71 éve történt 1.

Írta: Ille István/Kanadai Magyar Hírlap - Rovat: Hírek - lapszemle

1944. március 19. Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépték át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutottak Budapestre. Horthy Miklós és Adolf Hitler  előző esti találkozóján kormányzó beleegyezett Magyarország megszállásába, és elhatározta, nem mond le kormányzói tisztségéről. Kállay Miklós miniszterelnök beadta lemondását.

1944. március 19.Ezen a napon A Gestapo és a Biztonsági Szolgálat (SD) kész listák alapján megkezdte a németellenes politikusok, újságírók és más közéleti, gazdasági személyiségek letartóztatását, majd koncentrációs táborba vagy börtönbe való szállítását. A magyar politikai rendőrség támogatta őket. Kállay Miklós lemondott miniszterelnök a török követségre menekült.

1944. március 19. Hitler Magyarország teljhatalmú birodalmi biztosává nevezi ki Edmund Veesenmayert. Szombathelyi a hazafelé tartó vonatról parancsot ad le a bevonuló németek barátságos fogadására. Adolf Eichmann SS Obersturmbannführer válogatott „zsidótlanítási szakértői” élén érkezett Budapestre.

1944. március 19. Budapesten született Szécsi Pál népszerű táncdalénekes, Szécsi Ferenc nyelvész, író (Idegen szavak nagyszótára, Szállóigék, Általános műveltség lexikonja stb. szerzője) és Szemere Klára külkereskedelmi levelező harmadik gyermeke. A zsidóüldözések miatt a szülők gyermekeiket megkeresztelték. A háború alatt bujkált a család. Édesapját 1945.január 6-án a nyilasok agyonlőtték.  Szécsi Pál is csak felnőtt korában tudta meg, hogy mind édesapja, mind édesanyja zsidó volt.

1944. március 20. Krumey és Wisliceny közölték a zsidóság vezetőivel, hogy ezentúl a magyarországi zsidóság ügyei a németek hatáskörébe tartoznak.                                   

1944. március 20. A Gestapo lefoglalta, kirabolta majd „kisegítő toloncházként” működtette az Országos Rabbiképző Intézet épületét. A Budapesten letartóztatott zsidók többsége a toloncházakon keresztül került a kistarcsai, topolyai, csepeli és más internálótáborokba.

1944. március 21. Eichmann utasítására Stern Samu vezetésével megalakult az ország egész zsidósága feletti hatóság, a Magyar Zsidók Központi Tanácsa: Boda Ernő, Pető Ernő, Wilhelm Károly a pesti, Csobádi Samu a budai neológ hitközség, Kahan-Frankl Samu és Freudiger Fülöp, az ortodox hitközség, valamint Kahan Niszon a cionisták képviseletében.

1944. március 22. Német nyomásra Horthy Sztójay Döme szolgálaton kívüli altábornagy, volt berlini követet kormányalakítással bízta meg.

1944. március 22. Fellázadtak és kitörtek a sátoraljaújhelyi börtön politikai foglyai.

1944. március 22. Délután német katonaság érkezett Ungvárra.

1944. március 23. A Központi Zsidó Tanács felhívást intézett a magyarországi zsidókhoz: „Mindenki dolgozzék, teljesítse kötelességét, vegyen részt ereje megfeszítésével a hatóságok által előírt módon munkájával, azon a helyen, amelyre kötelessége állította” „a zsidó hitélet, kulturális és szociális élet folyik tovább. Ez mindenkire megnyugtatóan hathat” „zsidó volta miatt senkit nem tartóztatnak le, és ha egyes letartóztatások szükségesek, ez más okokból történik.”

1944. március 24. Roosevelt figyelmeztette a magyar kormányt, hogy hagyjon fel az antiszemita politikával.

1944. március 27. A nácik a kovnói (Kaunas) gettóban meggyilkolták a zsidó gyerekeket.

1944. március 28. A Pesti Izraelita Hitközség székházában megkezdődött a magyar zsidó közösség utolsó országos ülése.

1944. március 28. Betiltották a Szociáldemokrata Pártot, a Kisgazdapártot és más politikai pártokat, illetve szervezeteket. A Hitler vezetésével tartott értekezleten megegyeztek a Honvédség lefegyverzés helyetti harcbevetéséről a keleti fronton. A 3. Ukrán Front elfoglalta Nyikolajevet.

1944. március 29. A minisztertanács ülésén Sztójay Döme kijelentette, hogy a kormányzó az összes zsidórendeletre vonatkozóan szabad kezet adott a kormánynak.

1944. április 6. Eichmann jóváhagyta a Zsidó Tanács szervezeti alapokmányának tervezetét.

