Dávid rabbi kalandjai

Harry Kemelman hetvenes évek elején született regényére a krimisikerlistákon leltem. A borítón pajeszos, széles karimájú kalapot viselő, fekete alak követ nagyítóval lábnyomokat, amiből a vásárló rögvest azt hiheti, egy zsidó Holmes izgalmas kalandjai elevenednek majd meg a könyv lapjain.

Harry Kemelman: A rabbi hétfőn elutazott

Forrás: Népszabadság

Ügyes üzleti fogás ez, semmi több. David Smallnak, a Barnard’s Crossing-i fiatal rabbinak egyáltalán nincs köze Sherlockhoz, fogalma sincs, mi fán terem a nyomozás. Mint ahogy A rabbi hétfőn elutazott című próza se igazán kötődik a krimi műfajához. Inkább valami regényes bőlé és egy izraeli bédekker találkozása az íróasztalon. A rabbinak elege lesz hitközsége számító, anyagias zsidóiból, akik ahelyett hogy megbecsülnék sokévi áldozatos munkáját, még egy rendes szerződést sem adnak neki. Fogja a családját, és otthagy csapot-papot, elutazik Izraelbe, hogy átadja magát a jeruzsálemi pihenésnek, nézelődésnek, barátkozásnak. Helyébe egy öregebb, tapasztaltabb rabbi érkezik, aki rögvest meghódítja a gyülekezetet.

Kétszáz oldalon keresztül zajlik mindez, körülményesen és hosszadalmasan, s mindeközben az egyetlen izgalmat gerjesztő dolog az a kínzó kérdés, ami végig ott perceg az agyunkban: mikor kezdődik már végre a krimi?

Kemelman részletgazdagon festi elénk egy amerikai kisváros izraelita gyülekezetét. A figurák zöme olyan, mintha régi antiszemita karikatúrákról másolta volna: főként kereskedők és üzletemberek, akik vallásukat is úgy kezelik, mintha pénzügyi vállalkozás lenne, kiadás és bevétel, a rabbikat adják-veszik, a zsinagógát bizniszklubnak használják, folyvást ravaszkodnak, fondorlatos terveket szőnek, alamuszi játszmákon törik sunyi fejüket. Ebből a miliőből magasan emelkedik ki David Small alakja, aki fiatal kora ellenére bölcs, akár Salamon – ám sajnos nem rabbinak való. Nem szellemi vezető, inkább a jóság magányos szobra. Képtelen közhelyekkel és hókuszpókusszal elvarázsolni a közösséget, kényszeresen igazmondó, és – fájdalom – még a fizimiskája se hasonlít egy igazi rabbiéra. Nem úgy, mint a helyére érkező Deutch, aki unja a nyugdíjas semmittevést, s szívesen vállalja Small helyettesítését. A Barnard’s Crossing-i zsidók valósággal beleszerelmesednek az új rabbiba, aki gyönyörű férfi, szirupos beszédeket mond, és tökéletesen rabbis megjelenésű. A hitközösség fejesei hamar neki is állnak távollétében megfúrni Smallt, s próbálják pénzzel és szép szavakkal megvenni az öreg rabbit.

Mindeközben Dávid rabbi Jeruzsálemben el van bűvölve az országtól, haza se akar menni, sőt már a rabbisághoz sem fűlik a foga.

Míg az ember eljut idáig a sztoriban, négyszer alszik el, ennek megfelelően a könyvet is négyszer ejti bele a fürdővízbe. Kétszáz oldal után végre jön a bűneset, meggyilkolnak egy vén autókupecet, akit történetesen Small is ismer, éppen a merénylet napján találkoznak. Nyomoz a rendőrség, nyomoz a titkosszolgálat, nyomoz mindenki, éppen csak David nem nyomoz – viszont éppen ő az, aki száz oldallal később megfejti a rejtélyt. Egy magazinfotó nyomán éppoly hirtelen és megmagyarázhatatlanul ugrik ki elméjéből a megoldás, ahogy Pallasz Athéné pattant elő Zeusz fejéből.

Se nem krimi, se nem jó, ha viszont a konyhaasztalunk egyik lábából éppen két és fél centi tört le, akkor ez a könyv remek szolgálatot fog tenni, garantáltan megszünteti a billegést.

Konkrét Könyvek, 351 oldal, 3499 forint