Parlament – Pofonosztó szigor!

MSZP: Önök gyávák! Gyávák, mert félnek attól, hogy a szélsőjobboldali
látens támogatást elveszítik. Önök együttműködnek a nyilasokkal!
Kormány: Önök idején a Becsület nevű, nyíltan és vállaltan neonáci
rendezvényeket a szocialista kormány rendre engedélyezte.
Egyetlenegyszer sem emelte fel a szavát ellene. A nemzeti együttműködés
kormánya soha nem fogja eltűrni az ilyen megnyilvánulásokat, az ilyen
rendezvényeket. 

 

forrás: gondola.hu

 

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva” tallózunk.

Pofonosztó szigor!

DR. STEINER PÁL, (MSZP): – Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben az elektronikus sajtó hírt adott arról, hogy ez év végéig a Magyar Köztársaság főtere, a Kossuth tér antiszemita rigmusoktól volt hangos. Az egyik vezető honlap a következők szerint idézte fel az eseményeket: „A tömeg másik fele Jobbik-szimpatizánsokból, illetve olyanokból állt, akik nem csináltak titkot abból, hogy a zsidók ellen jöttek ki. Már a Bem József téri gyülekezést hangos zsidózás kísérte, a legjellemzőbb jelenet mégis az volt, amikor a Parlament felé a menet első fele azt skandálta, ’most, most’ – Palesztina elismerését -, a hátsó fél viszont ezt félreértette, és érezték, hogy itt az idő, úgyhogy zengeni kezdett a ’mocskos zsidók’.” A tüntetésen a Jobbik-frakciót Gyöngyösi Márton és Staudt Gábor képviselő urak képviselték, s a menethez csatlakozott Hegedűs Loránt lelkész is. A sajtó érdeklődésére, hogy közösség elleni izgatás miatt indítanak-e eljárást, a BRFK sajtóosztálya azt válaszolta, hogy rendbontást nem tapasztalt, és állampolgári bejelentés, illetve panasz sem érkezett, ám a Budapesti Rendőr-főkapitányság a rendelkezésre álló felvételeket még elemzi és értékeli. Államtitkár Úr! Kérdezem:

    * Hogy lesz a „most, most”-ból „mocskos zsidók”?
    * Miért nem értékelhető ez a gyalázatos magatartás közösség elleni izgatásnak, illetve rendbontásnak?
    * Orbán Viktor miniszterelnök úr 2008-ban tett és szerintem továbbra is támogatandó ígérete, miszerint a szélsőségesekkel úgy jár el, mint Horthy kormányzó a nyilasokkal, kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket, miért nem teljesült?
    * Kérdezem, mikor szűnik meg zsidó identitású honfitársaim gyalázása Budapest utcáin és terein?

***

KONTRÁT KÁROLY, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Amikor ön volt a polgármester az V. kerületben 2002 és 2006 között, akkor a Becsület nevű, nyíltan és vállaltan neonáci rendezvényeket a szocialista kormány rendre engedélyezte. Neonáci szervezetek szabadon vonulhattak, és ön, képviselő úr, egyetlenegyszer sem emelte fel a parlamentben emiatt a szavát. Ezzel szemben ilyen rendezvényekre nem került sor sem az első, 1998 és 2002 közötti, sem pedig a mostani polgári kormány működése idején. A nemzeti együttműködés kormánya ugyanis soha nem fogja eltűrni az ilyen megnyilvánulásokat, az ilyen rendezvényeket.

– Képviselő Úr! Az ön által említett 2011. szeptember 23-ai rendezvény kapcsán rendőri intézkedésre okot adó esemény nem történt, a rendezvény időtartama alatt, illetőleg a befejezést követő napokban állampolgári bejelentés, panasz ezzel kapcsolatban nem érkezett. 2011. szeptember 25-én elektronikus úton keresték meg a Budapesti Rendőr-főkapitányságot azzal a kérdéssel, hogy „indított-e eljárást közösség elleni izgatás gyanúja miatt a rendőrség azután, hogy a palesztin állam ügye melletti pénteki tüntetésen több antiszemita rigmus is felhangzott”. A Budapesti Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztálya a fenti kérdésre azt a tájékoztatást adta, hogy a rendőrség a rendezvény során rendbontást nem tapasztalt, állampolgári bejelentés, illetve panasz ez idáig ezzel kapcsolatban nem érkezett.

