Gasparovic válasza Esterházyról

Nyílt levélben fordult a szlovák államfőhöz dr. Lebovits Imre, miután
Ivan Gasparovic fasisztának nevezte Esterházy Jánost, felvidéki magyar
politikust, aki az ötvenes években egy morvaországi börtönben hunyt el.
Ivan Gasparovic szlovák államfő helytelenítette az Esterházy szobor
kassai felállítását, mert szerinte a politikus “a fasizmus híve volt”.

 

forrás:nepszava.hu

2011. szeptember 2-i terjedelmes nyílt levelére reagálok, melyet azután küldött el részemre, hogy levelezését előzetesen közzétette a magyarországi sajtóban, és amelyben arról tájékoztat, hogyan látja Ön Esterházy János magyar nemzetiségű szlovák politikus politikai tevékenységének egyes aspektusait.

Az ilyen típusú nyílt levelekre általában nem reagálok. Ez esetben azonban kivételt teszek. Elsősorban azért, mert a történelmi események, illetve a történelmi személyiségek állásfoglalásainak a sajtóban megjelenő szelektív interpretációja jelentősen torzítja a közvéleményt, mely kritikátlanul elfogadja az olyan értékeléseket és konklúziókat, melyek egyszerűen nem felelnek meg a komplex történelmi igazságnak.

Elkerülendő az Esterházy János magyar származású szlovák politikus által a két világháború közötti Cseh-Szlovákia, illetve a második világháború idején önálló Szlovákia politikai színterén kifejtett tevékenység szubjektív megközelítéséből történő értékelését, a kérdésben a pozsonyi Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetéhez fordultam.

Bízom abban, hogy a neves szlovák történészek, Szlovákia és Közép-Európa két világháború közötti történelme avatott kutatóinak szakvéleménye, mely Esterházy politikai és polgári működésének Ön által felvetett aspektusaival foglalkozik, hozzájárul a történelmünk e kétségkívül ellentmondásos személyiségéről alkotott komplex, objektív képhez

Végezetül hozzáfűzöm, hogy a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Országos Szövetségének Esterházy János személyét érintő és rendelkezésemre álló hivatalos állásfoglalása a jelen levél mellékletét képező akadémiai értékelés szellemiségével azonos.

Üdvözlettel,

A SzTA Történelemtudományi Intézetének szakmai állásfoglalása, válaszként dr. Lebovits I., a Magyar Köztársaság állampolgárának levelére

Esterházy János kisebbségi magyar politikus már az I. CsSZK (Cseh-Szlovák Köztársaság) időszakában a szlovákiai magyar politikai pártok vezető tisztségviselőjeként fejtett ki politikai tevékenységet. Nagyon kritikusan ítélte meg a Csehszlovák Köztársaságot és ennek demokratikus rendszerét. Említett nézetei, logikusan Magyarország kormányköreivel és azok Csehszlovákia ellenes irredenta aspirációval való szoros együttműködéshez vezettek. (a hírszerzés területén is).

A kritikus 1938-as évben Esterházy többször tárgyalt kormánypolitikusokkal nemcsak Budapesten, de Berlinben és Varsóban is, azaz azon országok fővárosaiban, melyek vagy a CSSZK területi megcsonkítására, vagy teljes szétverésére törekedtek. Ez az út folytatódott a müncheni egyezményen át az első bécsi döntésig, a cseh országrészek megszállásáig, illetve a Szlovák Állam létrejöttéig. Esterházy a Szlovák Köztársaság Nemzetgyűlése tagjaként büszkén vállalta, hogy részt vett a csehszlovák állam szétverésében.

‘A Cseh-Szlovák Köztársaságra mi mindig úgy tekintettünk, mint az emberi rosszindulat és tudatlanság életképtelen tákolmányára, és nagyon jól tudjuk, hogy ennek a művileg összetákolt és államnak nevezett förmedvénynek nincs joga a létezésre. .. a magyarok képviselőjeként azt akartam szétrombolni, amitől szívből undorodtam és ami nyomában semmi jó nem született. …A cseh-szlovák rendszer ellen tűzzel és vassal küzdöttünk.”Megjegyzendő e helyütt, hogy az I. CsSzK, minden hiányossága ellenére, demokratikus állam volt (sokkal inkább, mint Horthy akkori Magyarországa) és Szlovákia számára óriási civilizációs politikai és kulturális haladást jelentett a történelmi Magyarország viszonyaihoz képest, melyben a szlovákoknak keményen kellett harcolniuk nemzeti létükért és ellenállni a magyar asszimilációs nyomásnak.

