A zsidótemető-biznisz másodvirágzása

Porból vesznek

 A zsidó sírkőpiacot súlyosan torzító betéti társaság, “feketetemetések”, tízmilliós nagyságrendű, valós teljesítés nélküli számlák a temetőgondozásért, családi és egyéb összefonódások – ezekre derült fény tavaly év végén a Kozma utcai temető körül kirobbant botrányban. A hitközség vezetői ekkor megújulást ígértek. Ám az üzlet, úgy tűnik, folytatódik.

A Kozma utcai zsidó temetőben rendszeresek voltak a számla nélküli temetések, zsebre dolgoztak a temetői alkalmazottak – tárta fel az index.hu tavaly novemberben. Sok esetben előfordult, hogy a gyászolók nem a Síp utcai Chevra Kadisában (Szentegyletben) intézték a hozzátartozóik végtisztességének gyakorlati részleteit, hanem a temetőben – ám az általuk kifizetett összegek nem jutottak el rendeltetési helyükre, a Budapesti Zsidó Hitközséghez (BZSH), így ezek a temetések a központi nyilvántartásban sincsenek feltüntetve. Elértek viszont a portál információi szerint a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) Síp utcai központjába “a helyi zsargonban málnának nevezett kenőpénzek”.

A “feketetemetéseken” kívül a zsidótemetői állások más, szintén nem elhanyagolható mellékjövedelemmel kecsegtettek, jelesül a sírkő-értékesítés és -állítás üzletágban. A zsidó temetőben végső nyughelyét lelő elhunytat általában a családtagjai mellé temetik: egy-egy sírkő bontása, újravésése és -állítása százezer, egy új sírkő esetenként több százezer forintba kerül. A gyászoló és a sírkőpiacon nyilván kevéssé tájékozott rokonság dolgát nagyban megkönnyítette, hogy a temető alkalmazottai rögtön tudtak is sírköves céget ajánlani. Az a cég, amely ily módon rendszeres, feltűnően gyakori megbízásokhoz jutott, a Máthé Utóda Bt. volt. Ennek beltagja Karádi Gábor temetőigazgató volt, kültagja pedig a helyettese, Maka Árpád. Maka – akinek egyes családtagjai szintén temetői alkalmazottak voltak – ezenkívül még a Werner és Maka Kft.-ben volt érdekelt. Ez a cég állandó megbízásokat kapott a hitközségtől különféle temetőgondozási munkálatokra. Az ügyben született feljelentés szerint a kft. 2010-ben 30 millió, 2011. november végéig 20 millió forintot számlázott a Mazsihisznek, ráadásul a szemétszállításra vonatkozó megbízását az index.hu cikke szerint nem is teljesítette. A Mazsihisz egyébként jórészt közpénzeket költ, a magyar állam örökjáradékot tartozik nekik fizetni a XX. század során a zsidó közösségnek okozott károk jóvátételeként. Ennek összege idénre körülbelül 1,8 milliárd forint, amelyen az év elején – erőteljes kormányzati nyomásra – megkötött megállapodás szerint megosztozik a másik két, egyházként bejegyzett zsidó felekezettel, az Autonóm Ortodox Izraelita Hitközséggel és a Köves Slomó-féle Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséggel, egyiküknek 190, másikuknak 150 milliót “engedményezve”.

Karádi, a feltárt visszaélésektől feltehetően nem függetlenül, még az index.hu cikkének megjelenése előtt nyugdíjba vonult, feladatát megbízott vezetőként Streit Sándor, a BZSH elnöke vette át. A dinamikus megújulásba vetett hitet mérsékelte valamelyest, hogy Streit elnökként a hitközség belső szabályzata szerint temetőfelügyeleti munkájáért nem vehetne fel fizetést, a BZSH elöljárósága mégis megszavazott számára 150 ezer forint rögzített, számla bemutatása nélkül is járó költségtérítést. Ez bizonyult azonban a kisebbik problémának.

