Egymásnak esett a magyar szélsőjobb – Tomcat nekiment Budaházynak és Torockainak

A kudarcsorozat után teljes a zűrzavar: miután két hete elmaradt, szombaton kudarcba fulladt a szélsőjobboldal rendszerellenes demonstrációja. 

Forrás: STOP

 

Ennek egyszerre oka és következménye, hogy fölbomlott a két évvel ezelőtti tévéostrom óta látható együttműködés: a Jobbik kirúgta a Magyar Gárda vezetőjét, Tomcat Budaházynak és Torockainak esett neki, az eddigi vezető fórum kurucinfótól eddigi hívei sokalltak be: mindenki mindenkit árulással vádol. Mi történik a magyarországi szélsőjobboldalon?

“Ami tegnap történt, az ostoba, dühítő, szánalmas”, “Ezzel a taktikával vezették halálba a magyar hadsereget a II. világháborúban is, semmi szükség a szokás folytatására”, “Ezzel a 2000ember kergetőzik a rendőrökkel egy jó előre meghirdetett helyen és időben taktikával van már vereségünk jó pár”, “Kolompár Orbán fényes győzelmet aratott a Budaházy-Toroczkai duón. Neki lett igaza a tévében. (…) Vezéreink, miután ellentmondást nem tűrően lesöpörtek minden békés kezdeményezést, úgy nekirongyoltak fejjel a falnak, hogy attól koldulunk” – általában így értékelik a szélsőjobboldalon a szeptember 20-ai un. vonulásos demonstrációjukat.

Az utóbbi a mozgalom egyik ismert alakjának, a Tomcat néven publikáló Polgár Tamás ruhaboltosnak a véleménye, aki a Bombagyár online fórum nevében erőszakmentes rendezvényt szorgalmazott szombatra, majd a rendőrség könnyű győzelme után maga sem habozott leszögezni a kudarcot, illetve összehasonlítani az áprilisban általa szervezett megmozdulással (habár az idő megszépítheti az emlékeket, mert akkor az sem tűnt egyértelmű sikertörténetnek).

A szélsőjobb provokatív megmondó-emberének számító médiaszereplő blogger véleménye jellemzőnek tekinthető, legfeljebb a negatív remisszenciákat visszautasító Budaházy György száll ezzel szembe.

A belharc éppolyan komikus és kaotikus, mint a nagypolitikában, közlemény közleményt követ, nyílt levelek és publicisztikák születnek a magát nemzeti radikálisnak tekintő, persze kívülről sokkal inkább par exellence szélsőbboldali szubkultúrában.

Budaházy szerint át kell gondolniuk néhány dolgot, és néhány ember fegyelmezetlenségének tudja be a Szabadság téri rendőrattakot kiváltó kődobálást, de azért csak úgy véli, “Nekünk nem az kell fontos legyen, hogy jól jövünk-e ki a médiában. Nekünk arra kell összpontosítani, hogy a nemzetünk jövőjét ellehetetlenítő jelenségek mögött lévő csoportok rosszul érezzék magukat, érezzék magukon a szorítást”. Mindezt Tomcatra reagálva, aki azt írta: “Ki tagadhatja, hogy Morvai Krisztina annak a tömegnek tartott beszédet, amely később horogkereszttel, Mussolinit éltetve tört-zúzott?”.

Jobbik: óriási bukta

Vitán felül áll, hogy a szombat, de már az előtte lévő hetek legnagyobb vesztese a Jobbik. Hiába pozícionálta el magát a legszélről, hiába nyerte meg az országgyűlési választások főpróbájának szánt európai parlamenti (EP) szavazáson listájának élére ugyan a néhány év alatt feministából legalábbis radikális jobboldalivá váló, a kormányellenes szavazók között azonban a 2006. októberi rendőri atrocitások ellenfeleként népszerűnek számító Morvay Krisztinát; a jogásznő a Molotov-koktélokkal harcoló utcai csőcselék előtt mondott beszéde után kezdhetik előről az elmúlt években a Fideszhez pártolt ultranacionalista szavazatok visszaszerzéséhez szükséges imídzs felépítését.

