártában – véletlenül – épp ebbe a szívbe szeretett bele, Appalachiába (Kentucky, Tennesse, Nyugat-Virginia stb.), Kansasba, Utahba, Arizonába, Texasba stb. Naná, érző ember. Aki pedig, mindezt elolvasván, rápillantott a november 4-i amerikai elnökválasztás térképére, nyomban felfedezhette, hogy a „szélek” (a liberális szemetek) Obamára, míg a középen levők, a szerző kedvencei, McCainre szavaztak.

Ekképp vette el olvasói kedvét az MH Obamától; ha egyszer Amerikának ünnep a fattyú, nekik nehogymá’ az legyen. Amúgy pedig csak a szakmai féltés mondatja velem: kár volt pár tucat veretes mondatba foglalni azt, ami a szerző agyából kifakadt. Végtére is nem élünk már a pártállamban, ahol csalafinta üzenetekkel kellett operálnunk, nemdebár?

Amikor Csurka 1985-ben nem csak megfogalmazta, körül is küldte bakafántos, magyarságféltő, valójában nyíltan rendszerellenes pamfletjét a barátainak, egyikük azzal válaszolt neki vissza: Pista, nem olvastam végig mind a harmincöt oldalt, mert tudtam, hogy az az egyetlenegy mondat, amit le akartál írni, de nem írhattál le, arról szól, hogy „menjenek az oroszok a büdös francba!”. Ceterum censeo: mint ahogy elmehetnének ma az amerikai „liberálisok” is az ő Obamájukkal.