Jacques Attalií: A Kristályéjszakától a gázkamrákig

A Théâtre du Rond-Point szeptember 16-án Daniel Mesguich rendezésében mutatta be a politikus és író Jacques Attali darabját, amely történelmi kutatásokra és tanúvallomásokra épül.

Forrás: Színház

 

1938. november 12-én Berlinben a legfőbb náci vezérek Göring irodájában találkoztak, hogy megvitassák a két nappal korábban, a Kristályéjszaka során elkobzott zsidóvagyonok sorsát. A szereplők között van Göbbels, a propagandaminiszter, Himmel, az SS főnöke, az ő helyettese, Heydrich, és Eduard Hilgard, aki a német biztosítótársaság vezetője. Göring azt akarja megértetni Hilgarddal, hogy szó sem lehet arról, hogy a biztosító fizessen a zsidókat ért károkért. Hilgard viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem lehet a már megkötött szerződéseket érvényteleníteni.

A vitában a politikai, diplomáciai érdekek, a biztosítási szabályok és a személyes érdekeltségek ütköztek, de ami összeköti őket, az a gyűlölet, a megállapodás, hogy a zsidókat deportálni kell. 

Hilgard, aki a német biztosítók érdekeinek védelmében jött, győztesen távozik a megbeszélésről, amely nélküle folytatódik tovább, és egyre radikálisabb fordulatot vesz. De hogyan lehet semlegesíteni a zsidókat? Ez a kérdés foglalkoztatja őket a további beszélgetésben, és lassan eljutnak a végső megoldásig. Ez volt az első alkalom, amikor a zsidók megsemmisítésének kérdése konkrétan felvetődött, tehát jóval az 1942. január 20-i wannsee-i konferencia előtt.  A darabnak az az érdeme, hogy egy ismeretlen történelmi eseményt tesz közkinccsé, amely nem jött volna napvilágra, ha 1998-ban azoknak a zsidó családoknak a leszármazottai pert nem indítanak a biztosító ellen, amely nem kártalanította őket. Attali munkája valójában nem színdarab – olyan, mintha valaki számlát nyújtana be, mintha iskolamester lenne, aki azt mondja az osztály előtt: Gyerekek, jegyzeteljetek. Tárgy: Hogyan jutottak el a nácik a végső megoldáshoz.

A rendező egyáltalán nem akarja teatralizálni a darabot, sőt, ellenkezőleg.