Elmaradt találkozás

Garas Dezső művészete aranykort idéz. Sándor Pál rendező, igaz társa
tudná legjobban megrajzolni a Kossuth-díjas művész portréját. A közönség
szeretete vette körül. Az ironikus, kicsit borús hang mindig az
emberért, a jobbért szólt bátran, és mindig vállalva tévedéseit. Erről
szól ez a kis történet.

forrás:nepszava.hu

 

Írtam egy könyvet, címe: “Zsidó törvények – zsidó mentők”, amelyben csaknem 700 hős zsidó mentőt és a Horthy-rendszer zsidó politikáját mutattam be. Ez év nyarán felhívtam telefonon Garas művész urat és jeleztem, hogy szeretném átadni neki a könyvemet. Ő szigorúan kikérdezett, hogy miről szól a könyv, majd közbevágott… “maga nekem ne akarja bemutatni a Horthy-rendszert, mert én azt igen jól ismerem”. Szelíden kértem, fogadjon. Végül beleegyezett, találkoztunk is a Pasaréti téren. Az átadás néhány perc alatt – eszmecsere nélkül – megtörtént.

Két-három hét múlva csengett otthon a telefon, feleségem meglepetten jelentette, hogy Garas művész úr keres. A kölcsönös üdvözlés után Garas Dezső a következőket mondta: “Tanár úr igaza volt, ez a könyv fontos, tényszerű, számomra is új ismereteket nyújtott. Tévedtem, sajnálom, hogy barátságtalan voltam.” Azt válaszoltam, be szerettem volna mutatni, hogy a Horthy-rendszer 25 éves uralma alatt hamis képet festettek a hazáját szerető zsidóságról és mindent megtettek azért, hogy gyűlöletet szítsanak, így kövezték ki az utat az 1944-es deportálásokhoz. E politika ellenére, ha kevesen is, de voltak életüket kockáztató embermentők. Feladatomnak tekintettem, hogy nevüket és tettüket megörökítsem.

Boldog voltam, hogy mindezt mégis csak elmondhattam Garas Dezsőnek, de – meglepetésemre – a történet folytatódott. A karácsony előtti héten én hívtam fel, hogy kifejezzem jókívánságaimat neki és családjának. A nemzet színésze közölte, hogy már kereste a számomat a telefonkönyvben, de nem találta. Aztán jót nevetett, amikor elmondtam, hogy mióta – több mint 50 éve – a feleségem annektált, minden az ő nevén van, a telefon is. Végül megemlítette, hogy ismét alaposan áttanulmányozta a könyvemet és szeretne velem januárban találkozni, hogy beszélgessünk a témáról. Nem tudtam hová lenni az örömtől. Családomnak, barátaimnak dicsekedtem, hogy Garas Dezső, a nemzet színésze beszélgetni akar velem.

Az öröm rövidesen bánattá vált. Garas Dezső megszökött előlem. Biztos utolérem, a többit majd akkor megbeszéljük. Nyugodjon békében!