“Már félek elaludni” – a holokauszt rémképei üldözik a túlélőket
Forrás: Híradó
Majd minden éjszaka ugyanazok a rémképek gyötrik Martin Hornungot, aki álmában visszatér lidércnyomásának helyszínére, Auschwitzba.
“Már félek elaludni” – vallotta be a 86 éves nyugdíjas informatikus.
Az éjszakai rémlátomások miatt az idős férfi rossz egészségi állapota ellenére sem hajlandó beköltözni egy ápolási otthonba, ahol a környezet megidézheti a szörnyű emlékeket.
“Inkább öngyilkos leszek” – mondta Martin Hornung, aki még csak fontolóra sem hajlandó venni ezt a lehetőségét. A férfi a túlélőket az ápolási otthonoktól megkímélni igyekvő szervezetek egyikétől, a Ruth Rales zsidó családsegítő szolgálattól kap segítséget, amelynek gondozói hetente háromszor keresik fel.
“A zsidó szervezetek világszerte azon munkálkodnak, hogy a túlélőknek ne kelljen ilyen otthonokba beköltözniük, ahol a környezet és a napi rutin – az egyenruhába bujtatott személyzet, a sivár zuhanyozó, az orvosi beavatkozások – megidézhetik a holokauszt szörnyűségeit” – mutatott rá Jaclynn Faffes, a szolgálat ügyvezető igazgatója.
Az Egyesült Államokban mintegy 93 ezerre becsülik a holokauszt-túlélők létszámát, jelentős részük Dél-Floridában él. Közülük a legfiatalabbak a 60-as éveik közepén járnak, ám a többség lényegesen idősebb. Arról nincsenek adatok, hogy közülük hányan képesek az önálló életvitelre, s hányan kapnak segítséget, az viszont tény, hogy sokuk jövedelme a létminimum alatt van, s támogatásra van szükségük.
“Bámulatra méltó a rugalmasságuk, amelyet a háború óta tanúsítottak” – jegyezte meg Paula David szociális munkás, aki az elmúlt húsz évben kétezernél több túlélővel dolgozott Torontóban és tanulmányozta e specifikus csoportnak az öregedés során felmerülő problémáit.
“A legnehezebb, hogy bármit is teszünk, ez sohasem lesz tökéletes. A rémképek bármikor megrohanhatják a túlélőket: a szörnyű emlékeket egyaránt megidézheti a tűzjelző hangja, egy idegen akcentus, vagy akár a sorbanállás. Előfordul, hogy valaki a zene hallatán kezd el sikoltozni, mivel a koncentrációs táborban muzsikaszóra gyilkoltak” – hangsúlyozta Paula Davis, akinek akadt olyan gondozottja, aki cipőjét a párnája alá rejtette, hogy gyorsan magára kaphassa, ha menekülni kell. Másik ügyfele a szekrényben kenyérkészleteket halmozott fel, hogy sohase kelljen éheznie, a harmadiknál egy bőrdaganat eltávolítását kísérő szagok idézték meg Birkenaut, amelyet a zsidók egyetlen módon, füstté válva a krematórium kéményén keresztül hagyhattak el.
A szakértők szerint hasonló rémképek kínozzák a háborús veteránokat is, valamint az olyan népirtások túlélőit, mint a ruandai. A vissza-visszatérő lidércnyomás az évek múlásával csak súlyosbodik, így a segítőszolgálatok munkájukban igyekeznek hasznosítani a holokauszt túlélőinél szerzett tapasztalatokat.
