Keleti Ágnes győzelembe menekült
A zsidó származású Keleti Ágnes a II. világháború alatt egy svéd diplomata segítségével bujkált a fővárosban, majd Helsinkiben és Melbourne-ben összesen tíz érmet – köztük öt aranyat – nyert, és ezzel a magyar sport legendájává vált.
Forrás: FigyelőNet
Keleti (Klein) Ágnes 1921. január 9-én született Budapesten. Az olimpiák történetének legsikeresebb magyar sportolónője drámai életutat járt be. Noha már 1938-ban meghívták a válogatott keretbe és 1940-ben már magyar bajnok volt, zsidó származása miatt üldözötté vált. A tehetséges tornásznő édesapját és több családtagját elveszítette, ők Auschwitzban lelték halálukat.
A II. világháború éveiben édesanyjával együtt bujkálni kényszerült a fővárosban. Egy svéd diplomata, bizonyos Raoul Wallenberg hamis dokumentumokkal segítette őket ebben.
A háború borzalmait túlélve Keleti újra versenyzett, az 1948-as londoni játékok előtt azonban megsérült, így olimpián csak négy évvel később, Helsinkiben mutathatta be kivételes tudását.
1952-ben műszabadgyakorlatban (talajon) nyert, míg csapatban ezüstérmet szerzett, felemás korláton és a kéziszer csapattal pedig bronzérmes lett. Gerendán negyedik, összetett egyéniben hatodikként végzett. A csúcsra Melbourbe-ben jutott fel.
Az egyéni összetett versenyben ugyan – csupán három tizeddel lemaradva – a második helyre szorult, és a csapattal is ezüstérmesként végzett, ám felemás korláton, gerendán és a a műszabadgyakorlat során során nem akadt nála jobb, ráadásul a kéziszer válogatott tagjaként is aranyérmet szerzett.
Öt arany, három ezüst, valamint két bronz medáliájával a legeredményesebb magyar sportolónő az olimpiák történetében. S e tekintetben a zsidó származású sportolók között egyetlen másik hölgyversenyző sem érhet a nyomába – állítja a jewishsports.net -, és a férfiak között is csak Mark Spitz úszó szerzett nála több, szám szerint 11 olimpiai érmet.
Keleti negyvenhatszoros magyar bajnok egyéniben, hétszeres csapatban. A melbourne-i olimpiáról – évtizedekig – nem tért haza, Ausztráliában élt, majd Izraelben telepedett le – a helyi tornászválogatott kapitányaként is tevékenykedett. 2004 óta a Nemzet Sportolója, tagja a Halhatatlanok Klubjának, s neve a nemzetközi tornászhírességek csarnokában is helyet kapott.