***

DR. STEINER PÁL: – Államtitkár Úr! Ön semmire nem válaszolt abból, amit kérdeztem, hanem mellébeszélt. Önök nemhogy pofont osztanának a nyilasoknak, hanem szépen, cinkosan támogatják őket. Támogatják őket passzívan, támogatják őket úgy, hogy úgy tesznek, mintha nem történtek volna meg ezek az események. Ön azt mondja, hogy nem volt semmilyen bejelentés. Az egész magyar sajtó ettől volt hangos, államtitkár úr! És maga szerint nem történt semmi? Maga szerint ez nem szégyen? Önök gyávák! Gyávák, mert félnek attól, hogy a szélsőjobboldali látens támogatást elveszítik. Ez az igazság. Önök együttműködnek a nyilasokkal! 

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés 260 igen szavazattal, 46 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

Meddig tűri még az állam a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren uralkodó áldatlan állapotokat?

DR.STAUDT GÁBOR,(Jobbik): – Államtitkár Úr! A Liszt Ferenc Repülőtér vonatkozásában az elhibázott és törvénytelen privatizációval kapcsolatosan már sokszor felemelte a hangját a Jobbik, több feljelentést is tettünk az ügyben. Különösen nyugtalanító, hogy információink szerint az utóbbi időben jelentősen megnőtt a repülőtéren feketén foglalkoztatott munkavállalók száma. Létszámuk az ideiglenesen, illetve állandóan a dolgozók körében eléri a három- ötezer főt. Egy részük minimálbéren van bejelentve, és ezen felül feketén kapják jövedelmüket, de előfordul a tisztán feketén történő alkalmazás is.  E jelenség a Budapest Airport privatizációját követően vált bevett gyakorlattá. Megemlíthetném a privatizáció áldásos eredményeként azt is, hogy a magyar repülőtéri dolgozók sztrájkolása közben török, görög, német, gyakran magyarul nem is értő sztrájktörőket hozott a reptér multi tulajdonosa.

– Szóvá kell tennem azt is, hogy aggasztóan sok azon kirívó, legtöbbször eltitkolt esetek száma, amelyek kis híján tragédiába torkolltak. Ha tisztán szeretnének látni a témában, elég lenne a tisztelt minisztériumnak bekérnie 2005-től egészen napjainkig a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól a repülésbiztonságot veszélyeztető állapot megszüntetésére felszólító első- és másodfokú határozatokat. Javasolom, hogy koncentráljanak a következő témára: tűzoltóautók, üzemeltetési hiányosságok, védelmi terv hiánya, kényszerhelyzeti terv alkalmazhatatlansága.

Államtitkár Úr! Meglátásom szerint a repülőtéren uralkodó állapotok súlyos repülésbiztonsági kockázatot rejtenek. Kérdezem:

    * Érdekli-e a kormányt, hogy az egyetlen nemzetközi repülőterünkön tömegesen foglalkoztatnak feketén munkavállalókat, illetve napi szinten szegik meg a munkaügyi törvények rendelkezéseit?
    * Ha igen, mit kívánnak tenni a probléma mielőbbi megoldása érdekében?

