A neoliberalizmus meghalt – Történészek a válság politikai következményeiről

Hónapokkal ezelőtt, amikor a Zugló-rákosmezei Dialógus Klub tervbe vette, hogy “Hitler és Sztálin – ma” című fórumára meghívja Ormos Mária és Krausz Tamás történészt, még nem volt világválság. Most pedig benne vagyunk a sűrűjében.

Forrás: Népszabadság

 

A Stefánia Palotában rendezett vitaest nem is szólhatott másról: milyen politikai változásokkal járhat a gazdasági földcsuszamlás?

A beszélgetést vezető Szvák Gyula egyetemi tanár bemelegítő kérdésére, lehet-e párhuzamot vonni a jelenlegi helyzet és a weimari köztársaság, a Hitler hatalomra kerülését megelőző időszak között, Ormos Mária rutinos választ adott: igen is meg nem is. A húszas évek végén kirobbant pénzügyi válság következménye Németországban óriási munkanélküliség volt, és ez döntően közrejátszott abban, hogy a demagóg, antiszemita jelszavakkal kampányoló nácik rövid időn belül a második legerősebb párttá váltak. – A mostani válság is súlyos – folytatta -, de lényeges különbség, hogy az országok ma nem külön-külön, hanem egymással és a nemzetközi intézményekkel közösen próbálnak megoldást találni.

– Morálisan nem tartható, hogy a veszteséget minduntalan államosítják, a nyereséget pedig privatizálják – jelentette ki Krausz Tamás. Optimizmussal tölti el, hogy Németország stabil pontja a polgári demokráciának, amíg így lesz, addig a kelet-európai “szélütött náci csoportoknak” sincs esélyük rá, hogy hatalomra jussanak.

Ezzel együtt valószínű, hogy sokfelé megerősödik a jobboldal és a nacionalizmus, tekintélyuralmi fordulat következik. Krausz legalábbis egyelőre nem látja jelét annak, hogy a válságból való kilábalásra létezne baloldali alternatíva.

A Szovjetunió felbomlása után az a neoliberális doktrína érvényesült, hogy az állami gazdálkodással szemben a szabad piac majd megoldja a problémákat. Aztán kiderült, hogy a neoliberális gazdaságpolitika zsákutca. A mai válságnak – állapította meg Krausz Tamás – ez a gyökere. Ormos Mária pozitív fejleményként értékelte, hogy “a neoliberalizmus meghalt, vége, el van temetve”. Szükségképpen szellemi átrendeződés jön. Ebből nem élünk meg ugyan, de nélküle nem javítható ki, ami elromlott. Krausz hozzátette: előbb vagy utóbb megint gondolkodni kell azon, hogyan lehet meghaladni a kapitalizmust.