Kísértetűrhajó szállt le a Király utcában

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Városnéző sorozatunk első darabjában, melyet magunk között csak Hunvald György-túraként emlegettünk, a régi pesti zsidónegyedben jártunk. Egy óra után jelentkeztek nálunk az első figyelmeztető jelek öngyilkossági gondolatok formájában.
 

Forrás: Hírszerző

 

Épül-szépül a Király utca. Még nincsen készen, de már jól látszik, milyen lesz. Csak oda kell menni egy órára, és jól kinyitni a szemet.
 
Az utca most valahol a köztes létben lebeg. Részben éppen bontakozik ki az építési sittből, részben pedig – ezzel párhuzamosan – még alakul át törmelékké. És nem csupán a régi házakra gondolunk. A nemrégiben lerakott kockaköveket, járólapokat és a járdát szegélyező oszlopokat például a gyalogosok sok helyen biztosan szívesen belapátolnák egy konténerbe, ha a kerület kihelyezne párat a megfelelő pontokra.
 
Az utcában állandó dugó van, az autók csak araszolva tudnak közlekedni, így könnyű szlalomozni közöttük. A kipufogógázok viszont szinte tökéletesen kitöltik az utca légterét. Igen elszánt turistának kell lenni ahhoz, hogy valaki leüljön kávézni a járdára itt-ott kitett asztalokhoz. És közben megpróbálja értelmezni mondjuk a következő jelenséget: a járda szélén álló csenevész fácskákat néhol igényes, farostlemezből eszkábált védmű veszi körül, az oldalára ragasztott papírlapon pedig ott áll a növény magyar és latin neve, mintha valami arborétumban lennénk.

A monstrum mélyén

Az utca elején álló Central Passage első pillantásra épületnek tűnik, de ha valaki jobban megnézi, egyértelmű, hogy egy földönkívüli civilizáció lezuhant űrhajója. Az utasait valami földi vírus elpusztította. Szegényeknek csak három tojásuk maradt, ott függenek a viszonylag épen maradt keltetőben a gyanútlan járókelők feje fölött. De lesz majd riadalom, amikor kikelnek.

Az építménybe lépve az emberre azonnal rászakad a mennyezet, az örök sötétség meg a feneketlen depresszió. Biztonsági őrnek rendszerint nem alanyi költők mennek, hanem széles vállú, kérges lelkű férfiak, de pár perc alatt találkoztunk olyannal, aki szíve szerint menekülne innen, mert kiszívja az életkedvét az épület.

A monstrum legmélyén, a fapados önkiszolgáló étteremmel kombinált bár bejárata előtt a faládákban virágok próbálkoznak az életben maradással, de fény híján előbb-utóbb feladják, ilyenkor újakat ültetnek a helyükbe.

Ember elég kevés merészkedik be ide. Néhány környékbeli átvág azért rajta a Paulay Ede és a Király utca között, súlyos lépteik alatt sok helyen már össze is töredeztek a járólapok. A lakások állítólag egytől-egyig elkeltek, de alig laknak az épületben, mintha valami lakótelep lenne szellemeknek.

“Mondana pár mondatot erről az épületről?” – kérjük Perczel Anna építészt, az ÓVÁS nevű civil szervezet tagját, akit sikerült rábeszélnünk, hogy az épület közelébe jöjjön velünk.

“Egy külvárosi pláza. De azokban legalább van belmagasság. Nagyon rideg, látszik rajta, nem azért épült, hogy itt élet legyen, hanem hogy befektetési céllal megvásárolják. Pedig Európában a zsidónegyedeket mindenhol különleges gonddal rendbe hozták, élő negyedek lettek. Itt meg erőszakos módon halott negyedet hoztak létre” – válaszolja.

Ő persze közismerten elfogult, de olvasóink között, akik hitelesen dicsérni tudják az épületet, kisorsoljuk Paul Valéry Eupalinosz vagy az építész című dialógusának egy példányát.

