1968-ban Prágát Budapestről figyelmeztették
Egy magyar katonatiszt 1968. augusztus 20-án kora este figyelmeztette Prágát, hogy a Varsói Szerződés hadseregei néhány órán belül megindítják a támadást Csehszlovákia ellen, de a korabeli csehszlovák vezetők ezt az információt nem vették figyelembe – állította Pavel Zácek, a prágai Totalitárius Rendszereket Kutató Intézet (UPSTR) igazgatója az MTI prágai tudósítójának adott interjúban. Zácek szerint az ismeretlen magyar katonatiszt jelentése az esti órákban eljutott Ludvík Svoboda csehszlovák köztársasági elnökhöz is, aki azonban nem adott hitelt neki.
A csehszlovák vezetők nem adtak hitelt a magyarországi riasztásnak
Forrás: Népszabadság
Zácek szerint az ismeretlen magyar katonatiszt jelentése az esti órákban eljutott Ludvík Svoboda csehszlovák köztársasági elnökhöz is, aki azonban nem adott hitelt neki.
A “prágai tavasz” kezdetén az ország élére megválasztott Svoboda tábornok, aki a második világháború idején a Szovjetunióban alakult csehszlovák katonai hadtest parancsnoka volt, állítólag úgy reagált az értesülésre, hogy “nem foglalkozik a felderítés pletykáival”. A jelentést Samuel Kodaj, a Csehszlovák Néphadsereg szlovákiai parancsnoka is megkapta. Ő szintén úgy vélte, hogy nincs lehetőség ellenőrizni a hírt, ezért nem is értesítette a hadsereg prágai főparancsnokságát.
A prágai történész utal rá, hogy a magyar titkosszolgálatok bizonyára lehallgatták a csehszlovák nagykövetség telefonjait, ezért a hazai archívumokban akár írásos nyoma is lehet az ismeretlen jelentkezésének. Azt egykori állambiztonsági tisztek sem tagadják, hogy esetenként a szövetséges országok ellen is dolgoztak – és a “baráti” államok ugyanígy tettek -, ám valószínűsítik, hogy a korabeli dokumentumok időközben megsemmisültek. Ha egyébként valóban volt ilyen telefon, könnyen lehet, hogy a titkosszolgálat tudott róla, ám eljárást bizonyosan nem kezdeményeztek. Bár az akkor hatályos Btk. alapján kémkedés miatt abban az esetben is eljárhattak volna, ha azt egy szövetséges állam javára követik el, ám valószínű, hogy nem is vállaltak volna ekkora blamát.
Hazai történészkörökben óvatosságra intenek az állítólagos magyar katonatiszt történetét illetően, ugyanis nem lett volna semmilyen haszna annak, ha bárki ilyen kockázatot vállal. A tervezett bevonulásról a csehszlovák vezetők egy része ugyanis bizonyosan tudott, de a csapatmozgásokról a nyugati hírszerző szervek is rendelkeztek információkkal. Több mint kétszázezer katonát indítottak útnak, így az akció nem maradhatott teljesen titokban. Ráadásul két hónappal korábban Csehszlovákiában a Varsói Szerződés csapatai hadgyakorlatot tartottak, és a szovjet egységeket már nem is vonták viszsza. Ezért már akkor felvetődött, hogy a gyakorlat esetleg megszállássá alakulhat át.
Kun Miklós történész viszont a Nap-Keltének maga is beszámolt egy titokzatos személyről, aki telefonon értesítette a csehszlovák hírügynökség budapesti irodáját, illetve a csehszlovák nagykövetséget is. Kun tíz éve kutat utána, ám nem sikerült a nyomára bukkannia. A történész szerint az ismeretlen egy pártvezető, vagy magas rangú katona lehetett, aki pontos tájékoztatást adott a másnapra tervezett megszállás részleteiről is. A csehszlovák miniszterelnököt szerinte a budapesti telefon alapján tájékoztatták először a Varsói Szerződés csapatainak bevonulásáról.
Lapunk pozsonyi tudósítójának Kiss József szlovákiai történész elmondta: eddigi kutatásai során több hasonló dokumentumra bukkant, amely azt igazolta, hogy elsősorban a budapesti csehszlovák nagykövetség diplomatáinak jelezték a készülő inváziót. – A legfőbb ideje lenne felkutatni és rendszerezni a különböző levéltárakban található iratokat – tette hozzá.
Popély Árpád, a somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa is állítja, hogy félhivatalos csatornákon napokkal a bevonulás előtt tájékoztatták a csehszlovákiai illetékeseket a magyar csapatok összevonásáról, amely a közelgő katonai beavatkozásra utalt. Még Kádár János is, burkoltan bár, figyelmeztette erre Alexander Dubceket, Csehszlovákia kommunista pártjának főtitkárát. A magyar pártvezér szlovák partnere azonban szintén nem hitte el, hogy mire készülnek Moszkvában.
A szovjet, az NDK-beli, a lengyel, a magyar és a bolgár hadsereg alakulatai végül augusztus 21-ére virradó hajnalban rohanták le Csehszlovákiát – a szocialista rendszer megvédésének ürügyével.
