Csatáry zavartalanul élt Budapesten

Írta: Nol/MTI - Rovat: Hírek - lapszemle

A kassai gettó parancsnoka másfél évtizedig zavartalanul élhetett Budapesten

Annak idején a kanadai sajtó hangos volt Csatáry László ügyétől, amelynek híre egész biztosan eljutott Magyarországra is. Ennek ellenére a háborús bűnök elkövetésével vádolt kassai gettóparancsnok gond nélkül hazatelepült, és tizenöt éven át háborítatlanul élt Budapesten. Gellért Ádám nemzetközi büntetőjogi szakértő szerint tisztázásra vár, milyen felelősség terheli ebben az állam különböző szerveit.

gellert adamGellért Ádám

Gellért Ádám hónapokon keresztül végzett levéltári kutatásokat, és áttanulmányozta a Csatáry Lászlóval kapcsolatos újságcikkeket, hírügynökségi tudósításokat. Elmondása szerint Csatáry, miután 1948-ban Kassán halálra ítélték, a tengerentúlra menekült. 1949 márciusában Németországból érkezett a kanadai Halifaxba. Letelepedési engedélyt kért, s 1955-ben megkapta a kanadai állampolgárságot. Montrealban élt, egészen addig, amíg 1996 októberében a kanadai hatóságok „állampolgárságtól való megfosztási eljárást” indítottak ellene. Ekkor – felesége betegségére hivatkozva – Torontóba költözött.

Kanadában azt rótták fel neki, hogy hamis adatokat szolgáltatott háborús tevékenységével kapcsolatban: különösen azt, hogy eltitkolta a kassai deportálásokban betöltött szerepét.

A hatóságok szerint „Csatáry a városi gettó parancsnoka volt, részt vett a zsidók téglagyárba szállításában, és jelen volt legalább két transzport bevagonírozásánál, s személyesen ellenőrizte, kiket deportáltak”. Csatáry jogi képviselője egy bírósági iratban csupán azt ismerte el, hogy Csatáry „korlátozott szerepet játszott a zsidók gettóból a téglagyárba történő átszállításában”.

A bizonyítási szakasz 1997. július végén kezdődött volna. Gellért Ádám szerint kanadai felkérésre Kassán Ján Santa kerületi ügyész 29 tanút hallgatott ki 1996–1997 fordulóján. A kanadai hatóságok vélhetően Magyarországon is tanúkihallgatásokat terveztek tartani.

A tárgyalás előtt két héttel Csatáry ügyvédjein keresztül arról értesítette a kanadai szövetségi bíróságot, hogy nem terjeszt elő érdemi védekezést. Így 1997. augusztus végén megfosztották állampolgárságától. A nemzetközi jogász szerint a kanadai ügyészek az egyszerűbb megoldást választották: ennyi adalék bőven elég volt a kitoloncoláshoz, a háborús bűntettekkel kapcsolatos eljárást feltehetően ezért nem folytatták le.

Amikor 1997. október elején a kanadai hatóságok kézbesíteni szerették volna Csatárynak az országból történő eltávolításáról döntő bírósági idézést, lánya nyitott ajtót, és azt mondta, apja Európába költözött. Csatáry a Magyar Hírlapnak azt nyilatkozta, Magyarországra történő hazatérése előtt egy ügyvéd a kérésére kiterjedt vizsgálatot folytatott le, és arról biztosította, nincs akadálya a visszatérésének.

„Tudomásom szerint erről semmilyen dokumentumot nem mutatott be Csatáry” – teszi hozzá Gellért, aki szerint tisztázatlan a magyar hatóságok szerepe. Nem ismerjük a Csatáry visszatelepedésével kapcsolatos eljárás iratait. Alappal feltételezhetjük, hogy a Külügyminisztériumnak voltak információi. A kanadai sajtó majd egy éven keresztül számolt be az ügy részleteiről, de Budapestnek a szokásos diplomáciai csatornákon keresztül is tudomást kellett szereznie arról, hogy Csatáryt mivel gyanúsítják.

Mit kezdett a külügy az információval?

Ha továbbította, miért nem léptek a belügyi tárca felügyelete alá tartozó szervek Csatáry érkezésekor?

A jogász mindenképpen érdemesnek tartaná, ha a magyar ügyészi szervek is nyilatkoznának arról, hogy a kilencvenes években jött-e Csatáryval kapcsolatban bármiféle megkeresés a kanadai féltől. Ha igen, akkor folyt-e vizsgálat Csatáryval szemben az országba érkezése után? Ha pedig nem, akkor miért nem? A nemzetközi jogász úgy látja, a hatóságokra általánosságban is jellemző, hogy az ehhez hasonló ügyekben (Biszku Bélát és Képíró Sándort említi) csak akkor lépnek, ha kitör a botrány.

Most a Simon Wiesenthal Központ feljelentésére, még inkább angol újságírók leleplező cikkére volt szükség ahhoz, hogy Csatáry Lászlót meggyanúsítsák. Gellért Ádám szerint alapos, minden érintett állami szervet bevonó vizsgálatnak kell kiderítenie: miként fordulhatott elő, hogy a súlyos bűnök elkövetésével vádolható kassai gettóparancsnok tizenöt éven keresztül háborítatlanul élt Magyarországon?

Szlovákia kéri a kiadatást

Csatáry László volt kassai rendőrparancsnok Szlovákiába való kiadatását szeretné elérni Tomás Borec szlovák igazságügy-miniszter. A tárcavezető –aki saját elmondása szerint személyesen érdekelt a „háborús bűnös” kiadatásában – erről hétfőn Pozsonyban tartott sajtótájékoztatóján beszélt. Tomás Borec Csatáry ügyével kapcsolatban elmondta: a szlovák igazságügyi tárca már el is juttatta a volt csendőrtiszt ellen lefolytatott per – a Nemzeti Emlékezet Intézetétől (ÚPN) megszerzett –dokumentumait a kassai járásbíróságnak, arra kérve a bíróságot, hogy az gyorsan járjon el az ügyben.

Hozzátette: azt szeretné, ha a gyűjtőtábor volt parancsnoka elleni eljárást Szlovákiában folytatnák le. „Tekintettel a közben eltelt időre, tudatosítjuk, hogy az egyik utolsó olyan lehetőség áll előttünk, hogy büntessünk a második világháború idején elkövetett háborús bűntettekért” – hangsúlyozta Borec. Leszögezte: véleménye szerint Csatáry bűntettei elévülhetetlenek, és azok elkövetésére nem szolgálhat mentségül az sem, hogy parancs alapján cselekedett. A szlovák igazságügy-miniszter szerint több mindentől függ az, hogy végül megvalósul-e Csatáry kiadatása. Elsődlegesen attól, hogy az illetékes szlovák bíróság kérvényezni fogja-e azt, valamint attól is, hogy a magyar bíróság eleget tesz-e a kérésnek.

támogatás
[popup][/popup]