Könyv – Kövek meséi – Irodalmi séták a pesti zsidónegyedben

1929-ben 24 fillér volt a borotválás a Király utcában, legalábbis a Neumann Antal vésnöki műterme melletti fodrászüzletben. De már negyven évvel korábban is egymást érték a cégtáblák: húsfüstölde, fűszerüzlet, a keresztutcákban meg fatelep, ezüstműves. Portálok, udvarok. 

Forrás: Magyar Narancs

Igazi flanőr-könyv. A szerzők, Lábass Endre, Lugosi Viktória, Németh Gábor és a többiek hangulatos szösszenetet, halk novellát, szubjektív bedekkert írnak – rokonszenves idegenvezetőként, aki bármikor rendelkezésre áll apró történeteivel, de nem bratyizik, és elhallgat, amikor azt látja, hogy a turista megtorpan egy-egy kapunál, kiszögellésnél, omlatag stukkónál, mert megcsapta hirtelen, lágyan, de ellenállhatatlanul a hely lehelete.

A történetek előtt Szegő Dóri pár okos mondatban bevezet a szűkebb helyszín apró titkaiba, a fényképek pedig megmutatják azt is, ami elpusztult vagy amit épp most pusztít el a gondatlan várostervezés és a kicsi emberi dolgok suttogására süket ingatlanspekuláció, és azt is, ami túlélte a szűk utcák fölött elzúduló komor évtizedeket, ami megújult vagy éppen új erőre kap. A pesti zsidónegyedben nem kell sok beszéd, ha pusztulásról, túlélésről van szó, ott van a levegőben a rezignáció is, a derű is.

A magyar szövegek és az angol fordítások között a hazai olvasó távolságtartó, de friss szemű látogatónak, a külföldi meg szívesen fogadott, reménybeli bennfentesnek érezheti magát. A fényképek olykor homályosak, néha esetlenek. Kár, de nem tragédia: céljuk a szikár információközlés, amelyet szinte még ki is egészít ez a kissé amatőr hangulat, jelezve, hogy itt nem letűnt dicsőséget, néhai dühödt erőt vagy dacot kell keresni a kirakatok, kapuk és homlokzati díszek mögött, hanem önfegyelmet, feltörekvést, szorgalmat, az imaszobákban, zsinagógákban meg tudós csendet, melegszívű áhítatot.

Könyvvel a kézben irány a Király utca!

Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, 2008, 164 oldal, 1400 Ft