Zsidó –nem-zsidó párbeszédet generálhat a 12 állítás?

A holokauszt zsidó, egyetemes és magyar tragédia. Megtörténtét tagadni és az áldozatok tudományosan megállapított számát politikai vagy ideológiai okokból kisebbíteni morálisan és történelmileg elfogadhatatlan” – szögezik le a Kommentár folyóirat idei 3. számában, Tizenkét állítás a Soáról címmel megjelent tézisek.

Forrás: HVG

 

A két szerző néhány napja a Páva utcában nyilvános beszélgetésen vitatta meg a 12 állítást. A beszélgetést Vári György esztéta, irodalomtörténész, kritikus moderálta, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény szervezésében. Ablonczy Balázs, a Kommentár főszerkesztője kifejtette: úgy gondolta, hogy a Soá [a Holokauszt héberül. A szerk.] után bizonyos diskurzusok vagy csak nagyon periférikusan, vagy egyáltalán nem léteznek, de az utóbbi időben kiderült, hogy ez nem így van.

A hvg.hu kérdésére Ablonczy elmondta, a gyűlöletbeszéd ilyetén fölerősödése aránylag új jelenség – a magyar társadalom egyfajta megbomlásáról van szó. „Az Internet révén széles nyilvánossághoz jutnak az olyan, erőszakos, konstruált, légből kapott világmagyarázatok, antiszemita diskurzusok, amelyek most már nemcsak a „holokauszt biznisz” létét állítják, hanem egyenesen tagadják a Holokauszt megtörténtét. Nagyon veszélyesnek tartom, hogy ezek a nézetek a magyar társadalom történelmi tudatára hatással lehetnek” – fogalmazott Ablonczy.

Hosszú egyeztetések után alakult ki egy olyan szövegváltozat, egy minimumanyag, amelyet mindketten tudnak vállalni. – hangsúlyozta Novák Attila. Szerinte felszínes a mostani párbeszédek jelentős része: például a főrabbi egy konferencián együtt mutatkozik a prímással, állami vezetők teszik tiszteletüket a zsinagógában, de „ez nem igazi párbeszéd”.Szembe kell nézni a bűnökkel – tette hozzá Ablonczy, de ennek formája nincs tisztázva.

Novák szerint a baloldal megszűnőben van, illetve egy dolog tartja csak össze: az antifasizmus. Hozzátette: az antifasizmust a jobboldalnak is fel kellene vállalnia, viszont a baloldalnak nem kellene akkor farkast kiáltania, amikor farkas nincs sehol.

A Tizenkét állítás számos evidenciát tartalmaz. Egy korábbi interjúban azt állítja, azért kellett ezeket leírni, mert az utóbbi időkben ezek az evidenciák megszűntek evidenciának lenni. Ezt mondják a szélsőséges nemzeti radikálisok is.

Másról van szó. Ők tagadják a Holokauszt megtörténtét. Mi ellenben leírását adtuk egy jelenségnek, melynek nem akarunk részvétlen vagy passzív szemlélőivé válni. Egyrészt a magyar oktatásban a Soá tanítása még mindig nem eléggé hangsúlyosan van jelen. Másrészt tabuk egész sora dőlt meg, az Internet egész szegmensei váltak fertőzötté. Ezért is óriási jelentőségű, hogy éppen egy jobbközép, konzervatív folyóiratban jelent meg a Tizenkét állítás, hiszen ez a közös akció egy új, mégpedig őszinte párbeszéd kezdetét jelentheti.

A radikális honlapokon, Orbán Viktort az amerikaiak kiszolgálójaként emlegetik, rendre lezsideszezik a Fideszt, és éppen olyan gyűlölettel írnak a fideszesekről, mint a liberálisokról, vagy a szocialistákról. A szélsőjobb egyértelműen levált a jobbközépről.

Ennek aktuálpolitikai okai is vannak. A közvélemény-kutatások szerint annyira vezet a Fidesz, hogy megengedheti magának a radikális jobboldal távoltartását. Ez a múltban azért nem volt ilyen egyértelmű. Ugyanakkor a baloldalnak a Fideszt démonizáló, a pártot folyamatosan a szélsőjobbal azonosító felfogása tarthatatlan A Fidesz nagy néppárt, de megerősödött benne a jobbközép, Izraellel és az Egyesült Államokkal szimpatizáló, atlantista szárny. És megerősödtek a jobbközép-konzervatív, a totalitárius diktatúrák, mozgalmak és ideológiák összes válfaját elutasító szellemi körök, műhelyek.

A vita során hangsúlyozta, hogy a jobboldalnak is föl kell vállalnia az antifasizmust, másrészt, hogy a mai baloldal identitása másból sem áll, mint az antifasizmusból. Ha a jobboldal is expressis verbis antifasiszta lesz, akkor milyen identitás marad a baloldalnak?

Ez a legfontosabb kérdés. A baloldal megújulása, illetve megújítása még várat magára, a klasszikus antifasizmust pedig klasszikus témákkal kell „kiegészíteni”, ezek örökzöldek, maximum a történelmi masinéria változott meg. Védenie kell azokat, akik nem bírják a piaci versenyt, a leszakadókat, a szegényeket, a cigányság nyomorban élő tömegeit. Ezek a témák ma nem népszerűek, a szegénység és a frusztráció bűnbakokat keres magának. A baloldali kormány konzervatív, piacbarát politikát folytat, ezért is emeli ennyire középpontba az antifasizmust.

Piacbarát politikát folytat?

Folytatna, ha nem lett volna népszavazás és nem lenne a számára katasztrofális politikai helyzet szorításában. De az előbb fölsorolt témákat legfeljebb a teljesen marginális baloldali szervezetek, mint amilyen a Munkáspárt és az ATTAC vállalja föl. Nem vagyok a hívük, de ez az igazság.

Mivel a Tizenkét állítás témája messze nemcsak zsidó ügy, nem lett volna politikailag bölcsebb, ha annak nincs zsidó társszerzője?

Nem. Éppen arról van szó, hogy fel kell vállalni önmagunkat. Csak ebből a pozícióból vagyunk képesek arra, hogy párbeszédet folytassunk. Egy zsidó és egy nem zsidó identitású ember másra és máshogyan érzékeny, a ráhagyományozott, a család által közvetített történelem külön-külön nem ugyanazt a történelmet adja ki. Az Ablonczy Balázzsal közösen jegyzett Tizenkét állítás megpróbált összhangot teremteni e privát történelmek között és hidat verni a történelem által megsértett és sérült csoportok között. Mind a kommunizmus, mint a nácizmus áldozatai magukénak érezhetik ezt a szöveget, hiszen a fájdalmat és a veszteséget nem pusztán kollektívan, de egyénien is értelmezi, valamint depolitizálja.

Lesz hasonló 12 pont a kommunizmus áldozatai kapcsán?

Ha rajtam múlik, biztosan. A kommunista időkben történt kegyetlenkedésekkel, meghurcoltatásokkal sem nézett szemben a társadalom. Fejet kell hajtanunk azon ártatlanok emberek emléke előtt, akiket a kommunista diktatúra tiport meg vagy tette tönkre az életét.