A vezetői-atyai türelem vége? – Csiki-csuki ifj. Hegedűs körül

Földi halandó meg nem mondhatja, hogy elmarasztalják-e bárhogyan ifj. Hegedűs Lórántot az egyházban. Évek óta hallhatunk felőle, először a MIÉP-es szerep és a „kirekesztő” mondat kapcsán, majd a „felvonulások” és a „simonpereszezés” miatt, legutóbb pedig mert szolidaritási istentiszteletet tartott a palesztinok mellett.

 

Forrás: 168 Óra

 

Itt volt tavaly az Irving-ügy is. Ifj. Hegedűs úgy magyarázkodott, hogy a színházteremben tartott Irving-könyvdedikáció bérleti díját és rezsiköltségét egy gyülekezeten kívüli magánszemély fizette be az egyházközség pénztárába. És? Az, hogy Magyarországra, az egyházközséghez ki hívta meg, s ott kinek az engedélyével – és nem pedig kinek a pénzéből – haknizott, két külön dolog.

Érdekesebb a közleménynek az a mondata, miszerint a lehetőséget annak tudatában biztosították, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Kollégiumában is lesz könyvdedikálással egybekötött előadás. Így Hegedűs voltaképpen fölfelé hárított.

A zsinatelnökség, azaz két személy: dr. Bölcskei Gusztáv és dr. Nagy Sándor kérése (a református egyházban egyik püspök nem utasíthatja a másikat akkor sem, ha zsinatelnök) alapján David Irving meghívásának körülményeit ifj. Hegedűs Lóránt közvetlen feletteseinek kellett volna kivizsgálniuk. Ilyen illetékes felettes az egyházmegyénél például az esperes.

Egyházi bíróság előtti eljárás „hivatalból vagy a panaszos kérelmére” kezdődhet. Ám ezek szerint semmi okát nem látta sem Bogárdi Szabó István püspök, sem az esperes, hogy hivatalból kezdeményezzen eljárást.

Kénytelen volt felkérni rá őket dr. Bölcskei Gusztáv és dr. Nagy Sándor, azaz a zsinatelnökség. Emlékeztetőül: Bogárdi Szabó István püspök hat évvel ezelőtt Tőkéczki Lászlóval együtt jelöltette magát a vezetésbe. Tőkéczki saját leírása szerint 1978-tól kezdett járni a Kálvin téri gyülekezetbe, amikor megírta A marxizmus esélyei című, nem éppen ellenzéki cikkét a Kritikában. A szerző leszögezte, hogy gondolati és érzelmi azonosulás nélkül nem lehet igazán a marxizmushoz eljutni, nélkülük az intézményes formák és módszerek legfeljebb „kaméleonokat” nevelnek.

Tőkéczki 1998-ban igazolt át az id. Hegedűs-féle Kálvin téri gyülekezettől B. Szabóéba, a Böszörményi útra, és lett már 2000-ben presbitere. Mindmáig figyelemmel követhetjük Tőkéczkinek a Magyar Nemzetbe írt, fordulatosan magvas publikációit, eltűnődhetünk azok kifejezései és hangneme fölött. Egészen mások, mint a tömegkommunikációban általában sima beszédű B. Szabó szövegei.

Felettese még ifj. Hegedűs Lórántnak a főjegyző, másképpen a püspökhelyettes, Varga László. Ő nyilatkozta tavaly írásban azt, hogy mivel az Irving-könyvbemutatót a Püspöki Hivatal és teológia épületében a Gede testvérek lemondták, nem került sor szerződéskötésre, amiből kiderülhetett volna számukra a rendezvény „tartalma”. A püspökhelyettes nyilván annyira belemerült az evangélium olvasásába, hogy azt sem tudta, ki az a David Irving, és kik azok a Gedéék. Ugye, senki nem lepődik majd meg, ha túl sok egyházi vizsgálat ezután sem fog indulni ebben az irányban.

Szabó István püspök – ifj. Hegedűs Lóránt módján – maga is fölfelé hárított: „Mindent összevetve olyan ügyről van szó, amely legfelsőbb szintű egyházvezetői megnyilatkozást igényel.” Vajon milyen szinteket igényel az, hogy valaki lelkész létére úgy beszél és viselkedik, mint ifj. Hegedűs?

Néhány éve ifj. Hegedűs Lórántot világi bíróság előtt beperelték, majd elítélték, azután felmentették. Sem a per kezdetekor, sem az elítélés után nem indult ellene egyházi eljárás. A felmentést követően hallottam az egyházkerületben: ha a világ felmentette, akkor mi minek indítsunk ellene eljárást? Bogárdi Szabó pedig azt kommunikálta, hogy a világi bíróság előtti felmentéstől még „egyházunk tisztessége és becsülete megrendítő módon megkérdőjeleztetik és besároztatik” – és e lenyűgöző mondat után sem csinált semmit. Ez a „besároztatik” a maga passzívumával nagyon ügyes megoldás, nem árulja el, hogy ki sározza be ama roppant nagy tekintélyt: ifj. Hegedűs Lóránt és köre, vagy pedig az a közvetlen egyházi felettes hatóság, amely nem volt hajlandó ifj. Hegedűs Lóránttal szemben még eljárást kezdeményezni sem?

Bogárdi Szabó István ugyan bocsánatkérésre szólította fel ifj. Hegedűst 2003 őszén, de a lelkész kijelentette, hogy ő biza nem kér bocsánatot, és ez is szankcionálatlan maradt. Egy tábori püspök a csíkos zászló „avatását” a Magyar Gárda rendezvényén megúszta egy bocsánatkérésre való felhívással. Mindenesetre a felszólítás kommunikációs hatása megvolt: többen gondolhatták, hogy íme, új szelek fújdogálnak a református egyház dunamelléki kerületében is, és az ügyet sokan lassacskán felejteni kezdték.

Ám dr. Bölcskei Gusztáv, miután sokáig várt már vezetői-atyai türelemmel az illetékesek lépésére, maga élt panasszal – noha az egyházi törvénykönyv szerint nem neki kellett volna kezdeményeznie. Erre már nem lehetett azt mondani, hogy nem „hivatalos”. Dr. Bölcskei Gusztáv és dr. Nagy Sándor, azaz a zsinat elnöksége benyújtotta a panaszt. Ám ifj. Hegedűs egyházmegyéje nem indította el az eljárást, elfogultságra hivatkozva.

Az egyházkerületi elnökség tehát átutalta az ügyet egy másik (kerületen belüli) egyházmegyébe, ahol ifj. Hegedűs ügyét, illetve a beadványokat egy jogi bizottság megvizsgálta, és a lelkészt nem találta vétkesnek a világon semmiben. Bölcskei Gusztáv és Nagy Sándor azonban újra benyújtotta a panaszt.

Mert a szélsőségesekkel a legcsekélyebb kompromiszszum is megengedhetetlen elárulása a bibliai tanításnak, és ezt az alapelvet nem kenhetjük be sárral. Hírnevünk és becsületünk nemcsak úgy „besároztatik”, hanem az érintettek és az illetékesek minden hitelünket eljátsszák – ha van még. Van, aki közönnyel, van, aki egyetértéssel, van, aki sunyi taktikával, és van, aki totális gyávasággal.