Pedig korábbi, a legnagyobb ellenzéki párt berkeiből származó sajtóhírek, illetve elemzői megnyilvánulások alapján nem látszott lehetetlennek, legújabban illúziónak tűnik az EP-be való bejutáshoz szükséges másfélszázezer (ennyivel lett képviselője az MDF-nek 2004-ben), nemhogy a magyar parlamenthez kellő negyedmillió voks összegyűjtése, ami pedig 1998-ban sikerült Csurka István vezette Magyar Igazság és Élet Pártjának (MIÉP). (Négy évvel később a nagyarányú részvétel miatt néhány ezerrel kevesebb már nem volt elegendő, de 2006-ban az MDF ugyanennyivel lépte át a küszöböt.

A Magyar Gárda és a Munkásőrség

Csapás, csapás hátán, hogy a Jobbiknak meggyengül a Morvay imídzsén túli másik propagandaeszköze is. Ugyan legalább nem veszítette az ellenőrzést a Magyar Gárda fölött, de a szervezeten belüli konfliktusok nyilvánvalóvá váltak, amikor a tavaly ősszel a paramilitáris-formaruhás szerveződés élére választott Dósa István korábbi hivatásos (mi több, elit-) katonát csak apja munkásőr-főparancsnoki múltjának felemlegetésével és saját – állítólagos – titkosszolgálati kapcsolatainak sejtetésével sikerült lemondásra kényszeríteni a formálisan nem is létező “főkapitányi” posztról.

Mindezek háttérében a korábban a nemzeti ellenállásnak nevezett szubkultúráról nemcsak tudósító, hanem azt tevékenyen szervező, jogállami határokat legalábbis feszegető Kurucinfó mozgása sejlik; az rombolja le, aki létrehozta az egységet? Mi vezetett mindehhez?

A MIÉP 2002-es választási kudarca utáni romokon létrejött új magyar szélsőjobboldal születése 2006. szeptember 18-ra, a miniszterelnök a szocialista képviselők előtt elmondott balatonőszödi beszédének kipattanását követő napra tehető. Az MTV-székház bejáratának fölgyújtása utáni elfoglalásakor – egy kivétellel már színre léptek a fontosabb szereplők.

Ezek: az egykori Magyar Fórum-újságíró és MIÉP-képviselőjelölt, addig a Hatvannégy Vármegye (HVIM) nevű irredenta szerveződést vezető Torockai László, aki a Kossuth téri tüntetőket nyomásgyakorlásképp áthívta a Szabadság térre, miután a petíciójukat a köztévé nem volt hajlandó beolvasni. Továbbá a 2002. júliusi, a szavatok újraszámlálásának követelését az Erzsébet-híd elfoglalásának megszervezésével nyomatékosító Budaházy György, a ruha- és sportüzletben érdekelt, korábban jelentéktelen irredenta szervezeteket gründoló vállalkozó, aki a szovjet emlékműről verte le a címert.

A szervezetek közül megjelent már a 2003-ban alakult, de a Fidesz vokselszívó hatása (és a mainstream jobboldali média bojkottja) miatt a következő választáson a MIÉP-pel közös listán is csak 120 ezer szavazatot Jobbik Magyarországért Mozgalom (akkor még Kovács Dávid vezetésével). Emellett a magukat “mindössze” radikálisnak, illetve a nyíltan nemzetiszocialistának, hungaristának valló – hétvégéken jórészt a futballstadionokban föllelhető – szubkultúra közötti kapcsolat fenntartására vállalkozó, Kovács Géza és Kakukk Attila 2005-ben alakította Magyar Önvédelem Mozgalom (MÖM).

Jól informált kurucok

A kormány és a parlamenti demokrácia ellenségeként egyszerre viselkedő szervezkedés origójának azonban kétségtelenül a kuruc.info nevű online orgánum bizonyult. A MIÉP ifjúsági tagozatában tevékenykedő Novák Előd és a korábbi Magyar Demokrata-újságíró által a 2004. decemberi népszavazás előtt létrehozott kettosállampolgarsag.hu, illetve az egy évvel későbbi kuruc.hu után a hasonnevű új lapot az Egyesült Államokban, és bár a már nevüket nem adják hozzá, a szélsőjobb szubkultúrában biztosak abban, hogy ugyanők állnak a .info mögött is.

Az egyetlen még hiányzó a Magyar Gárda, aminek életre hívását azonban már a tévéostromot követő események indukálták. A Kossuth téri demonstrációsorozat önmaga paródiájába, személyi torzsalkodásba és emberi mocsokba fulladt; a székház elfoglalását leszámítva a rendőrség 2006. szeptember-októberben már hatékonyan (időnként túl is lőve a célon) akadályozta meg a rezsim megdöntését: október 23-a után fél évvel, 2007. március 15-én újra szétverték a nyilasokat. (Maguk ugyan visszautasítanák ezt a minősítést, zömük szerint ugyanis csak a Szálasi kultuszát ápoló, vállaltan hungaristák tartoznak ebbe a kategóriába.)