Naiv és valótlan az az állítás, hogy az Egyesült Magyar Párt nem csatlakozott a CsSzK szudétanémet pártjának követeléseihez. Szervezetileg nem, de tevékenységével és céljaival (főleg 1938-ban) szorosan koordinálta akcióit Henlein Szudétanémet Pártjával és együttműködött e párttal.

Abszurd az az állítás, hogy Hitler követelte J. Tisotól a Szlovák Állam kikiáltását. Ez pontosan fordítva volt, ami azonban nem jelenti azt, hogy Tiso nem volt felelős ezen állam további politikájáért és ezen belül a totalitárius rendszer bevezetésért. Esterházy nem volt radikális fasiszta vagy Hitler nemzeti szocializmusának híve, de egészen 1943-ig szóban többször támogatta a náci rendszert és annak más európai államok kárára megvalósított katonai hódításait.

Annak ellenére, hogy időnként kritikát fogalmazott meg az 1939-1945 közötti szlovákiai néppárti kormány politikájával szemben, Esterházy magyar vezető politikusként és a SzK Nemzetgyűlése tagjaként úgyszintén felelős volt a demokratikus rendszer lerombolásáért és a totalitárius rendszer bevezetéséért, beleértve a zsidókérdés kezelését is. Egészen valótlan és célzatos az az állítás, hogy Esterházy nem szavazott meg semmilyen zsidóellenes törvényt. Egészen 1942 márciusáig igennel szavazott minden, a szlovák parlamentben elfogadott antiszemita jogszabály esetében, ezenkívül néhány antiszemita kijelentést is tett a parlamentben. Másrészt értékelni kell bátorságát, mellyel 1942 májusában nemmel szavazott a zsidók elhurcolásáról szóló törvény ellen, mely azonban , sajnos, a deportált szlovákiai zsidók sorsán lényegében semmit sem változtatott.

Ez egy értékelendő gesztus volt, ugyanakkor emlékeztetni kell arra is, hogy Esterházy ezért az álláspontjáért levélben nyomban elnézést kért Martin Sokoltól, a SzK Nemzetgyűlésének elnökétől, és levelében többek között a következőt írta. “Fiatal koromtól mindig zsidóellenes álláspontot képviseltem és ki is tartok mellette.”

Abszurd az az állítás, mely szerint Esterházy mentette azokat a szlovák zsidókat, akik 1942-ben a deportálások idején Magyarországra menekültek. Igaz, hogy így mintegy ötezer szlovák zsidó menekült Magyarországra, de nem Esterházy segítségével, nem is a magyar kormány segítségével, mely meg akarta ezt gátolni, és amennyiben a magyar hatóságok felfedték személyazonosságukat, bebörtönözték őket. Szlovákiából minden zsidó illegálisan menekült Magyarországra és jól-rosszul konspiráltan élt. ….

…. Esterházy bírósági tárgyalása, elítélése, elhurcolása és a kegyelem, melyben részesült, inkább a jog, mint a történelem területére tartozik. A szlovák hatóságok nem adták ki Esterházyt az NKVD-nek, az NKVD egyszerűen elhurcolta, úgy mint sok ezer szlovák (és magyar) állampolgárt. Lehet ma kritikával illetni az Esterházyra kiszabott büntetés mértékének adekvát voltát, de nem lehet állítani, hogy ezt a személyt jogtalanul állították a Nemzeti Bíróság elé és ítélték el. ….. Esterházy jogosan állt a retribúciós bíróság előtt, úgy mint a SzK Nemzetgyűlésének összes képviselője (beleértve azokat is, akik bekapcsolódtak az antifasiszta ellenállásba) és azért is, mert így a háborús Szlovák Állam többi vezető képviselőjének bírósági rehabilitációját is követelhetnék. Hiszen különböző kivételek révén ős is “mentették” a zsidókat és “önzetlenül harcoltak a nemzeti jogokért”. …….Esterházy méltatásánál fő érvként használni a védelem szavait ugyanolyan abszurd lenne, mint a vád szavait használni. Hiszen minkét ilyen állítás és álláspont az ügy természeténél fogva célzatos , részrehajló és történelmi szempontból elfogadhatatlan.

Esterházy János személyiségét emberi tragédiája és közvetlen családjának tragédiája szempontjából is mérlegelni kell, de ez senkit sem jogosít fel glorifikálására (démonizálására sem) és a történelmi tények meghamisítására.