“Legyenek arabok vagy zsidók, a meleg pasik nem akarnak háborúzni!”
Karam Dadu élő paradoxon: még csak 23 éves, de máris több mindenen ment keresztül, mint a legtöbben kétszer ennyi idősen.
Karcsú, mint egy szupermodell, de erős, mint egy gladiátor. És bár konzervatív arab családba született, a szabados és liberális Tel Avivot választotta otthonául. Megkerülhetetlen figurája Tel Aviv éjszakai életének: hivatásos „club kid”, modellkedik, transzvesztitaként lép fel, közben pedig sosem mulasztja el kezdőzetlenül kommentálni a társadalmat érintő eseményeket – legyen szó háborúról, melegfelvonulásról, vagy épp egy kiállításról. Ezek után persze nem meglepő, hogy hétköznapi lázdó is: reggel volt, mikor leültünk beszélgetni Tel Aviv LMBTQ központjának kávézójába (a hely falait az ő képei borítják, melyeket híres izraeli fotósok készítettek róla), és még dél sem volt, mire megittuk az első koktélunkat…
![8N8A9785](http://kep.cdn.index.hu/1/0/816/8168/81683/8168320_cca4dda7ce7f395c5cbe30fda4b3e1e4_wm.jpg)
Milyen volt Akkó óvárosában felnőni? Gyönyörű hely, de nem nevezhető éppenséggel melegbarátnak…
Intenzív, hogy őszinte legyek. Eleinte persze megpróbáltam beilleszkedni, de persze sosem tudtam azonosulni a helyi macsó srácokkal, akik a tíz méter magas városfalról ugráltak fejeseket a tengerbe. A legtöbb barátom lány volt, és imádtam női ruhákba öltözni. Még 14 sem voltam, mikor elhatároztam: nem csinálok titkot belőle, hogy más vagyok, mint a többiek.
Ez elég komoly drámával járhatott…
Az nem kifejezés. Egy családi esküvőn voltunk, ahol az egyik rokonom viccesen megjegyezte, hogy „Karam, legközelebb a te menyegződön mulatunk!”. Gondolkodás nélkül azt feleltem: „Köszi, nem, én a fiúkat szeretem”. Talán mondanom sem kell, hogy több családtagom számára megszűntem létezni. A konzervatív arab családok számára nem csak a szexuális orientáció, de bármilyen „másféleség” egyenlő a katasztrófával. Ha azt jelentettem volna be, hogy művész akarok lenni, hasonlóan radikális reakciókat váltott volna ki. Ekkor határoztam el, hogy Tel Avivba költözöm.
Vidéki srác egyedül a nagyvárosban, hatalmas álmokkal… Hamar megtaláltad a helyed?
Nem volt könnyű, de végre szabadnak éreztem magam. Gyorsan találtam munkát egy sushi bárban, és gyűjtögettem a pénzt, hogy kibérelhessek egy szobát, addig pedig az utcán aludtam. Aztán egy nap a főnököm észrevette, hogy mindig ugyanabban a ruhában vagyok. Meghívott magához, segített lakást találni. Randizni kezdtem egy zsidó sráccal, akivel három éven át voltunk egy pár – lassacskán beindult az élet, amiről annyit álmodoztam.
![IMG 6713](http://kep.cdn.index.hu/1/0/816/8168/81683/8168344_ed1412368c780bf680c342b2fa640511_wm.jpg)
Mégis hogyan? Nehéz elképzelni, hogy „egyszercsak” ott álltál a színpadon…
Pedig nagyjából így történt: 17 évesen már éreztem, hogy vonzódom a drag műfajhoz. Épp az Evita nevű gay bárban buliztam, ahol ott volt Talulah Bonet, a tel avivi LMBTQ szcéna egyik legismertebb trafója. Ő javasolta, hogy iratkozzak be egy színpadi jelenlét és kreatív játék kurzusra. A többi már történelem: országszerte utazgatok fellépésekre, és a ruháimmal és parókáimmal együtt a személyiségemet is imádom időről időre változtatni: izraeli örökzöldek, Liza Minelli, Nicki Minaj, vagy Rihanna slágerek váltják egymást.
Miután ismert lettél, hogy alakult a kapcsolatod a családoddal? Visszafogadtak?
Szó sincs róla – egyszer mentem vissza Akkóba, az apám pedig azzal fogadott, hogy félholtra vert. Két hónapot töltöttem kórházban, ebből két hetet kómában voltam. Mikor felébredtem, kiderült: az anyám jobban aggódik az apámért, mint értem, ugyanis arra kért: ne áruljam el a rendőrségnek, mi történt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy beszéltem velük – ezek után tényleg bizonyos voltam benne, hogy az én otthonom már Tel Aviv.
Azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít. Egyetértesz?
Abszolút, és ezt nem csak a saját példámon át tapasztalom. Önkéntesként segítek egy otthonról elűzött, LMBTQ tiniknek fenntartott átmeneti szálláson Tel Avivban, ahová rengeteg srác érkezik palesztin területekről – Betlehemből, Cisz-Jordániából, olyan helyekről, ahol a társadalomnak és a konvencióknak köszönhetően liberálisan gondolkozó melegnek lenni egyenlő az önsanyargatással.
A teljes cikk itt olvasható.