Egy történelemtanár és a kétségbe vont történelem

A nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskola és Kollégium nemcsak a szabolcsi megyeszékhely, hanem az ország egyik legjobb középiskolája. 

Kácsor Zsolt  / Forrás: Népszabadság

Az itt végzettek továbbtanulási statisztikáját tekintve ez a harmadik legsikeresebb szakközépiskola az országban. Tanulói minden esztendőben kimagasló eredményeket érnek el az országos tanulmányi, kulturális és sportversenyeken, az intézmény egyik diákja pedig tavaly elnyerte a “Magyar Köztársaság jó tanulója, jó sportolója” címet. Nem csoda, hogy az eredményei alapján Nyíregyházán elit intézménynek tartják az idén kilencvenéves Széchenyit, ezért keresett iskola – minden esztendőben többszörös a túljelentkezés.

Ebben az iskolában tanít magyart és történelmet Lipusz Zsolt, aki korábban társadalomismeretet is oktatott. Lipusz a Jobbik Magyarországért Mozgalom aktív tagja, aki az elmúlt egy-két évben kirívóan szélsőséges publikációkkal hívta föl magára a figyelmet. A 44 éves tanár – aki öt éve dolgozik a Széchenyiben – 2005 óta a Jobbik nyíregyházi alelnöke.

Az alábbiakban idézetek következnek Lipusz Zsolt írásaiból, amelyek a szélsőjobboldali Kuruc.info.hu portálon, valamint a Független Újságírók Szövetségének honlapján (fusz.hu) jelentek meg. A tanár az Ausztráliában élő, és egy zsidó fiatalember 1944-ben történt meggyilkolásával gyanúsított Zentai Károly védelmében emelte föl a szavát a Kuruc.infón 2008. április 28-án publikált cikkében. Az Új Eichmann-per készül? című írásban Lipusz Zsolt úgy fogalmaz: “A cionista távvezérlés alatt működő ausztrál hatóságok a magyarországi jogszolgáltatás karmai közé dobnak egy idős, szerencsétlen, tisztességben megőszült egykori honvédtisztet”. Ebben a cikkében a történelemtanár a második világháború után lezajlott nürnbergi pert – amelyben náci háborús bűnösöket ítéltek el – “nürnbergi jogi tragikomédiának” nevezi. Majd megjegyzi: “Izraelt terrorista bűnözők alapították”. Az írás így zárul: “A magam részéről azt ígérhetem, hogy Zentai Károly megérkezésekor – a már eladott – Ferihegyen leszek, s ezúton is kérem minden tisztességes magyar honfitársamat, hogy minél nagyobb számban jelenjünk meg, és akadályozzuk meg, hogy Zentait a Moszad vezérelte magyarországi hatóságok őrizetbe vegyék.” Ezt a cikkét Lipusz Zsolt mint “középiskolai tanár” jegyezte.

Az Itt az őszinte válaszok ideje a holokamuról című, 2008. április 30-án a Kuruc.infón közölt cikkben a magyar irodalmat is tanító Lipusz Zsolt azt írja: “E ponton meg kell említeni azt a tényt is, hogy ťjelesŤ prózaírónk, Imre Kertész is holokauszttagadó. A Sorstalanság című – esztétikai szempontból egyszerűen értékelhetetlen – Nobel-díjas művében ugyanis azt olvashatjuk, hogy a tizenéves főhős, Köves Gyuri, megbetegedve a tábori kórházba kerül. (…) Ott tisztességes orvosi ellátásban részesül. Miért nem az állítólagos gázkamrába viszik, mint hasznavehetetlen, munkaképtelen biohulladékot?”

Az Auschwitzról szóló cikksorozat következő részében, 2008. május 6-án Lipusz Zsolt azt írja: “Minden kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy mennyire életszerű az a történet, miszerint ott embereket gázosítottak el. (…) Továbbá hamuhegyek sincsenek, amelyek a tömeggyilkosság legfőbb tárgyi bizonyítékaiul szolgálhatnának!”. A holokauszt tényét megkérdőjelező írásaira érkezett kritikákra Lipusz Zsolt 2008. június 16-án jegyzetben válaszolt, amelyben kifejti: “Németországban, Ausztriában, s még jó néhány nyugat-európai országban kemény börtönbüntetéseket szabnak ki ún. holokauszttagadásért. Ez szerintem sajnálatos és méltatlan európai hagyományainkhoz”.

A tanár idén május és június folyamán négyrészes cikksorozatot publikált A trianoni országvesztés történelmi következményei címmel. A negyedik részben a második világháborút taglaló bekezdésben az olvasható: “a nagy európai polgárháborút a tengelyhatalmak – sajnos – elveszítették, így hazánkat a győztes háborús bűnösök ismét büntették”.