***

CSÉFALVAY ZOLTÁN,(nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Tájékoztatnám arról, hogy az OMMF illetékes területi felügyelősége, illetve ennek jogutódja, a kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerve 2008. január 1-jét követően 13 alkalommal végzett munkaügyi ellenőrzést a Budapest Airport Zrt.-nél. Az ellenőrzések során többek között az alábbi szabálytalanságok kerültek megállapításra: a szabadságra vonatkozó szabályok megszegése, a munkáltató nyilvántartási kötelezettségének megszegése, egyéb módon hiányos vagy hamis munkaidő-nyilvántartás, a pihenőidőre vonatkozó szabályok megszegése, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő igazolások kiállításának és kiadásának elmulasztása, a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok megszegése, a kollektív szerződésben megállapított rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos előírástól való eltérés. Ezen jogsértések miatt a munkaügyi hatóság több alkalommal kiszabta a megfelelő munkaügyi bírságokat. Ugyanakkor tájékoztatnám arról is, hogy a munkaügyi hatóság több alkalommal vizsgálta a repülőtéren – maradjunk ebben – a szürkefoglalkoztatással kapcsolatos bejelentéseket, ezek azonban az ellenőrzések alapján nem nyertek bizonyítást, tehát a jelenlegi ismereteim szerint a munkaügyi hatóság ellenőrzései ilyet nem találtak. Hadd utaljak arra, tisztelt képviselő úr, hogy a parlament nem bíróság. Tehát amennyiben valóban tudomása van szürkefoglalkoztatásról, akkor arra kérem, hogy a megfelelő jogi úton a jogi lépéseket tegye meg.

***

DR. STAUDT GÁBOR: – Államtitkár Úr! Felsorolta, hogy ennyi szabálytalanságot észleltek. Ráadásul azt kell mondjam, hogy a tényhelyzet sokkal rosszabb, mint amit elmondott, és nem hajlandóak, nem képesek semmit tenni érdemben, hogy a repülésbiztonság és az ott dolgozók helyzete, pláne a privatizációs helyzet rendezése végre megtörténjen.

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés 218 igen szavazattal, 86 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

Számíthat-e a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat a Belügyminisztérium támogatására középtávú közrendvédelmi programjának megvalósításában?

DR. MENGYI ROLAND (Fidesz): – A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat közgyűlése ez év szeptember 23-án elfogadta a megye középtávú közrendvédelmi programját. A program kidolgozása nagy próbatétel volt, és különösen nehéz feladatnak bizonyult, mivel megyei szinten ilyen program még nem készült hazánkban. Méltán büszkék is vagyunk rá, és nagyon bízunk benne, példaértékű lehet a hasonló helyzetben gondokkal küzdő megyei önkormányzatok számára. A programmal kapcsolatban támasztott legfőbb elvárásunk az volt, hogy az elérni kívánt célok és megfogalmazott feladatok olyanok legyenek, amelyek reálisan megvalósíthatóak és elérhetőek. A társadalmi együttműködés keretében prioritásként megfogalmazza a rendőrséggel, a polgárőrség szerveivel, a cigány kisebbségi önkormányzattal, a települési önkormányzatokkal, valamint a társadalmi szervezetekkel történő kölcsönös együttműködést. Tisztán látjuk ugyanakkor, hogy ezen összefogás kizárólag a minisztérium hathatós támogatásán keresztül valósulhat meg, és érheti el a célját. Ezért kérdezem:

    * A minisztérium tervezi-e pályázatok kiírását, esetleg alap létrehozását, amelyeken keresztül a megyei önkormányzat közvetve vagy közvetlenül a közrendjének, közbiztonságának, a lakosság szubjektív biztonságérzetének javítását érhetik el?
    * Milyen intézkedések megtételét tervezik a megyénkben?

***

KONTRÁT KÁROLY, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Egy társadalom életében a legfontosabb közös érték az a rend, ami megadja a boldogulás alapfeltételét, a hétköznapok biztonságát. Ezért örülök annak, hogy kinyilvánította együttműködési szándékát ennek a fontos értéknek a megteremtése, illetőleg fenntartása érdekében.

