Ságvári-ügy: beavatkozó a bíróságok oldalán
A Fejér Megyei Bíróságon ma tartják az első tárgyalást abban a perben, amelyet a Ságvári Endre megölése és több kényszervallatás miatt 1959-ben kivégzett csendőr törzsőrmester hozzátartozói indítottak a Legfelsőbb és a Fővárosi Bíróság ellen.
Kártérítésért perlik a bíróságokat az egykori csendőr hozzátartozói
Forrás: Népszava
Arra hivatkozva kérnek kártérítést, hogy a Legfelsőbb Bíróság, amely 1959-ben halálra ítélte, 2006-ban, felülvizsgálati eljárásban már felmentette Kristóf Lászlót az ellene egykor emelt vádak alól. A perbe azonban – most a bíróságok oldalán – beavatkozóként jelentkezett Pintér Mariann, akit 1944-ben éppen Kristóf és több társa kínzott meg. Szerinte súlyos tévedés volt, hogy 2006-ban nem minősítették háborús bűncselekménynek a háború idején elkövetett kényszervallatást.
Beavatkozást kért a Fejér Megyei Bíróságon a Ságvári-üggyel kapcsolatban indult eljárásba az az idős asszony, akit a második világháború idején – több társával együtt – Kristóf László csendőr törzsőrmester kínzott meg. A pert eredetileg Kristóf hozzátartozói, özvegye és testvére indították. Azért kérnek kártérítést a Fővárosi Bíróságtól (FB) és a Legfelsőbb Bíróságtól (LB), mert annak idején, 1959-ben e bíróságok döntése alapján végezték ki a Ságvári Endre megölésével és több kényszervallatással vádolt Kristófot. Csakhogy az LB két éve, 2006-ban felülvizsgálati eljárásban felmentette az egykori csendőrt a háborús bűncselekmények alól és megállapította, hogy nem ölhette meg Ságvárit. A több ember megkínzását pedig tavalyelőtt már nem minősítették háborús bűncselekménynek, csak hivatali hatalommal visszaélésnek. Vagyis – szólt a 2006-os ítélet – a törzsőrmester nem követett el háborús bűnöket, tehát koncepciós perben, törvénysértően vonták felelősségre és ítélték halálra. Pintér Mariann szerint viszont a bíróság nem vette figyelembe, hogy a háború idején végzett kényszervallatás el nem évülő háborús bűncselekmény. Az erről szóló 1945-ös jogszabály mind a mai napig hatályos. Vagyis amennyiben az egykori csendőrt most fognák el, még mindig háborús bűntettért kellene elítélni. Akkor lehetett volna csak szó hivatali hatalommal visszaélésről, ha Kristóf nem háború idején követte volna el a kényszervallatást, hanem békeidőben.
A 2006-os felmentő ítélet szerint Kristóf feladata egykor az volt, hogy beépüljön az illegális mozgalmakba, és leleplezze az akkori jogsértő cselekményeket. “Kristóf László és a vele együtt intézkedő csendőrök mindenben a korabeli jogszabályoknak megfelelően jártak el” – érvelt az ítélet, amit az utóbbi két évben sok szakértő bírált, mondván, hogy Ságvári a fasizmus ellen harcolt, és az akkori jogszabályok egy náci megszállás alatt lévő országban, röviddel a nyilas hatalomátvétel előtt voltak érvényben. A hozzátartozók mostani keresetlevele szerint az egykori csendőr elítélésével és kivégzésével a bíróságok megsértették Kristóf László jogát az élethez, az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jó hírnévhez. Ezzel pedig sérült özvegyének és testvérének az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez fűződő joga is, hiszen egy kivégzett háborús bűnös hozzátartozóiként kellett élniük.
Az 1944-es elfogó akcióban egyébként több csendőr, illetve rendőr is részt vett, Kristóf László mellett Palotás Ferenc csendőr nyomozó, Cselényi Antal rendőr detektív és Pétervári János rendőr őrmester. A lövöldözésben Kristófot comblövés érte, a menekülő Ságvárira végül Cselényi Antal adta le a halálos lövést. Ő később külföldre menekült, Pétervári a tűzharcban életét vesztette, míg Palotás Ferenc szintén 1959-ben állt bíróság elé. Halálos ítéletet egyedül Kristófra mondtak ki. A most 89, illetve 87 éves családtagok 80, illetve 120 ezer forintos kártérítést kértek a bíróságtól, igaz, az összegek 1960-tól esedékes kamataival együtt.
A perbe beavatkozni készülő Pintér Mariann szerint viszont az 1959-es ítéletek jogszerűek és törvényesek voltak, és Kristóf olyan súlyos bűncselekményt követett el vele szemben a háború idején, amelyért halálbüntetés járt. Mint fogalmazott: “határozottan állítom, megkínzásom sokszorosan elérte, sőt túlhaladta azt a szintet, amely szükséges volt a háborús bűncselekmény megállapításához”. Így a hozzátartozók nem hivatkozhatnak arra, hogy őket a csendőr halálra ítélése személyükben bármilyen módon sértette. A két évvel ezelőtti ítéletet Kónya Istvánnak, az LB büntetőkollégium-vezetőjének a tanácsa hozta. Annyi már most sejthető, hogy a perrel újabb lendületet kap a Ságvári Endrével kapcsolatos, időről időre fellángoló vita.
