A fideszes zsidó – ideológia, barátság, család

Hogy mérgezi meg a politika a magánéleti kapcsolatokat? A héten kezdték vetíteni a mozik Hajdú Eszter és Gát Balázs filmjét, A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediációt.

Forrás: STOP

 

Dokumentumfilmek nem szoktak ilyen gyors karriert befutni: a nemrég zajlott díszbemutató (amelyen a földön is ültek) után az V. Verzió dokufilmfesztiválon pótvetítéseket kellett rendezni, olyan sok embert vonzott a téma, majd el is nyerte a fesztivál 100 000 forintos különdíját – csütörtöktől pedig már moziban is látható a film.

Ebből is látszik, hogy az alkotópáros csak elkezdte azt a témát felgöngyölíteni, amire már régóta sokan kíváncsiak voltak. Persze a valósághoz hasonlóan a politika és magánélet kölcsönhatását is nehéz pártatlanul, árnyaltan bemutatni.

A film két esetet mutat be nekünk. Az első Székely Gábor és Sebes Gábor története: valaha mindketten SZDSZ-esek voltak, majd Sebes csalódott a pártban, és átpártolt a Fideszhez. Mivel zsidó, ezzel a lépéssel sem a környezete, sem a barátai nem tudtak mit kezdeni. Maga Székely sem, akit Sebes a barátjának vélt, és akit igazán sajnált elveszíteni. A film első mediációja értük jön létre, hogy a felek elmondhassák egymásnak indítékaikat, sérelmeiket, problémáikat. A második történet pedig egy családról szól, ahol a Fidesz 2006-es választási nagygyűlése után az apa és az anya között egyre nagyobb problémák feszülnek, s végül a “nemzeti érzésű” férj úgy dönt, hogy elküldi feleségét a háztól, mert az nem képes a megfelelő szellemben nevelni lányukat.

A két esetre lehet azt mondani, hogy a politika csupán felgyorsította a már eleve létező ellentétek kibomlását, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni ennek ellentmondó jeleket: a férj jól láthatóan-hallhatóan megbánta tettét, a Sebes-Székely eset igazi indítéka pedig utólag még nekik sem tűnt rekonstruálhatónak.

Azonban azt is túlzás lenne kijelenteni, hogy mindez a politika bűne lenne. Kellettek hozzá adott lelki karakterek (Sebesben és az apában vélek felfedezni áldozati karakterjegyeket – előbbinél remek kontrasztot alkot a saját lánytestvér egy mondata), és adott korlátoltságok (Székelynél) és persze nyilván egy igazán szoros barátságot, egy igazán meghitt családi közösséget nem tud semmilyen politika sem felülírni. A család esetében érezhető azonban, hogy a jobboldali megosztó taktika képes kihatni családok életére, aminek a súlyát akkor érezzük, amikor az anya arról beszél, mennyire bántja, hogy a lánya kamaszéveiben nem lehetett jelen a család életében.

Bár a Hajdú-Gát páros filmje nem tökéletes mű, első a sorban, és mint ilyet, dicséretet érdemel. Általa ugyanis kiderül, hogy mindenkiben van mit helyrerázni politikum és személyes érzelmek kapcsolatában. Mert politikai meggyőződésünk mögött nyilván értékválasztások állnak, és ennek helyességéről egyrészt szeretnénk meggyőzni a szeretteinket is, meg hát a gondoskodás jele is lehet, ha a hozzánk közel állók szerintünk hibás eszméit nem fogadjuk el, s megpróbáljuk azokat megváltoztatni. De van egy határ, ami után már inkább elfogadjuk a másikat, akármilyen is – ha nem, akkor az a vélt érzelmi viszony minőségéről is sokat elárul.