– Képviselő Úr! A kormány programja alapján a rendészeti szakközépiskolákból kikerülő végzős állományból, illetve próbaidős rendőrként kinevezettekből, kiemelt számú állományt biztosítottunk a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság számára. Ez konkrétan eddig 89 fős létszámnövelést jelentett, az év végéig pedig még további 63 fő kerül kinevezésre.  A Borsod megyei közrendvédelmi programnak a polgárőr szervezetekkel történő együttműködés terén tett javaslatával teljes mértékben egyetértünk. Folyamatban van a polgárőr-tevékenység ellátásának újraszabályozása is. Hamarosan a tisztelt Ház elé terjesztjük a törvényjavaslatot, amely valóban képes lesz hatékonyan biztosítani a rendőri szervek és a polgárőr szervezetek közötti eredményes együttműködést.

– Képviselő Úr! A Belügyminisztérium a jövő évben is hirdet pályázatokat önkormányzatok részére a közrendvédelem megerősítése céljából. Ilyen például a bűnmegelőzési projektek megvalósítása című pályázat és a közrendvédelmi bírság bűnmegelőzési célra fordítására szolgáló pályázat. Az egyes települések közbiztonságának javítását célzó együttműködéshez kapcsolódó támogatás elnyeréséhez is tervezünk pályázatokat írni. A pályázatok beadási határideje terveink szerint 2012 első negyedévében lesz. Erről egyébként a nyilvánosságot tájékoztatni fogjuk.

***

DR. MENGYI ROLAND: – Államtitkár Úr! Hallva válaszát, biztos vagyok abban, hogy a kormányzat, illetve a Belügyminisztérium elkötelezett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei célzok megvalósítása mellett. Örülök, hogy a szabálysértések kapcsán a tervezeteink, javaslataink bekerülnek a szabálysértési törvény módosításába, és talán ami a legfontosabb, rendkívül örülünk annak, hogy további jelentős rendőrségi létszámbővítés történik. Az összes Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselő nevében mondhatom, hogy a jövőben is kiemelt figyelemmel fogjuk kísérni a belügyi kormányzat megyénket érintő lépéseit.  Köszönöm a válaszát, elfogadom.

Hogyan fordulhat elő, hogy a magyar kormány akkor sem segít a kirúgott dolgozókon, ha erre meglenne a lehetősége?

SCHEIRING GÁBOR, (LMP): – Baranya megye egyik legnagyobb munkáltatója, a finn Elcoteq cég pécsi üzeme leállítja a termelését, a helyi munkaügyi központban már be is jelentették a csoportos leépítési szándékukat. Több mint 1500 dolgozó munkahelye szűnik meg. A családok utolsó keresői veszítik el a munkájukat és reményük sincs, arra, hogy elhelyezkedjenek. Az Elcoteq nyereségesen működött a legutóbbi időkig. Nem a megrendelések visszaesése, hanem az anyacég csődje mindennek az oka, mert a hiteleire a leányvállalatoknak készfizető kezességet kellett vállalnia. Most a helyi munkaügyi központon a sor, hogy megpróbáljon segíteni a volt munkavállalóknak új munkahelyet találni, átképezni őket, valamint munkanélküli-ellátásban részesíteni őket. Ez sok munkát és nagyon komoly kiadást fog jelenteni a munkaügyi központnak.

–  Államtitkár Úr! Ezeknek a feladatoknak a finanszírozására van európai uniós megoldás, és tagállamként évek óta igénybe vehetnénk, de eddig mi ezt nem tettük. A támogatást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap kínálja, amely évi 500 millió eurós költségvetésből álláskeresésben és új készségek kifejlesztésében segíti az állásukat vesztett munkavállalókat. Az alap 2009 májusa óta működik, és az akkoriban kibontakozó globális gazdasági válságban bajba került munkanélküli emberek megsegítésére jött létre.

