Zsidók likvidálására ajánlkozni a neten nem büntetendő a rendőrség szerint

A BRFK Bűnügyi Főosztálya elutasította a feljelentést az Expressz internetes kiadásában feladott hirdetés ügyében, amelyben „zsidók kiirtására szakosodott cég hájfejű parlamenti zsidók, újgazdag brókerek” és számos más csoport „likvidálására és internetes kivégzésére” vállalkozott, megrendeléses alapon.
 

Forrás: 168 óra

 

A rendőrség úgy véli, a hirdetés megjelentetése „sem a feljelentésben megjelölt, sem pedig más bűncselekményt nem valósít meg”. Szakértők szerint a történet nem egyedi.

Ebből nemzetközi botrányt csinálok. Mit szólna a vádhatóság, ha az interneten nem a zsidók, hanem az ügyészek kiirtásáról jelenne meg hirdetés? – háborodik fel a döntésen Kádár Ferenc ügyvéd.

Ő az, aki pár hete feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, házkutatást kért az Expressz szerkesztőségében, és az internetrendőrség bevonását javasolta.

A BRFK-tól érkezett válaszlevél szerint a népirtás előkészületének bűntette azért nem valósul meg, mert a hirdetés nem értékelhető „előkészületi cselekmények körébe tartozó felhívásként, mivel a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó felszólítás konkrét és közvetlen kell, hogy legyen”. Ráadásul „a szöveget megjelentető személy(ek) szándékának komolyságára sem utal semmi”.

A rendőrség szerint terrorcselekmény előkészületének bűntette sem állapítható meg. Ehhez ugyanis „eszközcselekményként a Btk.-ban felsorolt személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetése szükséges”. Emberölés előkészülete pedig azért nem jöhet szóba, „mert ölésre vonatkozó konkrét felszólítás nem hangzik el, a kiirtás kifejezés nem azonosítható egyértelműen más személyek megölésére vonatkozó felhívással”.

És mi a helyzet a közösség elleni izgatás bűntettével? „A bűncselekmény veszélyeztető jellegéből következik, hogy a megvalósuláshoz nem elegendő csupán a veszély – itt a zsidó vallású lakosság elleni erőszakos fellépés – feltételezett volta.” A lényeg: csak akkor lépnek, ha a szélsőjobbosok megölnek valakit.

Döbbenetes! – mondja Kádár Ferenc, aki nem nyugszik bele a döntésbe. Panaszát a Fővárosi Főügyészségnek címezte.

A hivatal és a nyomozó hatóság tűri, hogy egyesek a véleményszabadság leple alá bújva náci ideológiát hirdetnek. Felháborító!

A Fővárosi Főügyészség sajtószóvivője megerősítette: a BRFK Bűnügyi Főosztálya maga határozott úgy, hogy emberölés, népirtás előkészülete és terrorcselekmény bűntette nem valósult meg.

De hogy a hirdetés kimeríti-e a közösség elleni izgatás bűntettét, arról a Fővárosi Főügyészség állásfoglalását kérte a rendőrség – mondja Skoda Gabriella. – A kérést elküldtük az Expressz székhelye szerint illetékes XIII. kerületi ügyészséghez, ahol a feljelentést elutasították. Ami utasítás, a nyomozó hatóság számára kötelező érvényű.

Ilyen döntésre számítottam. Ez a gyakorlat jellemzi a bíróságok és az ügyészségek munkáját. Az Expressz-hirdetés nem egyedi eset – összegzi véleményét Halmai Gábor alkotmányjogász, egyetemi tanár. Példákat sorol.

A kuruc.info olvasóit megszavaztatták: Orosz József műsorvezetőt azért kell-e a Dunába lőni, mert zsidó, vagy azért, mert homoszexuális? Tomcat a blogjában írta, hiba volt, hogy 1956-ban nem akasztották fel az ávósok gyerekeit, mert így a kommunisták ma is köztünk élnek. Mindkét esetben született feljelentés, és mindkét esetben az Expressz-ügyhöz hasonló indoklással utasították el.

Az alkotmányjogász hibának tartja, hogy az ügyészség és a bíróságok nem veszik figyelembe a körülményeket.

Pedig a véleménynyilvánítás korlátozható, akár büntetőjogi eszközökkel is. Ehhez az Alkotmánybíróság 1992-ben helyes irányt szabott, amikor kimondta: az eseményeket nem elvontan kell értékelni, hanem a társadalmi szituációt is figyelembe kell venni.
Halmai szerint téves jogértelmezés, hogy az ügyészség az eredménytelenség okán kijelenti: nem történt bűncselekmény. Az eredmény nem az erőszak, hanem csak a gyűlölet bekövetkezése. Ezt kellett volna vizsgálni.

Ez az AB döntésének kiforgatása. A köznyugalmat nemcsak a tényleges erőszakkal lehet megzavarni. A reális veszélyhelyzetnek is lehet súlyos következménye.
Tóth Mihály büntetőjogász ezzel szemben úgy véli: az ügyészség állásfoglalása szakmai szempontból nem vitatható.

A hirdetés ugyan mérhetetlenül ízléstelen, felháborító és primitív provokáció, de büntetőjogilag nem minősíthető komoly vállalkozásnak, vagyis előkészületi cselekménynek. A közösség elleni izgatás – a törvény jelen állapotában – szintén nem állapítható meg.