Csak a cégér változott

A tavaly december 14-én tartott BZSH-közgyűlésen némely küldöttek megkísérelték szembesíteni az akkor frissen kipattant üggyel a BZSH vezetését, elsősorban Streit elnököt. A vezetőség a Szombat folyóirat videoriportjának tanúsága szerint nem kívánt “parttalan vitát” folytatni az ügyről. Egri Oszkár, aki akkor még a hitközség jogásza és a Hegedűs Gyula utcai templomkörzet hitközségi elnöke volt (e pozíciójában – közeli bizalmasaként – a Dohány utcai zsinagógába távozó Zoltai Gusztávot váltva), úgy látta, hogy semmi szükség tisztázásra, sőt a szennyes kiteregetése volt hibás döntés: az, hogy végül valaki – annak ellenére, hogy a BZSH alkalmazottja – a rendőrséghez fordult. Ennek szellemében javasolta továbbá, hogy “ha kis balhét akarunk, akkor most álljunk le, ha nagy balhét, akkor van még bőven”. (Ebben történetesen igaza is lett.) Streit valamivel kevésbé volt elutasító. Bár leszögezte, hogy az állítás, miszerint kizárólag a Máthé Utóda Bt. kapott volna megbízásokat sírkőmunkálatokra, nem igaz, azt elismerte, hogy “a temető vezetője, aki érdekelt sírkövek értékesítésében, hogy mindkét pozícióból tudta esetleg irányítani a dolgot, ez jogos kérdés, amit nyilván szintén meg kell vizsgálni”.

A vizsgálat gyors és alapos lehetett, hisz Streit alig másfél hónappal a közgyűlést követően megváltoztatta a véleményét. Ekkortól ugyanis már az ő családja vált képessé “esetleg mindkét pozícióból irányítani a dolgot”. A Máthé és Utóda Bt. Euro Kőfaragó Bt.-re változtatta a nevét, és Karádit, a volt temetőigazgatót Streit Sándor fia, Streit Gábor váltotta beltagként; a kültag Maka Árpád maradt, aki a botrány ellenére megőrizte helyettes vezetői állását is a temetőben.

A megújulás jelszavával érkező Streit fia tehát – miután édesapja a temető megbízott vezetőjévé vált – abba a cégbe vásárolta be magát, amelynek tevékenysége kapcsán épp rendőrségi nyomozás zajlik. (Újdonsült üzlettársánál, Makánál már házkutatást is tartottak.) Hitközségi forrásaink szerint a temetői alkalmazottak (akiknek Streit a főnöke) a gyászolóknak most már az Euro Kőfaragó Bt.-t ajánlják, és minden jel arra mutat, hogy most ez a társaság kap igen sűrűn temetői megbízásokat. A birtokunkban lévő dokumentumok szerint csak február 26-án három sírkőbontásra is volt megrendelésük.

Az eset a hitközségen belül is sokak rosszallását váltotta ki, de csak a közismert belső ellenzékiek adtak hangot nyíltan elégedetlenségüknek. Heisler András vezetőségi tag, egykori Mazsihisz-elnök (akinek Zoltaival szembeni indulását az ügyvezetői posztért kérdéses módszerekkel akadályozták meg a legutóbbi tisztújításkor) a Mazsihisz vezetőségének címzett belső levelében úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi felállás ismét csak “a korrupció melegágya”. “Szabad ehhez nekünk hangtalanul asszisztálni?” – tette fel a kérdést. Választ nem kapott.

A közösség tagjai közül sokan úgy vélik, hogy a nyolcvan felé közeledő Zoltai Gusztáv, a hitközség egykor vaskezű irányítója kezéből mára kicsúszott a gyeplő, ezért veszítették el a mértéket a temetőügy régi és új szereplői. Más hitközségi forrásaink szerint nem a gyengekezűnek, Zoltaihoz feltétlenül lojálisnak ismert Streit Sándor az igazi főszereplője az ügynek, és a valódi erőviszonyok a botrány után mit sem változtak. (Ezen forrásaink szerint Karádi Gábor nyugdíjazása után is kijárt a temetőbe.) Ők úgy látják, hogy bár a cégért átfestették, az üzlet ugyanúgy folyik tovább. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a hitközség semmilyen jogi lépést, sem büntető, sem polgári pert nem kezdeményezett a nyilvánvalóvá vált visszaélések és összeférhetetlenségek miatt – noha a “feketetemetések” és a gyanú szerint elsikkasztott jövedelmek éppen a BZSH-t károsították meg.