Köves Slomó Tarlós István meghívásáról a hanukai gyertyagyújtásra

Tegnap éjjel több mint 5000 embernek küldtem ki meghívót a közelgő
hanukai programokra. Az események között a Nyugati tér-i gyertyagyújtást
is feltüntettük, az ünnepségen résztvevő vendégek névsorával együtt. 

Tegnap éjjel több mint 5000 embernek küldtem ki meghívót a közelgő hanukai programokra. Az események között a Nyugati tér-i gyertyagyújtást is feltüntettük, az ünnepségen résztvevő vendégek névsorával együtt.

Reggel óta nem egy e-mailt kaptam, amelyben barátaink, közösségünk tagjai, Tarlós István részvételéről kérdeznek. Hogy-hogy meghívtuk a főpolgármestert? Voltak, akik jelezték, emiatt el se jönnek a gyújtásra.

 

Örülök, a visszajelzéseknek, hiszen ezek a reagálások lehetőséget adnak arra, hogy egymás közt beszélgessünk arról, mi a legcélravezetőbb módja egy zsidó hitközség esetében az ilyen típusú ügyek kezelésének. Mi a teendő? Mit kell tenni, ha Budapest főpolgármestere egy antiszemitát, az antiszemita gyűlölködés újkori magyar szimbólumát teszi meg egy budapesti színház intendánsának?

 

Mi legyen a zsidó közösség vezetőinek és képviselőinek a hozzáállása a politikusokhoz és a mindenkori hatalomhoz? Miért kell egyáltalán a kormányzat képviselőit és politikusokat egy hanukai ünnepségre meghívni?

 

A kérdés nem új keletű. A Talmudban látszólag két egymással ellentmondásos idézetet találunk a római kori bölcsektől. Smájá rabbi azt tanította (Atyák 1:10): „Ne ismerkedj a hatalommal!”. Rábán Gámliél viszont úgy mondta (Uo. 2:3): „Legyetek óvatosak a hatalmon lévőkkel… [mivel azok csak a saját érdekükben barátkoznak, amikor ez hasznukra van, de nem állnak ki az ember mellett, amikor az rájuk van utalva].” Az egyik azt mondja, hogy egyáltalán ne ismerkedj velük, a másik viszont csak óvatosságra int. Mi a feloldása ennek az ellentmondásnak? A kommentárok szerint a képlet egyszerű: Smájá idejében a zsidóság képviselete és irányítása két vezető között oszlott meg. Smájá megtehette, hogy csak a szigorúan vallási kérdésekkel foglalkozott és nem ismerkedett a hatalom embereivel, hiszen volt egy vezető-társa Ávtáljon, aki ezt megtette helyette. Ezzel szemben Gámliel idejében már egyfős volt a vezetés. Ő is óvatosságra intett, de nem tehette meg, hogy nem tartja a kapcsolatot a római hatalommal, még akkor sem, ha a korabeli rómaiak finom szólva, nem rokonszenveztek a zsidósággal: Lerombolták a Jeruzsálemi Szentélyt, zsidók ezreit hányták kardra és száműzték hazájukból. A számos nehezen értelmezhető politikai döntés dacára, ma hála Istennek nem vagyunk ilyen helyzetben. Egy olyan országban élünk, ahol szabadon vállalhatjuk identitásunkat és gyakorolhatjuk vallásunkat, ahol a mindenkori hatalom morálisan és anyagilag is támogatja mindezt.

 

Hogy miért hívjuk meg a hatalom szereplőit és politikusokat egy ilyen eseményre? Azért mert ezzel lehetőséget adunk nekik a közösségvállalásra. Megadjuk a sanszot, hogy ország-világ előtt kifejezzék, fontosnak tartják a zsidó közösséget Magyarországon, annak ünnepeit, kultúráját és szokásait a város nélkülözhetetlen részének tartják. Hanukakor a csodát hirdetjük, a vallásszabadság és az igazság csodáját. Azt is, hogy hetven évvel ’44 után emelt fővel ünnepelhetünk, szabadon és felszabadultan, zsidó és nem zsidó honfitársainkkal együtt.

