Bérkaszárnyából luxusgettó? – GOZSDU-UDVAR
1902-ben megépült egy különleges, példa nélküli épületkomplexum a pesti zsidónegyed közepén. Tervezője, Czigler Győző kispolgároknak, zsidó kereskedőknek és iparosoknak, a szoros testközelt biztonságos “egymás közötti” létformának tekintő pesti kisembereknek építette a hat udvarral összekötött hét lakóházat, kis alapterületű, sötét, alacsony komforttal bíró bérlakásokkal.
Forrás: Kultúra
Az udvarsor, amely a Király utcát a Dob utcával köti össze egy finoman hajló ívű, 200 méter hosszú passzázzsal, védte a lakások, műhelyek, boltok, kiskocsmák népét. Város volt a városban, szerény nívójú, de zajos élettel teli hely.
A rendszerváltásra az eredeti lakók utódai, vagy a gázkamrákba vitt tulajdonosok helyére beköltözők a város egyik legrosszabb körülményekkel terhelt közegében találták magukat: aki meg tudta vásárolni a lakást, az futott innen, a pusztulásra ítélt, szűk, rossz levegőjű udvarból, aki nem, az maradt, míg 2002-ben ki nem költöztették az utolsó nyugdíjast is. A közben műemlékké nyilvánított Gozsdu-udvar ugyanis szép reményekkel kecsegtette az új tulajdonost, az Autóker Holding Rt.-t, a gyorsan emelkedő ingatlanárak és a negyed történelmi atmoszférája egy hatvanezer négyzetméteres fejlesztési területen ritka hasznot ígért.
A név mellett azonban a hely, sőt a hazai civil szervezetek és a nemzetközi intézmények is kötelezik a terület beruházóit. Az időközben világörökséggé nyilvánított Andrássy út úgynevezett védő-rávezető zónáját, a régi pesti zsidónegyedet ugyanis 2002-től – jobb híján – az UNESCO ajánlásai és a terület védelmére szakosodott ÓVÁS! nevű civil egyesület petíciói, akciói védik. A Gozsdu helyére tervezett üvegtetős szórakoztatónegyed terve szerencsére megbukott, maradt az eredeti vegyes funkció, a műemléki részek hiteles helyreállításával és új épületek bevonásával.
Ha 2008 nyarán belépünk a Király utcai kapun, az eredeti rajzolatú kovácsoltvas kapu mai hasonmásán, ismét egy külön kis városba érkezünk. Az épületek a Mérték Építészeti Stúdió jóvoltából régi szépségükben újultak meg, aranyozott feliratok jelölik, melyik udvarban járunk éppen, az ablakok megtartották a sötétbarna, osztott táblás századfordulós karakterüket, a lépcsőházak kovácsoltvas korlátja láttán elgyengülnek az amerikai turisták, de még a pestiek is, az udvarok sora teli van (egyelőre csak lesz) üzletekkel, éttermekkel, a feliratok szerint hamarosan nyílik itt pékség, ajándékbolt, galéria, kávézó, az egyik udvar sarkában egy kis színpad fokozza az izgalmat, a százesztendős építészeti részletek között nagyon is mai élet folyik majd itt, ez már biztos.
Középtájon egy hatalmas wellness-komplexum felülvilágító ablakain lehet lelátni a pincébe épített, feszített víztükrű medencére és a konditermekre, az udvarsort keresztbe metszi a Madách tér felé megnyitott Madách-sétány, itt egy kis oszlopsoros terecske formálódik, barátságos, mediterrán világ. A Holló utcában egy új lakóépület és egy parkolóház is csatlakozik a Gozsduhoz, persze a minőség igen távol esik az eredeti épületekétől, némi szellemtelenség lengi be mindkettőt, acélszerkezetű, csúf, tömzsi üveghíd vonul át az első emeleten a két új lakóház között (vajon minek?), a gangból már saját kis terasz lett, de valahogy imitálják az egykori, sűrűn belakott udvarbelső hangulatát.
Kár, hogy a kép csak szűk optikával nézve ilyen egyértelműen derűs. Mert az udvar nagyvonalú, finom szerkezetét bántja a Madách téri szürke irodaházak belógó látványa, a másik oldalon az új parkolóház tűzfala sem szívderítő háttér. És bizonyára kell még legalább 2-3 év, amíg kiderül, hogy a csillagászati négyzetméteráron mért, nem túl nagy alapterületű, összesen 249 lakásból nem lesz-e fiatal milliomosok átjáróháza, akik az udvarokat zárt közegként kezelik, kizárva a város többi lakóját ebből a maguk mini-városából, ahol az üzletek csak luxuskínálatra rendezkednek be, a vendéglátó teraszokat csak séta közben lesik az egyszeri pestiek, hogy a wellness-pincéről ne is beszéljünk. Bízom abban, hogy nem így lesz, a rossz sejtést pedig fogjuk a kánikulára.