1944. április 7. Kiadták a 6163/1944. BM. VII. res. sz. bizalmas rendeletet a magyar zsidók gettósításáról, koncentrálásáról és deportálásáról. A Baky László által a „Zsidók lakhelyének kijelölése” tárgyában 1944. április 7-én kiadott körlevél szerint „Az elszállítandó zsidók csak a rajtuk lévő ruházatot, legfeljebb két váltás fehérneműt és fejenként legalább 14 napi élelmet, továbbá legfeljebb 50 kg-os poggyászt, amelyben az ágyneműk, takarók, matracok súlya is bennfoglaltatnak, vihetnek magukkal”.                                                                     

1944. április 7. Két szökött auschwitzi fogoly, Walter Rosenberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzler (Josef Lanik) elkészítették az Auschwitzi jegyzőkönyvet.

1944. április 8. Peszách első napja.

1944. április 8. Endre László, aki március vége óta a Belügyminisztériumban a zsidóügyek egyik fő felelőse, hivatalosan is belügyi államtitkári kinevezést kapott.

1944. április 9. Hitler engedélyével Speer 100 ezer magyar munkaszolgálatost igényelt.

1944. április 9. „Ungvár polgármesterének rendeletére a zsidókézen levő ipari és kereskedelmi nyílt árusítási üzleteket e hét elején hatósági közegek lezárták és lepecsételték. Mit nem szabad a zsidóknak? Keresztény háztartási alkalmazottat tartani, sárga csillag nélkül mutatkozni, 11 óra előtt a piacon vásárolni, rémhírt terjeszteni.”

1944. április 10. Rudolf Vrba és Alfred Wetzler megszökött az auschwitzi koncentrációs táborból. Zsolnában felvették a kapcsolatot a helyi cionistákkal. A pozsonyi cionista központ munkatársa április 25-én és 26-án meghallgatta őket. Ez alapján elkészült az ú.n. Auschwitz-jegyzőkönyv. Ezt eljuttatták az isztambuli, genfi, londoni és budapesti cionistákhoz, és a magyarországi zsidótanácshoz is. Az egy hónappal később deportáltak viszont nem sejthették, hogy mi vár rájuk. Vrba és Wetzler szerint a jegyzőkönyvet a fenti szervezetek elhallgatták.

1944. április 11. Ungváron polgármesteri rendeletre lepecsételték az összes zsidó üzletet, zár alá vették azok árukészletét.

1944. április 11. Beregszászon született Rebek Gyula (Julius Rebek) amerikai kémikus. 1944. áprilisában kezdődött el a zsidó lakosság tömeges gettóba hurcolása, de ez Rebekéket – magyar nemzetiségűek lévén – nem érintette. Októberben a várost felszabadító a szovjet csapatok elől szüleivel elmenekült.

1944. április 11. A kárpátaljai Bustyaházán megvonták az iparengedélyt a zsidó kereskedőktől és iparosoktól, üzleteiket bezárták, árukészletüket kiutalták az odatelepített kereskedőknek.

1944. április 12. A minisztertanács április 1-jei hatállyal Kárpátalját és Észak-Erdélyt, a zsidótlanítás első két helyszínét, hadműveleti területnek nyilvánította. A kormány a kárpátaljai hadműveleti területek kormánybiztosának Tomcsányi Vilmos Pált nevezte ki, Észak-Erdélybe pedig Ricsóy-Uhlarik Bélát.

1944. április 12. A Kárpáti Magyar Hírlap írta: „Az a zsidó, aki a megkülönböztető jelzés viselésére köteles”, semmilyen közlekedési eszközt nem vehet igénybe.

1944. március 30. A Magyar Zsidók Lapja közölte Groszmann Zsigmond felhívását” …jöjjenek   a templomba, és ne hallgassanak „a csüggedők és csüggesztők szavára. A legilletékesebb helyről hangzott el, hogy senki és semmi sem fog téged megzavarni a vallási és hitélet gyakorlásában.”

1944. március 31. Eichmann fogadta a Zsidó Tanács küldöttségét a Majestic Szállóban.
1944. március 31. Rendeletet adtak ki a magyarországi zsidók számára kötelező„kanárisárga”  Dávid-csillag viseléséről április 5-i határidővel.

1944. március 31. A Budapesti Közlönyben megjelentek a 29-i minisztertanácson elfogadott, „a zsidókérdés megoldásával kapcsolatos” rendeletek – 1200/1944., 1210/1944., 1220/1944., 1240/1944 M. E. sz. Endre László rádióinterjújában biztosította a hallgatóságot, hogy a március 29-én elfogadott rendeletek csak a kezdetét jelentették a zsidókérdés teljes megoldásához vezető intézkedéseknek Magyarországon. „Vitéz Endre László megcáfolta azt a beállítást, mintha a magyarországi zsidókérdés a világpolitikai helyzet eredményeképpen vetődött volna újra fel. Utalt arra, hogy a zsidókérdés rendezését a magyar fajvédő társadalom egyetemessége közel 25 éve sürgeti. A magyar antiszemitizmus nem politikai divat, nem időszerű politikai irányzatok és eszmék másolása vagy utánzása.”

1944. március 31. Edmund Veesenmayer táviratában elragadtatással írt a magyar kormány gyorsaságáról, amellyel nekilátott a zsidókérdés megoldásának.

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]