“Franz Podezin ötlete volt, hogy szórakozásként rendezzenek öldöklést az épület pincéiben elszállásolt magyar zsidók között”
Franz Podezin 1945-ben – feltehetően a grófnő segítségével – eltűnt, szemtanú pedig nemigen akad: az áldozatokat 18 zsidónak kellett eltemetni, akiket aztán másnap szintén kivégeztek. Az osztag egyetlen életben maradt tagját 1946-ban meggyilkolták.
Forrás: Hírszerző
A Thyssen-Bornemisza családból származó bárónő – Habsburg Károly felesége – a Profil osztrák hetilap hétfői számában megjelenő, de már a hétvégén ismertetett interjúban elmondta: a szomorú esemény körülményeinek pontos feltárása érdekében kapcsolatba lépett különböző kutatókkal. Felkérte Lothar Beckel történészt, hogy korabeli légi fotók, illetve mai műholdas felvételek összevetésével kísérelje meg felderíteni az áldozatok sírját.
A mészárlás a bárónő nagynénje, Batthyány Margit rohonci (rechnitzi) birtokán zajlott le 1945. március 24-én. Jóllehet a tragédia körülményei mindmáig vitatottak, David Litchfield brit újságíró több cikket és könyvet írt róla kutatásai alapján.
Állítása szerint a grófnő azon a napon több magas rangú nácit látott vendégül a kastélyban, és a helyi Gestapo-főnök, Franz Podezin ötlete volt, hogy szórakozásként rendezzenek öldöklést az épület pincéiben elszállásolt magyar zsidók között. A mészárlás mintegy száznyolcvan áldozatot követelt, Podezin állítólag saját kezűleg válogatta ki a hóhérokat. Néhány nappal később szovjet egységek vonultak be a faluba.
A meggyilkolt magyar zsidókat eredetileg Kőszegről vitték vonaton Burgenlandba, hogy védvonalat építsenek a Vörös Hadsereg ellen. Mire azonban elérték a területet, túl betegek és fáradtak voltak ahhoz, hogy tovább hajtsák őket. Az eredetileg hatszáz fős transzport egyharmada annyira legyengült, hogy Rohoncba szállították, majd még aznap este meggyilkolták őket. Az áldozatok maradványait a mai napig nem sikerült megtalálni.
Történészek között komoly vita bontakozott ki a mészárlásról; többen vitatják a brit újságíró elméletét. A berlini antiszemitizmus történetét kutató Wolfgang Benz szerint “az egész csak pletykákon és áttételes információkon alapul”. Az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Központjának munkatársa, Winfried Garscha szerint a tömeggyilkosságra valóban sor került, de nem ilyen körülmények között: a kivégzésekről már jóval korábban megszületett a döntés.
Franz Podezin 1945-ben – feltehetően a grófnő segítségével – eltűnt, szemtanú pedig nemigen akad: az áldozatokat 18 zsidónak kellett eltemetni, akiket aztán másnap szintén kivégeztek. Az osztag egyetlen életben maradt tagját 1946-ban meggyilkolták.
Az ügyben felemelte a szavát a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ is, követelve a tömeggyilkosság teljes és pontos feltárását. Az intézet szerint a korábbi nyomozásokat furcsa módon leállították, vádat senki ellen sem emeltek. (Batthyány Margit grófnő 1989-ben Svájcban halt meg.) A burgenlandi település lakosai továbbra sem hajlandók részt venni a vizsgálatokban.
Habsburg Franciska az interjúban közölte, legfőbb célja az, hogy az áldozatokat méltó körülmények között lehessen eltemetni, megadva nekik a végtisztességet.