Nem tudni persze, végül hányan költöznek majd be, de annyi biztos, az életnek nagyon össze kell szednie magát, hogy ezt az épületszörnyet körbenője. És ugyanez igaz a Gozsdu-udvarra is. Az üzlethelyiségek és a lakások még itt is üresen állnak, a vendéglátóipar pedig már átállt őszi üzemmódra, de a nyári estéken is jórészt üresen álltak a székek az udvar fölött függő piros-kék-sárga-zöld villanykörték alatt.

A Holló utcában épült irodákról és lakásokról pedig egyenesen nehéz azt gondolni, hogy ember tervezte őket embereknek, nem pedig egy embergyűlölő szoftver köpte ki őket, melynek az volt a feladata, hogyan lehet adott térbe a lehető legtöbb lakást és irodát bezsúfolni.

Ugyanebből még többet?

A zsidónegyedben eddig nem sikerült olyan épületet emelni, amelyet a túlbuzgó civilek egyszer majd meg akarnának menteni, ha a kerület vezetése a fejébe venné, hogy el kellene bontani. A legújabb várospolitikai fejlemények pedig nem arra utalnak, hogy a jövőben minden másképp lesz.

Mielőtt Belső-Erzsébetváros Szabályozási Tervét a közelmúltban elfogadta volna a VII. kerület képviselő-testülete, a zsidónegyedben változtatási tilalom volt érvényben. A kerület rendelte el, de a civil szervezetek tiltakoztak ellene, mert nem vonatkozott a február előtt elindított építési és bontási munkálatokra. Ezt megelőzően a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal rendelt el változtatási tilalmat, ez azonban május végén lejárt.

Az új – a főváros és a civil szervezetek együttműködésével – készülő Kerületi Szabályozási Terv megszületéséig a főváros vezetése szeretett volna újabb tilalmat elrendelni. Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes erről szóló előterjesztését azonban a Fővárosi Közgyűlésben csak SZDSZ-es képviselők szavazták meg, az MSZP ellene szavazott, a jobboldal pedig tartózkodott.

A heves vitát kiváltó előterjesztést Hunvald György erzsébetvárosi polgármester pontatlannak és törvénysértőnek titulálta. Demszky Gábor viszont azzal az érvvel próbálkozott, hogy a fővárosnak igenis van beleszólása az ügybe, mivel a terület az UNESCO által a Világörökség részének nyilvánított Andrássy út védő-rávezető zónájában (úgynevezett pufferzónájában) helyezkedik el. A főváros SZDSZ-es vezetése természetesen tisztában volt azzal, hogy a két nagy párt nem támogatja majd a kezdeményezést, de – ahogyan a főpolgármester fogalmazott – “az előterjesztés lényege az értékmentés”. Tehát már megérte.

A zsidónegyed ügye augusztusban került legutóbb a közgyűlés elé, de az Ikvai-Szabó Imre és Hagyó Miklós által jegyzett előterjesztést Hunvald György közbenjárására a testület lebutított formában fogadta el. A VII. kerület polgármesterével szavazott a Fidesz és a KDNP is. A módosított előterjesztés értelmében a jövőben kevésbé szigorúan szabályozzák majd a zsidónegyed épületeinek bontását és építését, mint ahogyan azt a főváros szerette volna.

A civil szervezetek közlése szerint a szabályozási tervben a negyed tíz épületének elbontása szerepel. Bár az UNESCO szakértőjének februárban elkészült jelentése szerint a Belső-Erzsébetvárosban minden bontást azonnal le kellene állítani, a VII. kerület azzal érvel, hogy a zsidónegyed nem a Világörökség része, csak a pufferzónája. A világörökségi szabályok szerint ugyanakkor a pufferzónára ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint a világörökségi területekre.

Tekintse meg a Hírszerző képgalériáját
 

[popup][/popup]