Végezetül következzen egy idézet arról, hogy az elismert középiskolában tanító Lipusz Zsolt miképpen vélekedik a magyarországi romákról. A Független Újságírók Szövetsége (fusz.hu) honlapján idén április 7-én közölt írásában az olvasható: “Miért van az, hogy cigányok követnek el hihetetlen bestialitással élet elleni bűncselekményeket? (…) A tény az csak tény marad: hazánk cigány többségű régióiban az öncélú gyilkosság afféle kulturális tradícióvá vált, ok, indíték nélkül, bárkit, bármikor és bárhol meg lehet ölni”.

A fenti idézetek tükrében alig hihető, hogy Lipusz Zsolt szakközépiskolai munkájával kapcsolatban eddig nem érkezett panasz sem a diákok, sem a szülők, sem az iskolát ellenőrző szervek részéről.

– Pedig így van – mondja Héri Gézáné, aki két éve vezeti a középiskolát. Mint megtudom tőle, Lipusz Zsolt szakmai tevékenységével szemben sem a kollégák, sem a tanulók, sem a szülők részéről kifogás nem érkezett, a vezetőség tagjai az ellenőrzések, óralátogatások során kifogásolhatót nem tapasztaltak. Tanári munkája kapcsán nem érkezett jelzés arról, hogy az interneten közzétett nézeteit az óráin is hangoztatja. Ennek ellenére az igazgatónőt szemmel láthatóan megviseli, hogy egyik beosztottja miatt sorozatosan szabadkozni és magyarázkodni kényszerül. Héri Gézáné szerint a patinás intézményre nézve nagyon káros és kínos Lipusz Zsoltnak az iskolán kívüli ténykedése.

– Középiskolánk hatszáz tanulója és hatvanegy pedagógusa nevében mondom, hogy teljes mértékben elhatárolódunk a Lipusz Zsolt által az iskolán kívül vallott nézetektől és az ő politikusi tevékenységétől – jelenti ki Héri Gézáné.

Arra a kérdésemre, hogy miképpen taníthat történelmet egy elismert középiskolában egy olyan tanár, akinek a holokauszttal és a második világháborúval kapcsolatos állításai köszönő viszonyban sincsenek a történelemtankönyvekben foglaltakkal, és azokkal a történelmi tapasztalatokkal, amelyekről a borzalmakat átélt korosztály beszél. Az igazgatónő megismétli az előbbi szavait:

– Lipusz Zsolt munkájával szemben nem érkezett jelzés, az ellenőrzések során nem merült fel kifogás, a látott tanórákon a hivatalos tanmenet szerint oktatta a történelmet. Az érettségi vizsgákon a tanulói jól teljesítettek, ezt a történelem szakos érettségi elnökök is megerősítették. Az intézményen kívüli tevékenységükért a hatályos jogszabályok szerint sem a tanulók, sem a pedagógusok nem vonhatók felelősségre az iskolában.

Szakmailag megfelelőnek tartja Lipusz Zsolt munkáját Kubik József is, aki az iskola társadalomtudományi munkaközösségének vezetőjeként többször látogatta az óráit.

– Történelem-földrajz szakos vagyok – mondja Kubik József -, így meg tudom ítélni, hogy Lipusz kolléga hogyan tanítja a történelmet. Megerősíthetem az igazgatónő által elmondottakat: az óralátogatások során nem tapasztaltam negatívumot. Az más kérdés, hogy a nézeteivel én sem értek egyet. De én idebent sem politizálok senkivel, az meg végképp nem tartozik rám, hogy a kollégáim mit csinálnak az iskolán kívül. A beszélgetés során azonban kiderül: az intézményben már hosszú hónapok óta beszédtéma Lipusz Zsolt ténykedése, az iskolavezetés ugyanis érzékeli, hogy a pedagógus politikai tevékenysége egyre sötétebb árnyékot vet az iskolára. Az igazgatónő az elmúlt tanév végén behívatta Lipuszt, és az igazgatóhelyettes, valamint a munkaközösség vezetőjének jelenlétében arra figyelmeztette, hogy személyét összemossák az iskolával. Majd arra kérte: a politikai tárgyú cikkeit ne középiskolai tanárként jegyezze, mert ezzel az a látszat keletkezik, mintha a nézeteinek a Széchenyi iskola tekintélye adná meg a súlyát. A tanár erre ígéretet tett, s azóta az írásai alatt csak annyi olvasható: a Jobbik nyíregyházi alelnöke. A “középiskolai tanár” titulus elmaradt.

– Ennél többet azonban nem lehet tenni – mondja Héri Gézáné, amikor szóba kerül Lipusz Zsolt munkaviszonyának esetleges megszüntetése.

– Határozatlan idejű a kinevezése – teszi hozzá az igazgatónő -, és az iskolai munkája eddig nem adott okot arra, hogy felmondjunk neki.

A tanárról beszélgettem az iskola diákjaival is, s feltűnő volt, hogy míg a pedagógusok gondterhelt, már-már bosszús arcot vágtak, amikor Lipusz neve szóba került, a gyerekek jobbára csak nevettek.