Az alap forrásaira pályázni kell, bemutatva, hogy az állásvesztés oka például az, hogy bezár egy nagyvállalat, illetve Európán túlra helyezi át a termelését. A pécsi esetben pontosan ez történik. Az alap felhasználását meghosszabbították 2013-ig, és a felelős kormányok nem haboztak igénybe venni ezt. Például a francia Renault-gyár számos munkatársa továbbképzést követően a cégnél maradhatott. Ausztriában két programot hagytak jóvá összesen 9,5 millió euró értékben, 430 dolgozónak nyújtva ezzel célzott segítséget. Az alap Andor László biztoshoz tartozik, aki elmondta: már többször ajánlotta ezt a lehetőséget a mindenkori magyar kormány illetékeseinek, egyelőre azonban sajnos mindhiába. Kérdezem:

    * Mostanáig miért nem vették igénybe az alap forrásait?
    * Hogyan fordulhat elő, hogy a magyar kormány akkor sem segít a kirúgott dolgozókon, ha erre meglenne a lehetősége és európai uniós forrása?

***

CZOMBA SÁNDOR,(nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Nagy baj lenne, ha igaz lenne az, amit ön mond, és a magyar kormány 1500 embert, 1500 családot csak úgy a sorsára hagyna. Szeretném tájékoztatni, hogy messzemenőleg nem erről van szó.

A kormány az ön állításával ellentétben mindig igyekszik figyelembe venni a lehetőségeket, és elősegíteni hasonló helyzetbe kerülő munkavállalók mielőbbi elhelyezkedését.

– A probléma az, hogy 1500 ember sorsáról kell gondoskodni átképzéssel, képzéssel vagy olyan egyéb módon, amellyel ezek az emberek mielőbb munkához jussanak. Valóban, ahogy ön is említi, van az Európai Unióban egy alap, ez az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, de ha megfigyeljük ennek az elmúlt időszakban történő felhasználását, és nemcsak magyar oldalról, hanem nemzetközi oldalról, akkor bizony azt látjuk, hogy nem túl sikeresnek mondható. És ha mögé megyünk, hogy miért nem, akkor azt látjuk, hogy 65-35 százalékos finanszírozás van mögötte, ami azt jelenti, hogy 65 százalékos uniós forrás mellé 35 százalékos hazai forrást kell mellétenni. Ez azt jelenti, hogy egy 1 milliárdos felhasználás esetében 350 millió forintba kerül a magyar költségvetésnek, illetve az adófizetőknek ez az összeg. Van egy másik láb is, az ESZA, az Európai Szociális Alap, aminek a különböző forrásainál 15-85 százalékos a finanszírozás lehetősége. Magyarul: mi azt mondjuk, hogy ameddig az ESZA-lábon van lehetőségünk – ami egyébként ugyanezeket a feltételeket teszi lehetővé, magyarul: képzésre, átképzésre, munkaerő-piaci szolgáltatásokra és egyéb tevékenységre lehet fölhasználni -, akkor szeretnénk a magyar adófizetők pénzét megtakarítva nem 35 százalékot, hanem 15 százalékot mellétenni, és erre reális lehetőséget látunk a következő időszakban.

– Szeretném képviselő úr figyelmét arra fölhívni, hogy a munkaügyi központ napi kapcsolatban áll az érintett céggel, minden rezdülését tudjuk, hogy mi következik az elkövetkező időszakban. Megvan az a program, aminek keretében ezeknek a dolgozóknak a jelentős részét meg lehet menteni, és azon dolgozik a magyar kormány és a munkaügyi szervezet is, hogy ezek az emberek, akik most átmenetileg ilyen súlyos helyzetbe kerültek, minél előbb munkalehetőséghez jussanak.

***

SCHEIRING GÁBOR: – Államtitkár Úr! Amikor az emberek éheznek, amikor emberek tízezrei veszítik el az állásukat, akkor a kormánynak kutya kötelessége minden egyes fillérért lehajolni, függetlenül attól, hogy 10 százalék vagy 35 százalék finanszírozást követel ez meg a magyar kormánytól. Az emberek azt várnák önöktől, hogy minden uniós forrást használjanak fel, minden fillérnek menjenek utána. Tehát még csak ebben az esetben sem igaz az, hogy önök megtennének mindent. Ez teljességgel elfogadhatatlan és fölháborító.