A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) tavalyi évkönyvének értékelése szerint az utcai harcok kudarca után, a militáns külsőségeket mutató, a fajelmélet felvállaló, ám egyben baloldali populista nézeteket valló szélsőjobboldal “befelé fordult”. Budaházy és Toroczkai stratégiát váltott: Hunnia néven egyfajta árnyékállam felépítésébe fogott, amihez az alapot az északír katolikus felkelés szolgáltatta, ahol Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű katonai és Sinn Fein (Mi magunk; épp, mint Toroczkai 2006. októberi mozgalma) politikai szárnyra osztották a mozgalmat.

Színre lép a Magyar Gárda

Az elképzeléseket 2007. tavaszán, egy tanyán tartott, szupertitkosnak szánt “tanyasi találkozón” vitatták meg (ám a kihagyott szereplők nyilvános online fórumokon részleteiben taglalták). “Hunnia” élén az akkor autoritásában megkérdőjelezhetetlen, magát hazafinak és szabadságharcosnak aposztrofáló Budaházy állt volna, operatív jobbkeze Torockai, a békésebb rendezvényeket – mint például az ellenkulturális Magyar Sziget – a HVIM, a harciasakat a MÖM szervezi. Szükség volt viszont egy paramilitáris fedőszervre, amely a “harcosokat” fogja össze: erre lett kitalálva a Magyar Gárda (MG), amelynek szervezésébe a szélsőjobb politikai szárnyának szerepére, illetve majdani legális – főként parlamenti – képviseletére aspiráló (akkor már Vona Gábor vezette) Jobbik jelentkezett be.

A félkatonai szervezetek már az MG tavaly augusztusi megalakítása előtt is (Kárpát-Haza Nemzetőrség, Nemzeti Gárda, Nemzeti Őrsereg) és azóta is (a Gömbös-éle Magyar Országos Véderő Egyesület) sorban alakultak; nem kis részben az MG sikerén felbuzdulva. Az ugyanis túl jól sikerült. Miközben az NBH az egyéb szélsőjobboldali szervezetek a taglétszámának és állampolgári támogatottságának csökkenő tendenciáit és akciókészségük jelentős mérséklődését jelezte, a “cigánybűnözés” elleni fellépéssel az ezret meghaladó létszámúra bővült MG komoly médiajelenlétre és az erre fogékony rétegekben jelentős támogatásra tett szert. Olyannyira, hogy a tavaly decemberben, a Pest megyei Tatárszentgyörgy községben tartott cigányellenes megfélemlítő demonstrációjuk után az ügyészség azóta sem sikeres kísérletet tett a felszámolásukra.

Maga a Gárda ugyanis egy be nem jegyzett mozgalom, így hiába számolják fel az őt alapító (Vona vezette) egyesületet, legfeljebb a rendezvényszervezésük, illetve a területfoglalásaik okoznának számukra némi nehézséget. Ám épp ez a kettősség okozza a mostani hatalmi harcok egyikét-másikát.

A Hunnia mint “párhuzamos Magyarország” látványos kudarcot vallott: a STOP titkosszolgálati forrásai szerint semmiféle árnyékállam nem volt képes megszerveződni. Nem jött létre a megcélzott, az Al-Kaidára hajazó, egyetlen agytröszt által vezérelt és finanszírozott, de franchise-szisztémában, részben önálló sejtek hálózataként működő politikai-katonai-gazdasági struktúra. Ennek elfedésére vissza kellett térni az utcai csatározásokhoz; hiába fogták föl ennek kilátástalanságát már korábban, a hatóság tavaly októberben és idén márciusban is szétkergette a Blaha Lujza téren és a Vértanúk terén tartott megmozdulásaikat.

Az egyetlen – saját mércéjük alapján – sikeresnek tűnő akció a július 5-ei melegmenet résztvevőinek a nagypolitikának is apropót szolgáltató megzavarása volt, mindennek dacára egyre sokasodtak a válságjelek.

Néma kuruc – harsogó Hunhír

Először mindjárt a Kuruc szolgáltatóinak kétszeri – ismeretlen metodikájú – meggyőzése, hogy a portál elnémításáról július 4-10. között, majd öt nappal később ismét. Augusztus 18-án ugyan visszatért, de abban már nem volt köszönet számukra.

