Mundruczó Kornél izraeli élményeiről
Nagy siker volt Izraelben Mundruczó Kornél Delta című alkotása, amelyet beneveztek a minap véget ért haifai nemzetközi filmfesztiválra. A filmet elkísérte Izraelbe a rendező, aki a haifai bemutató után két közönségtalálkozón is részt vett. A hvg.hu tudósítója izraeli tapasztalatairól, a film fogadtatásáról faggatta.
Forrás: HVG
Hogyan került filmje erre a fesztiválra?
A haifai fesztivál egyik vezetője, Gideon Bachman beválogatta a Deltát, ugyanis látta Cannes-ban, és mint elmesélte nekem, már akkor elhatározta, hogy elhozza Izraelbe.
Milyen volt a haifai fogadtatás?
Nehéz az embernek saját filmjéről így nyilatkozni, de tényleg sikeres volt. Kétszer vetítették teltházzal, alkalmanként 400-an fértek be a terembe. A vetítések után részt vettem két jól sikerült közönségtalálkozón, ahol az volt az érzésem, hogy a Delta együtt rezonált ezzel a közönséggel. Ezt nem lehet minden országban elmondani a nézőkről.
Előzőleg azt nyilatkozta, hogy a Delta a toleranciáról szól, de a filmet látva azt kell mondanom, legalább annyira az erőszakról is.
Ez a két fogalom mindig összekapcsolódik egymással, hogy mit, meddig tolerálunk, majd mikor jön el az a pillanat, amikor már nem tudunk uralkodni saját magunkon. Én teljes mértékben fikcióként tekintek filmemre, a magyar közállapotok sokszor mégis pontosan visszaigazolják ezeket a reakciókat. Előfordul, hogy egy arctalan tömeg – gyakran nem is lehet értelmezni, hogy miért – egyszerre lecsap. A filmnél sem akartunk valamiképpen motivált helyzetet ábrázolni, inkább a sokszor előforduló motiválatlan erőszakot. Annak a természetrajza érdekelt, hogy miért fordul át valami erőszakba. Maga a modell számomra érdekesebb, mint a történet. Vagyis a történetnek modellként kell működnie, behelyettesíthetőnek kell lennie sok más helyzetbe. Sokszor átélek ilyen tipusú aggresszivitást a villamoson is. Amikor úgy taszítanak le, hogy nem értem, miért kaptam.
Mennyiben fogadja be egy idegen ország közönsége ezt a filmet?
A film hazai élményeimből táplálkozik, nem a világ nagy problémáiból. Különösen érdekes számomra, hogy mindez hol hogyan rezonál. Például az északi, skandináv országokban kevésbé érinti meg a nézőket ez a világ, de Franciaországban, ahol mostanában rengeteg zavargás volt, könnyen ráhangolódtak a Deltára, és ugyanígy az izraeli közönség is alaposan érintve van. Az itteni nézősereg nagyon is vevő volt a filmre.
A fesztiválon és azon kívül is, miként érezte magát Izraelben?
Nagyon megtetszett ez az ország. Néhány éve kaptam egy jeruzsálemi felkérést, filmezést kellett volna tanítanom, de akkor visszautasítottam az ajánlatot. Az az igazság, kicsit féltem ettől a helytől, tartottam tőle, hogy felrobbantanak. De a mostani első látogatásom alatt minden parám elszállt, ha most hívnának, valószínűleg hoszabb időre örömmel eljönnék. Úgy látom, nem annyira egypólusú a társadalom, mint Magyarországon, nemcsak a fiatal értelmiség nézte meg a filmemet. Magyarországon sokszor úgy érzem, csak a fiatalokat érdeklik filmjeim, de még őket sem lehet rávenni, hogy beszélgessünk róluk, szaladnak haza. A haifai filmfesztiválon 20 éves kortól 80-ig mindenki ott ült, a filmek után együttmaradtak, leültek beszélgetni. Ezt nagyszerűnek találtam. Gazdagnak tűnik a közösségi élet, itt az emberek beszélnek egymással. Pozitív példa lehet számunkra is.
