Van kiút a meleg­bárból

forrás:hetek.hu

Az Ön által alapított JONAH elnevezésű szervezet egy mozaikszót takar, melynek jelentése: „A Homoszexualitásra Új Alternatívákat Kínáló Zsidók”. Mit kell értenünk „új alternatívák” alatt?

– Alapvetően arról van szó, hogy a főáramú „politikai korrektséggel” szemben mi azt valljuk, hogy a homoszexualitás nem veleszületett betegség, és az ilyen állapot nem megváltoztathatatlan. Azoknak nyújtunk segítséget, akik nincsenek kibékülve saját homoszexualitásukkal, és kiutat keresnek belőle. Mivel manapság egyre többen találnak meg minket olyan témákkal is, mint például a pornográfia vagy más szexuális függőségek, nevünket is ehhez igazítottuk: „A Gyógyulásra Új Alternatívákat Kínáló Zsidók”. Ettől persze a homoszexualitás kérdése továbbra is kiemelt területe marad tevékenységünknek.

Milyen célok megvalósítását tűzték zászlajukra, és milyen eszközökkel igyekeznek elérni őket?

– Elsősorban az emberek tájékoztatása, nevelése a célunk, és hogy az ehhez szükséges forrásokat, anyagokat (weblapokat, könyveket stb.) elérhetővé tegyük számukra. Természetesen személyes tanácsadásra is van lehetőség azoknak, akik kifejezetten ezt igénylik. Az egész világra kiterjedő szakember-hálózattal rendelkezünk, hiszen sokfelé vannak klienseink: Európa számos országában, Dél- és Fekete-Afrikában, Új-Zélandon, Ausztráliában, de néhányan Malajziából és Hongkongból is kerestek már minket. A kapcsolattartás manapság elsősorban skype-on és telefonon történik.

Tapasztalatai szerint milyen tényezők játszanak közre a homoszexualitás kialakulásában?

– Először is minden férfinak van egy önképe, és egy másik képe arról, hogy milyen egy ideális férfi. Ha a kettő egybeesik, akkor minden rendben, mert azt érzékelem magamról, hogy én is férfi vagyok. A baj ott kezdődik, ha az énképem és az ideális férfiről alkotott képem nem vág egybe.

Másfelől minden embernek vannak szükségletei. Emberként az egyik legnagyobb szükségletünk az, hogy összeköttetésben legyünk embertársainkkal, kapcsolatokban éljünk. Amennyiben az élettapasztalataink kielégítik ezeket a szükségleteinket, akkor jól vagyunk. Ha azonban a kapcsolatra vonatkozó szükségleteink kielégítetlenül maradnak, akkor elkezdjük keresni annak pótlását. És a különböző utak közül a legegyszerűbb, egyben igen egészségtelen módja annak, hogy megszerezzük ezt a fajta kapcsolatot, az azonos nemmel való szexuális viszony létesítése. Azért állítom, hogy egészségtelen, mert nem lesz alkalmas arra, hogy valóban kielégítse a kapcsolatra irányuló vágyamat.

Konkrétan mik okozhatják azt, hogy valakinél nem vág egybe az énkép és az ideális férfikép?

– Tipikusan azt figyelhetjük meg, hogy a fiúgyerek túlságosan kötődik az anyjához, miközben nem kötődik az apjához (lányoknál fordítva). Probléma szokott lenni továbbá az azonos nemű társaktól kapott sebek is: majdnem kivétel nélkül arról számolnak be a klienseink, hogy „úgy éreztem, nem tartozom sehova, nem vagyok a közösség, a banda része, egyedül éreztem magam, teljesen különbözőnek a többiektől”. Ebben az esetben ugyanis nem tud kielégülni a kapcsolatban való élésre irányuló szükséglet. További tényező a saját testünkről alkotott szegényes önkép is. Ez is ahhoz kapcsolódik, hogy másnak érzi magát a kliens: túl kövérnek vagy túl soványnak, túl magasnak vagy túl alacsonynak. Ezáltal pedig különbözőnek érzi magát a többi fiútól vagy lánytól.