Megállapítanák, ha a jogi szabályozás lehetővé tenné – állítja Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke. – Bár a közélet eldurvulásával az esetek száma nőtt, a közösség elleni izgatás szankcionálására rendkívül ritkán kerül sor.

Az ok épp az AB – Halmai Gábor által is említett – 1992-ben és azóta hozott döntései, amelyek a szabad véleménynyilvánítás jogára hivatkozva szűkítették a bíróságok mozgásterét. A büntetőjogi eszközök igénybevételére csak végső esetben, a köznyugalom, a társadalmi rend és a béke megzavarásának reális veszélye esetén van lehetőség – így szól az AB-határozat.

Egyéb esetben a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen a szólásszabadságot „kevésbé kíméletlenül korlátozó” eszközökkel kell fellépni. Így ördögi kör alakult ki. Sokan visszaélnek az alkotmány által biztosított szólásszabadság jogával. A véleménynyilvánítás joga arra való, hogy jelezzük, ha egy közszereplő rosszul végzi a munkáját, és nem arra, hogy embereket, népcsoportokat gyalázzanak, gyilkosságokra buzdítsanak ellenük. Magyarországon a holokauszttagadás sem büntethető, míg más országokban komoly szankciói vannak.

Miután 2003-ban ifj. Hegedűs Lórántot a zsidóságot kirekesztő írása miatt indított perben a Fővárosi Ítélőtábla felmentette, Lomnici a Mazsihisz vezetőivel közösen jogszabály-módosítást javasolt. Kezdeményezte, hogy szülessen jogegységi határozat a közösség elleni izgatás megítélésére. Azaz minden bíró ugyanúgy ítéljen meg egy-egy adott esetet.

Azt válaszolták: jogszabály-módosítás esetén van lehetőség a hatékony fellépésre. Ezért 2006-ban alkotmányértelmezést kértem az AB-től a gyűlöletkeltés elleni fellépés polgári jogi lehetőségeiről. Beadványomra a testület tehát két éve nem reagált – tárja szét kezét a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke.

Vásárhelyi Mária szociológus szerint a döntés az érintett intézmények felelőtlenségét, politikai éretlenségét jelzi.

A jognak az a feladata, hogy szabályozza az együttélés normáit. Ha megengedi, hogy egy ilyen hirdetés zöld utat kapjon, nagy a baj.
Vásárhelyi úgy véli, ha a hatályos törvényeket megfelelően alkalmaznák, nem lenne szükség a gyűlöletbeszéd korlátozására.

Csakhogy sem az ügyészség, sem a bíróság nem lép fel kellő szigorral. Ha valakinek félnie kell, inkább a fasiszták féljenek, és ne a demokraták érezzék, hogy a jogállam nem áll mellettük. Sajnos a szélsőségek egyre inkább integrálódnak a társadalomba, ezért a jogalkalmazásnak a valósághoz kellene alkalmazkodnia.
Vásárhelyi emiatt a jelenlegi gyakorlatnál sokkal szigorúbban büntetné a gyűlöletbeszédet. Az Expressz-hirdetés esetében a feladót és a közzétevőt is felelősnek tartja.

Álságos és elfogadhatatlan érv, hogy az interneten lehetetlen minden hirdetést előre elolvasni. Ha a szolgáltatót a törvény nem kötelezi, jogszabályt kell módosítani. Az interneten a szélsőségek egyre erőszakosabban uszítanak. Ideje lenne felébredni. Nem lehet a liberalizmus mögé bújni. Újra kell gondolni a liberális elveket.

Másképp látja a „cenzúra” kérdését Bajomi-Lázár Péter médiakutató.
A szólásszabadság korlátozása veszélyes dolog. Milyen alapon szabná meg bárki, mit mondhat a másik? Ilyet csak nyomós érvek igazolhatnak. Márpedig az puszta feltételezés, hogy a gyűlöletbeszéd gyűlöletet, netán fizikai erőszakot szül. A klasszikus liberális felfogás alapján csak az szabhat határt az egyéni szabadságjogoknak, ha miattuk mások szabadságjogai sérülnek. Márpedig a közelmúltban történt raszszista indíttatású incidensek nem bizonyítják, hogy a fizikai erőszakot a verbális agresszió okozza. A jelenség mögött komplexebb okok állnak: iskolázatlanság, munkanélküliség, perspektívátlanság, a gazdasági források szűkössége. A gyűlöletbeszéd tiltása ezért tüneti kezelés, legfeljebb arra jó, hogy a társadalom elhárítsa saját felelősségét. Bajomi-Lázár szerint az államnak amúgy sincs felhatalmazása, hogy korlátozza polgárai szólásszabadságát.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság már 1976-ban kimondta: a szólás szabadsága a társadalom és az egyes ember fejlődésének egyik legfontosabb alapja; nemcsak azokra az információkra és eszmékre vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek, hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják az államot vagy a lakosság bármely részét. Az, hogy valakit zavar az uszító beszéd, önmagában nem ok a tiltásra. Az ügyészség ezért helyesen döntött.

Megkerestük Werner Roth nyugalmazott német vezető ügyészt, aki számtalan hasonló esettel találkozott. Az Expressz-hirdetés ügyére így reagált: E cikk Németországban természetesen bűncselekmény lenne!