Az egyhónapos hiány ugyanis arra késztette a szubkultúrát, hogy új központi információforrás után nézzen. Az addigi marginális honlapok közül azonban rapid módon kiemelkedett a Budaházyék által favorizált – némileg a Pannon rádió utáni űrt betöltő – Szentkorona rádió website-ja, illetve megújult és a Jobbik számára egyfajta online pártlap szerepet vállaló Hunhír.

A Kuruc visszatérte után azonnal két fronton lendült támadásba. Egyfelől – minden bizonnyal, mint arról a STOP két hete beszámolt, Budaházyék kedvében akarva járni – III/III-as ügynökmúlttal gyanúsította meg, egyben parazitának nevezte a MÖM-öt vezető és a 2007. október 26-ai, valamint a 2008. március 15-ei rendezvények szervezésének hiányosságai (voltaképpen a vontatottságuk) miatt már korábban bírált Kovács Gézát. Ő néhány éve tettlegességig fajuló konfliktusba keveredett a szubkultúra – mint említettük – konkurens rendezvényeit szervező HVIM-mel, illetve az annak vezetését Toroczkaitól átvevő Zagyva Gyulával.

Az első kudarc ennek köszönhető: a MÖM visszalépett a szeptember 6-ai demonstráció szervezésétől, és bár lehetett arra hivatkozni, hogy Demokratikus Charta – amire válaszul szánták – szervezési nehézségek miatt szintén visszalépett a sajátjától, két héttel később, múlt szombaton nyilvánvalóvá vált a teljes csőd: kikaptak a rendőröktől, és a nyilvánosság számára szembeszökő lett az atrocitásmentes romarendezvény fölénye.

A Gárda jobb gazdát keres?

A kétségbeesés azonnali következményeként nyilvánossá vált a Jobbik és az általa gründolt Gárda közötti ellentét; kisebb verseny alakult ki a szélsőjobb orgánumok között, hogy ki tudta előbb, ki tud többet, ki kinek és milyen kommentárral hozza le a közleményét.

Ezt a szélsőjobboldalon szintén a Kuruccal kötik össze, jóllehet a hírportál látható módon nem avatkozott a konfliktusba (legfeljebb először közölte a lemondásról szóló hírt). Kakukk, a MÖM elnöke – amellett, hogy titkosszolgálati kapcsolatokkal gyanúsította meg a Kurucot (éppúgy, mint Vona Dósát) – egyik minapi írásában azt állította, azzal, hogy “Novák nem került be a Jobbik elnökségbe, elkezdett összevissza keveregni, zsarolni pártján belül. Dósát megnyerte, vagy a megbízók, és maga piszkos játékába kezdett. A Magyar Gárdát el akarta vinni a Jobbiktól.”

Ennek technikája a mozgalom és egyesület közötti különbségtétel lett volna; Dósa jószerivel csak komolyan akarta venni a Gárda alapító nyilatkozatát, amely szerint a szervezet pártok fölött áll. Az egykori csapattiszt saját katonásdit képzelt addig is, amíg nem csatlakozhatnak – “szerencsés” politikai csillagállás esetén – a magyar hadsereghez, mint kiegészítő alakulat.

Ehhez támogatókat a – részint általa kinevezett – megyei kapitányok között keresett, miután kiéleződött az ellentét közte és Vona között, mert az nem volt hajlandó támogatni, illetve inkább szembemenetelt a párt kampánystratégiájával. A választási siker érdekében magát mérsékeltnek mutatni akaró Jobbik elnöke le is tiltotta Dósa egy Zala megyei beszédét, mert az nem volt hajlandó a történelmi ellenségek – vélt vagy valós – zsidó származását hangsúlyozó, és erre utalva “sáskázó” mondanivaló megváltoztatására.

A volt főkapitány tárgyalni akart Vonával a későbbi együttműködés kereteiről, az elnök azonban erre nem volt hajlandó. Ellenben “megyei kapitányi értekezletet” értekezletet hívatott vele össze, amelyen az egyesület prominensein túl a Gárda alapításának ceremóniamesterével, Für Lajos 1990-94 között honvédelmi miniszterrel érkezett a gyűlésre, ahol is a kapitányok értesüléseink szerint 13-6 arányban a különválás ellen szavaztak, így a Jobbik legalább megmentette, ha egyelőre fel nem is támasztotta a belviszály miatt totálisan megbénult paramilitáris kreatúráját.

Szerző: -bes-