Az egyéletes kaland

Egyéletes kaland címmel forgatott dokumentumfilmet egy holokauszt-túlélőről a magyar HBO és két brit rendező.

 

 

forrás:mult-kor.hu

Az ember, aki tán ott sem volt, mégis mindenre emlékszik: Tutanhamon utolsó őre

Ritkán fut bele az ember olyan holokauszt emlékezetbe, mint ma este fog az HBO-n 21.20-kor. Thomas Beck, a sármos zsidó fiú megmenekülésének és “hazatérésének” története ez. Nyilván a két rendező, Lindsay Pollock és Sam Lawlor nem sejtette a forgatás elején, milyen véget ér majd a történet négy év múlva. Ennyit kaptak ugyanis a sorstól arra, hogy – a vakszerencsének köszönhetően – összehozzák a bonviván, örök csajozó, az életre csak pozitívan tekintő Thomast a friss özvegy, egyébként a Föld túloldalán, Melbourne-ben élő Edith Greimannal. Szó sincs persze kényszer szülte kapcsolatról. Csupán egy hosszabb levelezés vége az, hogy Thomas, a hedonista zsidó férfi visszatalál gyerekkori szerelméhez, Edith-hez, akivel együtt bújkáltak egy darabig.

A saját bevallása szerint egész élete során 5000 liter vodkát elfogyasztó, több mint 80 éves, életigenlő Thomas a filmben bejárja azokat a helyszíneket, ahol a vészkorszak idején meghúzta magát, vagy ahonnan menekülni kényszerült. 1944-ben a kistarcsai gyűjtőtáborból megszökik, hátrahagyva szerelmét, Edith-et. A szlovákiai és magyarországi helyszíneken Thomas felidézi, miként sikerült megmenekülnie a razzia elől, milyen áron engedte el a nyilas tiszt, miután megtudta, hogy a segédje valójában egy bújkáló zsidó fiú. Szívbe markoló pillanatok, mégsem tudunk sírni, mert Thomas sem sír, hanem nevet.

Ez a dokumentumfilm furcsának tűnhet majd a klasszikus holokauszt-feldolgozást kedvelők szemében. Nem fogják szeretni, mert nem a már ismert, szépen bevilágított könyvespolc előtt vették fel az interjúkat, ahogyan azt megszoktuk az ilyen típusú visszaemlékezéseket futószalagon szállító csatornáktól. Nem fogja senki sem könnyesre sírni a papírzsebkendőit, ahogyan azt tettük eddig a hasonló filmek esetében, mert pont, hogy nem arról szól, mint az eddigi filmek: az elmúlásról, a tragédiáról, az egzekúcióról. A totális testi és lelki megsemmisülésről.

Ez a film a teljes újjászületésről szól. Arról, hogy mindig van esély. Arról, hogy két ember ajándékba kaphat az élettől egy újrakezdést. Pontosabban: 65 év után visszakapják a régi szerelmüket. Egymást.