Bűnbakok a történelemben

Győztesen jött ki a Dreyfus-ügyből a III. francia köztársaság,

mert működtek az országban az igazságért folytatott harchoz nélkülözhetetlen fórumok – mondta Majoros István történész, az ELTE egyetemi tanára a Bűnbakok az európai és a magyar történelemben című konferencián tartott előadásában Zánkán, vasárnap.Alfred-Dreyfus

A korabeli Franciaországot felkavaró és egész Európában ismertté vált történetet ismertetve a szakember elmondta: a zsidó származású kapitányt 1894-ben a bíróság hazaárulás miatt életfogytiglannal sújtotta. Az ítélet szerint a fiatal katonatiszt vezérkari gyakorlata során titkos iratokat szerzett meg és adott át az ország legnagyobb ellenségének, a nemrég létrejött nagy, egységes német államnak. Rövidesen azonban a kémelhárítás új főnöke kiderítette, hogy nem lehetett Dreyfus a tettes. Az a tiszt, aki meghamisította a Dreyfus elleni bizonyítékokat, öngyilkos lett. Az írásminták alapján kézre kerítették a valódi elkövetőt, akit azonban a bíróság fölmentett. Ám a francia antiszemita sajtó még ekkor is arról írt: a tényleges elkövető a zsidók áldozata volt.
1898-ban aztán Émile Zola, a kor nagy francia írója vádolta meg nagy nyilvánosság előtt a rendszer legmagasabb szintű vezetőit a történtek miatt. Zolát is elítélték rágalmazás miatt, Angliába menekült az egyéves szabadságvesztés-büntetés elől. Egy újabb perben még mindig 10 évet kapott az ártatlanul bebörtönzött Dreyfus, de nemsokára az államfő közbenjárására szabadlábra kerülhetett, a teljes rehabilitációt és a francia Becsületrendet pedig 12 évvel az események kezdete után, 1906-ban kapta meg.
A Dreyfus-ügy hátteréről szólva a történész elmondta: a Poroszországtól negyedszázaddal korábban elszenvedett súlyos katonai vereség, az akkoriban kirobbanó gazdasági válság a szociális feszültségek éleződésével ugyanúgy hozzájárult az antiszemita erők megerősödéséhez, mint a francia nagyhatalmi álmok megtépázottsága, és nyomában egy sebzett, befelé forduló, ellenségkereső, idegengyűlölő nacionalizmus megerősödése.
Ugyanakkor a Dreyfus-ügyben a III. francia köztársaság mégis képes volt az önkorrekcióra. Győztesen jött ki a történetből, amit annak köszönhetett, hogy léteztek azok a fórumok, ahol meg lehetett vívni az igazságért folytatott harcot, szemben egy diktatúrával, ahol az ellenfeleket, kiszemelt célpontokat, bűnbakokat családjukkal és az igazságtalanságok ellen szavukat felemelő emberekkel együtt némítják el egyszer és mindenkorra – mondta szakember.
Tudomásul kell venni, hogy a demokrácia macerás, mindennapos harcot jelent. Aki kényelmes rendszerben akar élni, ne ezt válassza! – zárta előadását Majoros István.
Deák Ágnes történész, kandidátus, a Szegedi Tudományegyetem docense előadásában a másfél évszázaddal ezelőtti magyar besúgótörténelmet idézte fel.
Kifejtette: rendszerváltások után az előző rezsim prominensei mellett a titkos támogatók ellen fordul, illetve fordítható a közvélemény. A XIX. század második felében, a levert szabadságharc után több besúgólista is készült, ezek azonban meglehetősen kétes hitelűek voltak. Máig is csak a listán szereplők töredékéről bizonyosodott be kétséget kizáróan, hogy ügynöki munkát végzett, a listákat mégis másolták, terjesztették többnyire a fennálló rezsim ellenzékéhez tartozók.
A besúgók elleni hangulatkeltésben nagy szerepet játszottak a korabeli vicclapok is, ahol többek között “szagloncokon, titkos fülelőkön, denunciátorokon, kéznél lévő tanúkon, szószállítókon” élcelődtek, nem feledkezve meg azokról sem, akik “tiszteletbeli följegyzők napidíjjal”. Sokáig nem is merték néven nevezni a bűnbakká avatott spicliket. Luft Rézi például, a kor ismert nyilvánosházi alakja Lebegő Tercsi néven került az újságok besúgókat tollhegyre tűző írásaiba – idézte fel a szakember.
Végül 1905-ben hozott nyilvánosságra a Magyarország című ellenzéki lap egy besúgólistát, amely azonban a levéltári kutatások szerint már alig hasonlított a fél évszázaddal korábbi eredeti névsorra, miközben az utóbbi hitelessége szintén alaposan megkérdőjelezhető. Az előző rendszer besúgóinak ügyében a politikai elit végig hallgatott, sem a konzervatív, sem a liberális oldal nem lépett, de még csak az érintettek pályafutására sem volt kedvezőtlen hatással, hogy a nyilvánosságban az előző rendszer spiclijei között emlegették őket – vonta meg a 150 évvel ezelőtti ügynökügyek mérlegét a kutató.
A bűnbakképzés mechanizmusát, mozgatórugóit vizsgáló zánkai konferencia pénteken kezdődött. Öt napja során előadást tart többek között Pók Attila, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, Gyáni Gábor akadémikus, Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, egyetemi tanár, Karsai László egyetemi tanár. A Magyar Történelmi Társulat által szervezett szakmai rendezvényt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.