Az első sérülések már egészen korán, két-három éves kor körül kialakulhatnak. Első éveinkben számunkra minden az anya. Ő táplál, etet, pelenkáz. Két-három éves kor körül kezd el individualizálódni a gyermek, a fiú ilyenkor válik le az anyjáról, és ekkor kellene elkezdenie megtalálni az apa identitását. Ha bármilyen okból kifolyólag nem tud az apához kapcsolódni – vagy egy apaképhez -, akkor nem az apa maszkulinitását kezdi elsajátítani, hanem az anya feminitását. Ennek különböző okai lehetnek, például az apa nem nagyon van jelen a családban, vagy nem jön ki a fiával, de az is előfordulhat, hogy az apa egy rossz ember.

Aztán fölgyorsulnak az események: az alapból inkább feminin identitással azonosuló fiúgyermek elkezd inkább lányokkal barátkozni, tovább azonosulva a lányos dolgokkal (nem feltétlenül válva külsőleg és viselkedésében is lányossá). Ezzel párhuzamosan egyre inkább különbözőnek kezdi magát érezni a többi fiútól. Megjelennek úgynevezett „szem-kéz koordinációs zavarok”. Ez azt jelenti például, hogy mennyire bánik jól egy labdával az illető. Így tovább gyengül a fiú fiúsága azáltal, hogy a fiús játékokban – ami jellemzően a foci – sem nagyon vesz már részt, ahol pedig meg tudna valósulni az igazi kapcsolat fiú és fiú között, segítve a férfiidentitás kialakulását.

Egy másik komoly tényező a homoszexualitás kialakulásában a fiatalkori nemi zaklatás lehet. Ez is általában akkor történik, amikor a gyerek egyedül van, izoláltnak érzi magát, nincs meg az a kapcsolat, amiről beszéltünk, amire szüksége lenne. Sebezhetőbbé válik, hiszen szüksége van a kapcsolatra, és ha ilyenkor jelentkezik valaki, aki más módon ugyan, de betölti ezt a szükségét, akkor jön a nemi zaklatás. Közben megtapasztalja a szexuális kielégülést, és bár később rájön, hogy ez nem volt jó, mégis keresni fogja azt a fajta nemi kielégülést – egy másik férfival.

A Light in the Closet (Fény a szekrényben) című könyvében átfogó képet ad a homoszexualitás kérdéséről a Tóra, a Talmud és a rabbinikus hagyomány fényében. Már maga a cím is igen optimista, hiszen azt sugallja, hogy a meleg identitás nyílt felvállalása, vagyis – ahogy mondani szokták –  a szekrényből való „előbújás” nem az egyetlen lehetőség a magában homoszexuális hajlamot felfedező ember számára, hanem létezik „fény a szekrényben” is. Mi a judaizmus hagyományos tanítása a homoszexualitásról?

– A zsidó vallás tanítása igen egyértelmű: van lehetőség a változásra. Ha megnézzük a híres Leviták könyve 18. fejezetének 22. versét, ott azt olvassuk, hogy férfi a férfival ne háljon úgy, mint asszonnyal, mert az utálatosság (vagy a fordítástól függően: „undorító, gyalázatos” dolog, sőt „fertelmeskedés”). Hogy ezt igazán megértsük, ismernünk kell, mit mond az eredeti héber Biblia és a Talmud arról a szóról, amit manapság „utálatosság”-nak fordítunk. Ez a héber szó a „to’eivah”, és a Talmud leír egy párbeszédet két rabbi – Jehuda haNasi és Bar Kappara – között, akik egy, a szentséget és a tisztaságot jelképező esküvőn beszélgetnek. Eszmecseréjükből kiderül, hogy az „utálatosság” héber szava eredetileg eltévelyedést, téves úton való járást jelent.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.