A Monarchia ékszerei Jeruzsálemben
Jeruzsálemben néhány hete új, magyar kapcsolatokkal bíró ékszerbolt nyitotta meg kapuit.
Forrás: HVG
A Barrococo névre hallgató üzlet tulajdonosa, Moshe Rozenthal az osztrák birodalom, később a Monarchia egyik legnevesebb ékszerész-dinasztiájának, a Bergereknek a leszármazottja, akik nyolc generáción át szolgálták az osztrák és magyar arisztokráciáját, s ékszereiket viselték a Habsburgok, hercegek és grófok.
„Nálunk nincs semmi szintetikus vagy mesterséges anyag, az igazgyöngyök a tengerből valók, a gyémántokat pedig egytől egyig lelőhelyeken bányászták – mondja a lelkes, Finnországból származó eladónő. A jeruzsálemi retro-bolt kézzel legyártott, míves darabjain valóban látszik, hogy nem a ma már általános lézeres és számítógépes eljárással készültek. Vitrinjeiben éppúgy megtalálhatók a monarchia díszes királyi ékszerei, mint a különleges szecessziós darabok, és a modernebb munkák is.
Berger Sámuel 1948-ban, 18 évesen Izraelbe vándorolt, majd Haifán letelepedve Shmuel Ben Dov néven folytatta családi mesterségét, vagyis jó nevű ötvös volt. Egy véletlen folytán a 90-es évekre módos embernek mondhatta magát, ugyanis amikor szívességből egyedi platina húrokat készített egy Technionon kutató professzornak, aki hálából beavatta a forradalmi „Electroform” névre hallgató, számítógépes fémmegmunkálási eljárás titkaiba. Rögtön felismerte, hogy az új módszerrel pihekönnyű üreges aranyékszereket is lehet gyártani. Megnyert üzleti partnernek egy New Yorki ékszerészt, s hamarosan egy 120 munkást foglalkoztató ékszerüzemet hoztak létre Haifán. Közben azonban vissza- visszavágyott az ősi családi ötvösmesterséghez.
Egy váratlan telefon kizökkentette a békés hétköznapokból. Nagypapájának testvére Pestre hívta, ugyanis a házat szanálni akarták, ám a rokon tudta, hogy a pincében évtizedek óta ládák rejtőznek. Azokat még a nagypapa rejtette el a nácik elől, annak szánva, aki továbbviszi a család ékszerész hagyományait. Berger Sámuel, alias Shmuel Ben Dov, némi hezitálás után Budapestre utazott, ahol három hatalmas faládában megtalálta az ékszerész dinasztia által évszázadokon át készített mintákat, öntőformákat, szám szerint mintegy 500 darabot. A ládákból régi megsárgult képek is előkerültek az egykori klientúráról, a Berger láncokat és gyűrűket viselő arisztokratákról, gyárosokról és hírességekről. Fellelte a Bergerek hagyományos kiváltságának nyomait is, hiszen a 19. században csakis ők készíthették el a Habsburgok domborművű portréit.
Shmuel Ben Dov összecsomagolta és Csehszlovákián keresztül Haifára vitette a ládák tartalmát, majd munkához látott és 1991-től, az eredeti módszerekkel, Izraelben ismét gyártani kezdte a család kincseit. Élete fő művének tekintette, hogy ismét életet lehelt a Berger dinasztia mintáiba, előbb egyedül, majd az Oroszországból a 90-es években érkezett, a régi eljárásokat jól ismerő ékszerészek segítségével.
Több mint 15 évig tartott, amíg mindegyik öntvény sorra került, sikerült a családi hagyomány szerint rekonstruálnia ékszerek százait. Az új- régi ékszereket aztán kiállításokon, múzeumokban mutatták be, szerte a világban, s persze árulta is őket. Izraelben csak egy-egy példányban gyártatta le a régi mintákból a korhű darabokat, így minden munkája ma is egyedi és különleges, darabjai nem köszönhetnek vissza a vásárlókra. Vevői közé tartozott számos amerikai nagyság és milliomos mellett Izraelben Ariel Sharon és Teddy Kollek, Jeruzsálem legendás polgármestere is. A mester 1994-ben hunyt el.
A Barrococo bolt számára több évre elegendő a Berger nagypapa legyártotta készlet, de ha elfogyna, a Pestről kihozott mintákkal, öntvényekkel újabb egyedi kollekciókat tudnak legyártani az eredeti technológiával – más kövekkel, más variációban – állítja a tulajdonos. Jeruzsálemben az egyszerűbb gyűrűket „már” 5000 sékelért (225 ezer forint), a legdrágábbakat 35 ezerért (1 millió 575 ezer forint) vihetik haza azok, akik ezt megengedhetik maguknak. A modernebb, gyémántokkal alaposan megtűzdelt darabokért akár 100 ezer sékeltől (4 és félmillió forint) is könnyen megszabadíthatják a vevőt.