Egy zsidó hitközségnek nem feladata, hogy politikailag állást foglaljon, sőt tilos bármilyen politikai tényezővel azonosítania magát. Ugyanakkor kötelessége a kapcsolattartás a párbeszéd, és ha ne adj Isten arra van szükség, az önvédelem.

Amikor a Dörner -Csurka ügy napirendre került, nézeteltérés volt hitközségünk vezetésében, arról hogy hogyan kezeljük a kérdést. A fentiek fényében, én azon az állásponton voltam, hogy kötelességünk a végletekig elmenni, de nem tehetjük meg, hogy a kapcsolatot megszakítjuk, hiszen az nem a fenti tanítást tükrözné, és valószínűleg kevesebbet is tudnánk vele elérni.

Ezt az elvet követve hívtam fel a főpolgármestert személyesen, és jeleztem neki, hogy nem tudjuk akceptálni ezt a lépést, illetve kértem vonja vissza döntését. Ő akkor ígéretet tett nekem, hogy nem fogja hagyni, hogy „zsidózás” színtere legyen az Új színház. Végül is, tegnapelőtt megvált az egyre durvábban zsidózó Csurkától.

Az elmúlt hetekben többször is egyeztettem a főpolgármester úrral. Szerénytelenség lenne közvetlen összefüggést feltételezni a tegnapelőtti döntés és ezen egyeztetések között, de tagadhatatlan tény, hogy a döntés megszületett. Annak lehetőségét, hogy ilyen egyeztetések (és így a ráhatás) egyáltalán létrejöjjenek a kapcsolattartás és a zsidóság ügyeibe, ünnepeibe való bevonás teremti meg. Ezek az egyeztetések, az aktív kommunikáció tették lehetővé, hogy Tarlós István személyesen is már számos alkalommal tett bizonyosságot tisztes kiállásról, a zsidó ügy aktív támogatásáról. Legyen az, az Óbudai Zsinagóga, az Élet menete vagy a Nyári Zsidó Fesztivál ügye.

Mindezek mellett van még egy fontos szempont: A Nyugati téren a teljes városi közösségnek leszünk a vendégei, jelképezve, hogy az ünnep nem csupán a liturgia, hanem a város lakosságához való szerves tartozás kifejezése is. Így az aktuális főpolgármester, nem csak a személye, hanem a pozíciója szempontjából fontos. A főpolgármesternek nem személye, hanem szélsőséges esetektől eltekintve, pozíciója önmagába is helyet ad egy ilyen jelentőségű közös ügy, a Hanuka csodájának megünneplésén való részvételre. Fontos cél, hogy minden döntéshozót bevonjunk és ezáltal szélesebb nyilvánossággal, zsidókkal és nem-zsidókkal egyaránt, legyünk képesek megismertetni a zsidóság üzenetét. Ehhez a nyilvános közösségvállalás kikényszerítése az egyik leghatékonyabb eszköz.

Én arra kérlek benneteket, hogy igenis minél többen gyertek el Hanukakor a Nyugati térre, hogy fenntartásaink ellenére, személyesen köszönjük meg, hogy végül a Főpolgármester ebben a szellemben járt el, és kulturáltan arra kérjük, hogy továbbra is ehhez a szellemhez ragaszkodjon. Mint hitközség nem posztunk, hogy egy színházi kinevezés szakmaiságát bíráljuk, de kötelességünk becsületünket védeni. Ha úgy gondoljátok, ez a megközelítés nem tökéletes, kérem írjatok, hogy megismerhessük egymás véleményét és érvelését. Végül is egy közös ügy ez. Mindannyiunk ügye.

Hanuka száméách!

Köves Slomó