Néptelen helyzet
Forrás: Népszabadság
A szervezők által több ízben beharangozott százezres tömeg helyett 4-5 ezer tüntető sétált végig az Andrássy úton, rohamrendőrök tömegétől kísérve (a melegfelvonuláshoz képest legalább tágasabb), kordonok között, hogy a híradásokban Gyurcsány Ferenc statisztáiként lássák viszont magukat.
A szervezőket több irányból is az a vád érte, hogy kirekesztőek. Ezzel vádolta őket pár, árpádsávos zászlóval felszerelkezett, csatlakozni kívánó honfitársunk és a nemzeti radikális honlapok, valamint számos fórumon a szocialisták szimpatizánsai is. És formállogikai szempontból igazuk is volt. Ebben mutatkozik meg a végiggondolatlanság a szervezők koncepciójában, melyet ki tudtak használni mind a regnáló miniszterelnök hívei, mind pedig az árpádsávos tüntetők. Nemzetegyesítő törekvéseikben a szervezők nem mertek megjelölni sajátos politikai szempontokat, azonkívül, hogy “nem szeretjük a kirekesztést”. Annyira akarták, hogy mindenki menjen, hogy nem tudták értelmesen megmagyarázni, egyesek miért ne menjenek. Ki kellett volna jelenteniük, hogy a származástól független, egyenlő emberi méltóság elvét támadni számukra elfogadhatatlan, ennyiben tehát, ezzel szemben igenis kirekesztőek. Nem személyekkel, de gondolatokkal szemben. El kellett volna ítélniük továbbá a politikai képmutatást, az állampolgári jogegyenlőség melletti és az erőszak elleni kiállás instrumentalizációját is, továbbá a békés tüntetők vagy akár a már ártalmatlanná tett bűnelkövetők elleni hatósági erőszakot, amiért Gyurcsány kormánya politikai értelemben felelős. (Hozzá kell tennünk, hogy az ilyen események eszközzé tételét leginkább a Fidesz demonstratív csatlakozása tudná blokkolni. Ennek elmaradását nyilvánvalóan szintén a politikai szempontokat háttérbe szorító, taktikai megfontolások magyarázzák.) Egyszerű udvariatlanság helyett világosan meg kellett volna mondani, mi az oka, hogy nem látják szívesen a tüntetésükön Gyurcsány Ferencet. Jelezniük lehetett volna, hogy tüntetésük nem politikamentes. Ellenkezőleg. Éppen azért nem kérnek a két nagy párt jelenlétéből, mert éppen e pártok taktikai harca mentes a voltaképpeni politikától, attól, amiről ők beszélni szeretnének.
A szervezők pont azt akarták elérni, hogy egy fontos politikai kérdésben a nagy pártok konszenzust tudjanak kialakítani, ezért addig próbálták kiüresíteni a mondandójukat, hogy a végén az árpádsávos tüntetők is a “magukénak” érezhették – legalábbis az álnaiv provokálás szándékával – a felvonulást. A két nagy párt azonban éppen ezt a konszenzust nem akarja, és ezt az akaratukat teljes akcióegységben keresztül is vitték. A szervezők konszenzuskereső erőfeszítéseikkel nem a Fidesz és az MSZP pártérdekei fölött, még kevésbé ezek egybeesésénél, hanem a két párt közös érdekeivel szemben jelölték meg céljaikat. Nagy ára volt annak, hogy ezt nem voltak hajlandóak fel- és elismerni. A “politikai” gondolkodás honi főáramában ugyanis az a minden mást meghatározó, mi több, jelentéktelenné tévő kérdés, hogy Gyurcsány vagy Orbán, velünk vagy ellenünk. Minden más ennek a fedőkérdése, nekünk pedig – proletár éberséggel, szüntelen ideológiakritikai készenlétben – le kell lepleznünk a gazdaság, a kultúra, a jogegyenlőség stb. álproblémáiba rejtett gyurcsányista vagy orbánista összeesküvést, ellenforradalmi mozgolódást. Ez a gyanakvó, “leleplező”, a konzervatív gondolkodásmódtól teljesen idegen gondolatmenet uralta el a teljes jobboldali sajtópalettát a nagyszerű Reakciótól a nem olyan nagyszerű Magyar Nemzetig.
Végül aztán az MTI-nek sikerült MSZP-rendezvényt csinálnia a Tarka magyar!-ból. A 15-20 mondatos tudósítás legalább öt alkalommal említi Gyurcsány Ferenc magánember nevét, a többi 4-5 ezer magánemberre jóval kevesebb figyelmet fordít. Az MTI tudósítása a biztonság kedvéért kétszer is tájékoztat arról, hogy Gyurcsány hitet tett a magyar alkotmány egyik passzusa mellett, ami egy miniszterelnöktől tényleg nagyon szép gesztus. Megtudtuk még azt is, hogy amikor sor került a színes tárgyak tarkaságot szimbolizáló felemelésére, Gyurcsány Ferenc magánember “egy piros kendőt lóbált a feje fölött, felesége, Dobrev Klára pedig egy barna színű stólát emelt fel. A piros kendőt a miniszterelnök a rendezvény végén a nyakába kötötte, majd testőrei és gyermekei kíséretében autóba szállt, és távozott.” Azt viszont máig nem tudjuk, hogy Gyurcsány gyermekei mit lóbáltak, az MTI ettől az alapvető információtól megfosztott minket. A Magyar Nemzet kéjes örömmel jelentette az MTI-re támaszkodva: Gyurcsány tüntetett.
A magyar magánemberek megerősödhettek abban a hitükben, hogy a “politika” a nadrágos urak dolga, az ilyen tüntetés is az ő bonyolult meccsük, nekik semmi közük hozzá.
A jóindulatú szervezők realitásérzékével komoly problémák voltak. Ha a százezres létszámnak akár csak a töredékét is meg akarják szólítani, meg kell mutatniuk, hogy a politika tényleg éppen az ő ügyük, az ő ügyeik, a mi ügyeink megvitatása, intézése. Ahogy az újonnan létrejövő, reményt keltő párt megalakulását megelőző rendezvénysorozat címe mondja: lehet más a politika.
A szerző kritikus