– Hogy milyen tanár a Lipusz? – néz rám egy tizenkettedik osztályos lány. – Nagyon jó fej, laza, meg minden, csak az a baj vele, hogy lassan az agyára megy a politika!

– Miért, órán is szokott politizálni? – kérdeztem.

– Á, ő nem. Hanem inkább mi – hangzott a meglepő válasz. Majd azt mesélte: – Nekünk tavaly társadalomismeretet tanított, és mivel mindenki tudta róla, hogy teljesen be van gőzölve a politikától, órán egyszer fölálltunk, és azt kiabáltuk neki: hajrá, MSZP, hajrá, MSZP! De nem szólt semmit, mert csak egyszerű cikizés volt az egész.

Mások azt mondták róla, hogy azért kedvelik, mert nem szigorú, és jól ki lehet vele jönni.

– Órán soha nem hozta szóba a politikát – mondja egy tizenharmadik osztályos diák -, de azért mindenki tudja róla, hogy nagyon jobbos. Azt hallottuk, hogy belépett a Magyar Gárdába is. De ez nem biztos.

Volt olyan tanuló, aki csak annyit jegyez róla: – Tavaly volt egy autóbalesete, felcsavarodott egy fára. Egy haverom azt mondta, biztos nem a vezetésen járt az esze, hanem a Jobbikon. Ezen jót röhögtünk.

A diákok a maguk módján rajzolják meg Lipusz politikusi karakterét, már ami a tanár aktivitását illeti: a tevékenysége alapján ugyanis valóban úgy tűnik, mintha a szabadideje minden percét a politikára áldozná.

– Nagyon aktív ember – mondta róla Gyüre Csaba ügyvéd, a Jobbik nyíregyházi elnöke. – Ő tartja a sajtótájékoztatóink 80 százalékát, hetente legalább egyszer beszédet mond a Kossuth téren a Gyurcsány elleni tüntetéseken, politikai találkozókra jár, trianoni megemlékezéseket tart, szóval nem kíméli magát.

Mint megtudom, Lipusz nem lépett be a Magyar Gárdába, sem az azzal rokon szellemiségű Nemzeti Őrseregbe, de már többször részt vett a Magyar Gárda megmozdulásain. Beszédet mondott idén áprilisban Nyírkátán is, ahol a Jobbik, a Magyar Gárda és a Nemzeti Őrsereg tagjai tartottak demonstrációt – az akciót roma vezetők cigányellenesnek és félelemkeltőnek nevezték.

Lipusz Zsolt megnyilvánulásainak híre eljutott a nyíregyházi városvezetéshez is. Nagy László, a megyeszékhely oktatási ügyekért felelős alpolgármestere, az MSZP városi alelnöke – aki korábban maga is pedagógusként dolgozott – megkeresésemre azt nyilatkozza, hogy több cikket olvasott már Lipusz Zsolttól, és megdöbbentette az írások tartalma.

– Ennek az embernek el kellene gondolkodnia azon: méltó-e rá, hogy egy önkormányzati iskolában tanítson – fogalmaz Nagy László.
Arra a kérdésemre, hogy mit gondol ugyanerről az iskola fenntartója, vagyis a nyíregyházi önkormányzat, az alpolgármester azt válaszolta: Lipusz Zsolt nem követett el olyan jellegű kihágásokat, amelyek alapján a város kezdeményezhetné az iskolából való eltávolítását.

A munkaviszonyának megszüntetése az iskola hatásköre – teszi hozzá -, és tudtommal az intézményben is az a vélemény alakult ki, hogy Lipusz Zsolt a tanórákon nem hangoztat szélsőséges nézeteket. Ettől függetlenül sajnálatosnak tartom, hogy tevékenységével árt az iskola jó hírének, és ezt már közöltem az intézmény igazgatónőjével is.

Lipusz Zsolttal nem sikerült beszélnem, ugyanis azon a napon, amikor először kerestem az iskolában – szeptember harmadikán, szerdán – betegszabadságra ment, így a munkahelyén már nem lehetett elérni, a telefonját pedig nem vette föl. Az otthonában többszöri próbálkozás után sem sikerült megtalálni, mert – közeli ismerősei szerint – az elmúlt hetekben elvált a feleségétől, és elköltözött hazulról. A mobiltelefonján később is hiába hívtam, s hiába hagytam neki üzenetet – a tanár nem jelentkezett. Pedig szívesen felolvastam volna neki az iskolája jelmondatát, amelyet az intézmény Széchenyi Istvántól kölcsönzött: “Az ifjúság nevelése egy olyan országban, mely létéhez és szabadságához ragaszkodik, tekintettel minden honpolgárnak hazája iránti kötelességére, tökéletes kell, hogy legyen”.

Vajon mit gondol erről a mondatról Lipusz Zsolt?