Tarlós szimbolikusan gyújtotta meg a gyertyákat

„Már megbánta!”

 

 

forrás:index.hu / Herczeg Márk

 

Alighogy kedden elkezdődött a központi hanuka ünnepség, másnap leesett az első hó. Ezt jó jelnek lehetett venni, tekintve hogy – a sajtómeghívó szerint – most találkozott először nyilvánosan Tarlós István a zsidó közösséggel az Új Színház ügy óta, amikor Dörner Györgyöt nevezte ki az színház élére, aki pedig Csurka Istvánt választotta intendánsnak; a széleskörű tiltakozás után végül Tarlós közölte, hogy Csurkát nem alkalmazhatják. Tehát az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Chábád Lubavics Alapítvány nem titkolt célja volt a főpolgármester elfogadtatása a zsidósággal.

Tíz perc késés becsúszott, de a rabbik addig is énekeltették és táncoltatták a Nyugati téren összegyűlt, kb. száz fős közönséget, miközben valamilyen kommersz lakodalmas héber power metal szólt. Az alig több mint félórás programban minden meghívott elmondott egy rövid beszédet, de a hangsúly mégis a másodikként megszólaló főpolgármesterén volt. (Mesterházy elkésett, így ő nem beszélt.)

Köves Slomó volt az első, aki az ünnepi beszédét a makkabeusokkal kezdte, aztán egy kis átvezetővel a közönségre nézve virágnyelven felhívta a pont mögötte álló Tarlós figyelmét az Új Színházzal kapcsolatos döntések fontosságára, aki szolid fejmozgatással nyugtázta a szavakat. A téren egyébként nem hangzott el semmilyen konkrétum a színházzal kapcsolatban, ám a homályos utalások ellenére mindenki tudta, hogy miről beszélnek.

Bár a hanukának semmi köze sincs a karácsonyhoz, Tarlós nagy örömmel kötötte össze a két ünnepet. Egymás hagyományainak a tiszteletben tartására kért, majd kitöltve az amúgy is rövid időt, a hanuka kialakulásának történetét mesélte el. Azután rébuszokban ő is elővette a Csurka-kártyát, és elmagyarázta, hogy azok, akik a történelem során annyi szenvedésen mentek keresztül, „az átlagosnál érzékenyebbek mindenre”, és aki nem tartja ezt tiszteletben, az unintelligenciáról tanúskodik, a főpolgármester pedig nem fogja engedni, hogy a kirekesztés teret nyerjen.

Lehetséges, hogy egy Mazsihisz rendezvényen talán nem kapott volna biztató tapsot, de annak az alternatívájának szánt EMIH szervezésében ez járt neki, azaz úgy tűnik, hogy megbékélt vele a közösség. (Ráadásul közben megérkezett a közönség soraiba Mesterházy, amire a színpadról egy kicsit zavarba ejtő módon fel is hívták a figyelmet.)

Még a műsor egyéb vendégei is elmondták egyre rövidebb beszédeiket, de ez már csak utójáték volt: Tarlóssal megköttetett a béke. Ezután a hasonló rendezvényeken már járatos Mága Zoltán játszotta el a szokásos szettjének rövidített változatát, miközben a vendégek vigyázzban álltak mögötte. A művészen már előtte is látszott, hogy kikívánkozik belőle a zene, ezért mindent beleadott, de a hangos technobasszus a nedves Nyugati téren talán egy kicsit sok volt már. (Eddigre Mesterházy is feljutott a színpadra egy kipában.)

Zárásként – a buli betetőzéseképpen – Köves Slomót és Tarlós Istvánt egy emelőkosárral emelték fel a gyertyatartóhoz, aminek a második napi gyertyáját végül is a rabbi gyújtotta meg, de azért Tarlós is megérintette. (Utána még Mesterházy is felment az emelőkosárral a gyerekek előtt. Boldognak tűnt.)