Séta a történelemben

Kis-Jeruzsálemben jártam a nyár elején. 1599-ben alapított itt zsinagógát Sebetáj fia, Júdás azoknak a hitsorsosoknak a számára, akik a pápai államból menekültek a szabadabb toszkán városba, Pitiglianóba. 

 

Zsidónegyed: hebehurgyán átépíteni, modernizálni, ingatlanosok martalékául dobni

Forrás: 168 Óra

Lettek is hamarosan vagy háromszázan, befogadták őket, s amikor Orvietóból érkezett martalócok ki akarták fosztani a zsidókat, az egész város fegyvert fogott a védelmükben.

Az évszázadok során aztán a lakók beolvadtak, eltűntek, elvándoroltak, a zsidó negyed belesimult a középkori városképbe, ma turistalátványosság. Zsinagógáját nemrég újították fel.

Nincs ennyi idős a pesti zsidó negyed. Valamikor a 19. század során fészkelte ki a helyét a Teréz- és Erzsébetváros környékén, boltok, fürdők, imaházak, kávéházak, átjáróudvarok, ezüst-, aranyműves műhelyek, textil-, bőr-, órásüzletek, szabó, antikvárius bolt és nyomdák, fogadók, híres borpince tövében. Itt működött a zsidó legényegylet, itt lakott Goldziher Ignác Kelet-kutató professzor és akadémikus, innen indult Bécsbe, Berlinbe, Leydenbe, Uppsalába, az amerikai St. Louisba, Jeruzsálembe, Damaszkuszba, Kairóba, és ide tért meg nemzetközi tekintélyként is, akihez tizenháromezer levelet írtak kollégái, lévén abban az időben a tudományos érintkezésnek leggyakoribb formája ez.

Itt született az Amerikáig szaladt Houdini, a szabadulóművész, itt lakott első feleségével, a bizarr nevű Satanellával Krúdy Gyula, a Pekáry-házban, amely a városi alkapitány igényei szerint épült. Megfordult errefelé maga a walesi herceg is. Egy darab történelem – a város naggyá válásának korából.

Most hebehurgyán átépíteni, modernizálni, ingatlanosok martalékául dobni – nem kellene. Nem is lehetne normálisabb korokban és helyeken. Erről szól, erről is ez a kötet.

(Kövek meséi. Irodalmi séták a pesti zsidónegyedben. Szerkesztette: Deák Andrea, Gyárfás Katalin, Pári Mirella. Kiadta a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület.)