Elpusztul a világ!

Már a Talmudban is szerepeltek olyan emberek, akik főállásban a zsidó
szent szövegek hibáit keresték. Ez a tevékenység a mai napig létezik, és
mint látni fogjuk, szükség is van rá… A Tóra-másolók lassan és
precízen dolgoznak, de olykor még így is be-becsúsznak tévedések.

 

 

forrás:nyest.hu

 

A zsidók már az ókorban ráeszméltek, hogy a szent szövegek másolása során néha elkerülhetetlen a hibázás, és különböző hibajavító módszereket vezettek be, hogy megőrizzék a Mózesnek tulajdonított szavakat. Mennyire megbízhatóak ezek a technikák, és mi történik, ha mégis elírások csúsznak a szent iratokba? A zsidók a mai napig kézzel másolnak több rituális célú szöveget, ami még jobban megnehezíti a feladatot… A vallásos emberek tartanak a modern technikától, vagy egészen másról van szó?

Az üres részre is ügyelni kell

A Tóra-tekercsek írnoka a szofér (magyaros askenázi héber kiejtéssel szajfer), aki nem fejből jegyzi le a szöveget, hanem mindig egy már meglévő szövegből másol. Az elnevezés után olykor a sztám héber betűszót is odateszik, ez egyszerűen azoknak a szövegeknek a rövidítése, amiket kötelező kézzel másolni: széfer Torá, azaz Tóra-tekercs, tfilin, azaz imaszíjak, valamint az ajtófélfára erősített mezúzá (magyarosabban mezüze). Az imaszíjakon kis dobozokban, a mezúzá esetében pedig egy tokban találhatóak a pergamenre írott bibliai idézetek.

Az viszonylag egyértelmű, hogy betűk nem maradhatnak ki és új betűk sem kerülhetnek a Tórába – kevésbé közismert azonban, hogy az írnok még a szóközök, sőt betűközök méretét sem ronthatja el. Mint a következő, felgyorsított (!) videóban is látható, a másolás igen lassú folyamat, a teljes tekercs egy-másfél év alatt készül el.

A szofér maga is észreveheti, hogy elírt valamit. Attól függ, hogyan lehet kijavítani a szöveget, hogy pontosan milyen részt érintett a hiba, Isten nevét ugyanis a vallási előírások szerint nem szabad kitörölni. (Ez csak ténylegesen leírt szövegekre vonatkozik, a számítógépes adatrögzítésre nem.) Ha Isten nevei közül valamelyiket rontotta el, akkor újra kell írni az egész lapot – a tekercset ugyanis lapokból varrják össze. Más szavak esetében egyszerűen le lehet kaparni a tintát.
Segít a szkenner

A szofér önellenőrzése azonban nem elegendő. A hagyományos módszer szerint független ellenőr, héber szóval báál mágiá (vagy röviden csak mágiá) néz át minden tekercset. Sokszor három embert kérnek fel erre a célra. Ma már létezik számítógépes ellenőrzés is, ilyenkor beszkennelik a szöveget, és egy program megmutatja a kérdéses részeket, hogy az ellenőr eldönthesse, szükség van-e javításra. A legvallásosabb ortodox zsidók sem ódzkodnak a modern technikától, sőt: abban gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy minden rituális célú szöveget érdemes így is átnézetni. Kötelezővé semmiképpen sem lehet tenni az újfajta ellenőrzést, hiszen akkor mi lenne azokkal a tekercsekkel, amiket a számítógépes karakterfelismerés feltalálása előtt használtak? De az uralkodó vélemény az, hogy már csak azért is igen erősen ajánlott ez az újítás, mert a gép figyelme nem lankad.

Gyakori az az érvelés, hogy mivel a régi korokban nagyobb volt az istenfélelem, kevesebb volt a figyelmetlenségből eredő hiba, de mára lazultak az erkölcsök, ezért van szükség a számítógépre… Az biztos, hogy a régiek a másolás terén is rendkívül szigorúak voltak. A Talmudban olvasható rabbi Jismáél mondása (Éruvin 13a), miszerint a szofér, ha betűt vét, az egész világot elpusztíthatja! A neves középkori kommentátor, Rási magyarázata szerint arra utal az idézet, hogy a tévesztésekkel eretnekségek kerülhetnek a könyvekbe.

Több horrortörténet is létezik arról, mekkora hibákat talált a számítógép olykor évtizedek óta használt Tóra-tekercsekben vagy más szent szövegekben. Az egyik elbeszélés szerint egy vizsnyici chaszid nagyon nagy gondot fektetett arra, hogy az imaszíjai teljesen hibátlanok legyenek, és nem három, hanem egyenesen kilenc emberrel ellenőriztette le őket. Amikor a kilencvenes évek elején megjelent a számítógépes hibakeresés, az elsők között próbálta ki a módszert. A legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy konkrét betűk nem hiányoztak sehonnan… viszont egy egész szó kimaradt a szövegből!