Fémszilánkba zárt háború

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Hadtörténeti múzeumot tervezni abban az országban, amely a 20. század
leggyűlöltebb hadseregét állította fel – nem mindenki vállalná örömmel
ezt a munkát. Daniel Libeskind azonban már sikerrel teljesített egy
ugyancsak teljesíthetetlen feladatot ugyanebben az országban, a berlini
Zsidó Múzeummal.

 

 

forrás:hg.hu

 

Amikor 2001-ben elnyerte a megbízást a drezdai Német Hadtörténeti Múzeum 19. századi épületének átalakítására, az építészeti eszközökkel szinte megoldhatatlan ideológiai kérdéseket kellett áthidalnia.

A helyszín az a német város, amely 1945-ben két éjszaka alatt szinte teljesen megsemmisült a szövetséges bombázásokban – a múzeum épülete egyike a kevés túlélőnek. Hogyan viszonyuljon a tervező a történelem e mementójához? Műtárgyként konzerválja-e az épületet? Libeskind szerint e történeti előzmények után a klasszikus, hagyományos múzeumfelfogás tökéletesen tarthatatlan volt – az érzékeny témák és helyszínek specialistájának is tekinthető amerikai sztárépítész gyökeresen szakított is a kíméletes eszközökkel.

Az 1873-76 között épült fegyvertár 1897 óta működik múzeumként. A fasizmus és szocializmus egyaránt a maga képére formálta az intézményt, amely ma az egyesült Németország hadtörténeti múzeuma. A rendszerváltás után, 1989-ben ugyan bezárták, 2001-ben azonban változtak az idők, és újra felmerült az igény – igaz, teljesen újraértelmezett, újragondolt hadtörténeti múzeumra. Építészeti tervpályázatot írtak ki a bővítésre, amelynek köszönhetően megvalósulhat az arculatváltás; ezt nyerte el az akkor éppen elkészült Zsidó Múzeum tervezője. „Egy német hadtörténeti múzeumot nem lehet egy egyszerű dobozban elhelyezni” – vélte Libeskind. „Ráadásul paradigmaváltásra van szükség, amelynek köszönhetően megszűnik a háború dicsőítése. Semmiképp nem volt szándékomban, hogy megtartsam az eredeti homlokzatot és egy eldugott hátsó épületszárnnyal oldjam meg a bővítést. Hangsúlyozottan meg akartam azt szakítani, áthatolni a régi fegyvertár szerkezetén, megmutatva az építészettel a látogatóknak azt, milyen is a szervezett erőszak és hogyan fonódik össze a hadtörténet és egy város sorsa.”

A jól ismert sarkos, szilánkos formák tervezője egyetlen nagyvonalú gesztussal vágta bele az üveg-acél-vasbeton hozzáépítést a kiegyensúlyozott, historizáló épületbe – akárha egy gránátszilánk csapódott volna a házba. A hegyesszögek itt új jelentést kapnak: „a dolog a katasztrófáról szól”, magyarázza a tervező. A 14 500 tonnányi üveg, acél és beton öt szint magas tömeget formáz, amely megbontja a régi épület nyugodt szimmetriáját (látványos fotók az építésről itt). 25 méter magasságban kilátót alakítottak ki benne (legmagasabb pontja 33 méter), ahonnan rálátás nyílik a városra – amely maga is szabadtéri tárlat a háborús pusztításokról; a hegyesszög csúcsa arra a pontra mutat, ahová először hullottak a gyújtóbombák. A homlokzaton szembetűnő az új elem nyitottsága és a régi falak zárt, tekintélyes tömege – újabb szimbolikus tartalom a múlt és jelen közötti ellentétek jegyében.

A belső terekben az eredeti épületszárnyakban kronologikus sorrendben mutatják be az ország hadtörténetét, a 10 500 kiállított tárgy legrégebbi darabjai a 14. századból származnak. Az új termekben mindez kiegészül a tematikus gyűjteményekkel (olyan témákkal, mint Háború és szenvedés, A divat és a hadsereg), az új tárlatok kézzelfogható közelségbe hozzák a háború borzalmait, de nemcsak azt: hétköznapi arcát is. Egy katona koponyája, akinek fél fejét ellőtte egy golyó, a náci propaganda jegyében készült gyerekrajzok, egy fal a Holokauszt áldozatainak cipőivel, harcigáz-kísérletekben megölt állatok kitömött teteme, az afganisztáni misszióban megsérült katonák szétlőtt terepjárója… A tárlat, amelynek tervezője a HG Merz és a Holzer Kobler iroda, finom gesztusokkal hat a látogatóra, az érzelmi felkavarodást térbelivel társítva: a hozzáépítés szabálytalan vonalai közt könnyen irányt téveszt és egyensúlyt veszít a szemlélő.

A derékszögeket teljesen nélkülöző bővítés kivitelezése természetesen nagy kihívás volt, amelyet nehezített, hogy a teherhordó szerkezet kialakításakor nem volt szabad megbolygatni az eredeti épület statikáját.

A német fegyveres erők (Bundeswehr) hivatalos múzeuma október közepén nyílt meg a látogatók előtt. A bővítés mintegy 85 millió dollárba (mai árfolyamon kb. 19, 5 mrd Ft) került, az épület összesen közel 19 000 négyzetméternyi kiállítóterével Németország legnagyobb múzeuma és az első, az újraegyesítés óta megnyílt hadtörténeti tematikájú. Nem meglepő módon erős támadások érték az elképzelést, de nemcsak az esztétikai szempontok miatt: sokan erőteljes háborúellenes koncepcióját bírálták, míg mások szerint nem szentelt elegendő figyelmet a Holokauszt áldozatainak. Egyes építészetkritikusok szerint az új épülettömeg egyelőre nem teljesen találta meg funkcióját, sokszor pusztán öncélú építészeti magamutogatás, amelyet még ki kell tölteni tartalommal. Az biztos, hogy az elkészült sajátos hibrid számos ellentmondást rejt – akárcsak Németország 20. századi történelme.
 

[popup][/popup]