Operettfasiszták, előre!
Forrás: Hírszerző
“Engem ne mentsen meg senki, akit én nem szeretnék”
(Lovasi András)
Amikor Budaházy György otthon megnézi magát a tévében, ahogy bemutatja a szlovák nagykövetség előtt véres kabátját, amelyen a szlovák zsaruk eltörték egy angyal szárnyát, talán rá is ránt. Elégedett lehet, már megint őróla, az operettfasiszta senkiről szólnak a hírek. Képernyőbe mondja, hogy égjen a szlovák nagykövetség (…), annyira állat, annyira jól mutat. 64 IQ Toroczkaival összepacsiznak, megint adtunk nekik! De kinek is? Kinek adtak azzal, hogy kaptak?
Budaházy igazi európai polgár: kicsi neki már Magyarország arra, hogy a bennrekedt magyarok sorsát rontsa. Határon túl is van élet, ott is van kivel kicseszni, Schengen van, vagy micsoda.
Budaházy szombaton nem meccset ment nézni Dunaszerdahelyre, a Balhé határok nélkül című műsorban akart játszani, és játszott is. Kapott egyet viperával, majd hazagaloppozott, útközben talán lefestett néhány szlovák táblát, mondjuk Pilisszentkereszten a “Mlynky” feliratút, kigyalogolt a Stefánia útra, uszított egy bődületest, és otthon… de ezt már tudjuk.
Szlovákiában pedig ott maradtak az ottani magyarok, hogy felfogják az újabb támadáshullámot. Szlovákiában ma amúgy sem jó magyarnak lenni. Nagyon nem jó. Egyrészt az üresfejű, törött szárnyú operettfasiszták miatt, másrészt a szlovák kormánykörök miatt. Amit a Budaházy-galeri szabadidejében csinál, az a szlovák kormánykörök munkaköri leírása: napi nyolc órában, könyökvédővel, öltönyben.
Őket ugyanannyira érdekli, hogy a szlovákiai magyarok jól érezhetik-e magukat a bőrükben Szlovákiában, mint Budaházyékat. Mindkét társaságot a gyűlölet vezérli. Robert Fico, Ján Slota és Ivan Gašparovič karöltve masírozik a gyűlölet és a megfélemlítés útján; primitív erődemonstráció folyik itt a részükről – saját állampolgáraikkal szemben.
A szombati Dunaszerdahely-Slovan meccsen történtek egyértelművé tették: a szlovák hatalom különbséget tesz szlovák és magyar között. Míg a Slovan-drukkerek petárdákat és görögtüzeket dobálhatnak a rendőrökre következmények nélkül, a magyarok részéről elegendő néhány verbális megnyilvánulás ahhoz, hogy szétverje őket a gyűlölettől fűtött rendőrhorda. A kormány díszminiszterei (és a szlovák állam díszelnöke) ezt még meg is köszönik a dolgos rendőrmunkásoknak.
A világhálón fellelhető felvételek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a rendőrattak előtt semmi tettlegesség nem történt. Szemtanúk szerint kölcsönösen hergelték egymást a szurkolók és a rendőrök. Utóbbiak például készségesen felajánlották az egyik szervüket a szurkolóknak, akik ezt perverz ajánlatokkal viszonozták. Bár a belügyminisztérium állítja, az ő felvételeikről majd bebizonyosodik, hogy jogos volt a támadás, eddig semmivel nem állt elő. Egy gyatra képet mutatnak, amelyen valaki ököllel hadonászik, de azt sem látni, ki felé, s főleg nem lehet megállapítani, hogy a kép mikor készült.
Ezen kívül a rendőrség nem hozott nyilvánosságra egyetlen bizonyítékot sem, noha azt állítja, vannak. De akkor miért nem hozakodik elő velük? Mert nem annyira egyértelműek? Meg kell még őket egy kicsit buherálni, hogy az igazukat bizonyítsák?
Vannak már tapasztalataink ilyesmivel: a Malina Hedvig ellen felhozott bizonyítékok sorra dőlnek meg, pedig milyen magabiztosnak tűnt Fico miniszterelnök és Kaliňák belügyminiszter azon a 2006-os sajtótájékoztatón – a fene hitte volna, hogy szemrebbenés nélkül hazudnak. A ’92-es Slovan-Fradi után sem bizonyította senki, hogy jogosan verték szét a magyar szurkolókat, most sem fogja. A szlovák rendőrseregnek elég csak annyit mondani: ez a magyar csürhe, s megindul.
Közben pedig éppen a demokrácia hullik darabokra, de ezt a szlovákok egyelőre nem veszik észre, mert a kormány által kieresztett “magyarköd” rontja a látási viszonyokat. Csak felszáll egyszer. De ehhez az kéne, hogy Slotának, Budaházynak, Ficónak, Toroczkainak, Čaplovičnak, Tomcatnek, Gašparovičnak, Kaliňáknak és a többi hasonszőrűnek ne legyenek partnerei.
Tudjuk, ez kábé olyan kívánság, mint amikor a Miss World megválasztása után azt kívánja: legyen béke a Földön!
A szerző a pozsonyi Új Szó főszerkesztője. Az írás az Új Szóban megjelent publicisztika bővített változata