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés 204 igen szavazattal, 45 nem ellenében, 42 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

Nemzeti gyermek diszkriminációs program Magyarországon, az orbáni együttműködés rendszerének gondozásában”

NYAKÓ ISTVÁN, (MSZP): – Államtitkár Úr! Sem a hatályos alkotmány, sem más jogszabály nem határozza meg a család pontos fogalmát. Én most megpróbálom: kis közösség, formáját tekintve házasság, élettársi kapcsolat vagy regisztrált élettársi kapcsolat. Nem véletlen, hogy Szabó Máté ombudsman szerint is sérti a gyermekek jogait s az egyenlő bánásmód követelményét, hogy az élettársi kapcsolatban együtt élő szülők a családtámogatási törvény alapján összességében kevesebb családi pótlékot kaphatnak ma, mint azok, akik összeházasodtak. Az ilyen helyzetben élők évente 50-100 ezer forintos támogatástól esnek el, és nem jogosultak tankönyvtámogatásra és kedvezményes térítési díjakra sem. Ez nem más, mint a gyermekek büntetése azért, mert a szüleik nem a nemzeti együttműködés által diktált ízlésnek megfelelő formában méltóztatnak megosztani egymással az életüket.

– Államtitkár Úr!  A legfrissebb KSH-adatokból jól látszik: a gyermekvállalások száma radikálisan csökkent az elmúlt egy esztendőben. 2011-ben 5 százalékkal, 2818 gyerekkel kevesebb született eddig, mint egy évvel korábban. A Fidesz-kormány mindig hangoztatja, hogy számára a legfontosabb érték a gyermek, azonban tetteiből ez is csak egy hangzatos szlogen marad. Önök számára bizonyos gyerekek kevesebb jogot érdemelnek. Mi, szocialisták azt mondjuk, nem csak a házasságon alapuló család érdemel elismerést és védelmet. A család fogalma jóval tágabb, mint a gyermekkel rendelkező házaspárok köre. Az élettársak és a bejegyzett élettársak ugyanúgy családban élnek, mint a házasságot választók, a családnak ugyanis nem a megjelenési formája számít, hanem a tartalma, az a gazdasági és érzelmi kapocs, ami e kis közösségeket összetartja. Mi, szocialisták azt mondjuk, minden gyerek egyformán fontos, azok is, akik a fővárosban nevelkednek, azok is, akik Sajókazán, s azok is, akiket nem házasságban, hanem élettársi kapcsolatban nevelnek szerető szüleik.Államtitkár Úr!

    * Ha önöknek tényleg olyan fontosak a gyermekek, miért különböztetik meg, büntetik meg őket?
    * Miért nem tesznek azért, hogy ne csak szavakban legyenek család- és gyermekbarátok?
    * Mikor törlik el ezt a diszkriminatív megkülönböztetést, és mikor kárpótolják az államilag megrövidített gyermekeket?

***

HALÁSZ JÁNOS,(nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Megítélésem szerint az alkotmány egyetlen rendelkezéséből sem vezethető le, hogy az állam valamennyi gyermekre tekintettel azonos mértékű támogatást lenne köteles nyújtani. Amennyiben az egyes gyermekek között alkotmányosan semmilyen különbségtétel nem volna lehetséges, ez, szándékosan szélsőséges példákkal élve, megkérdőjelezhetővé tenné akár a családi pótlék összegeinek gyermekszám szerinti vagy éppen az egyedülállóság ténye alapján történő differenciálását. Amint ezen megkülönböztetéseknek, úgy annak is van ésszerű indoka, hogy az élettársak gyermekeit a családtámogatási törvény nem engedi összeszámítani. Az utóbbi ésszerű indok abban áll, hogy a hatályos családjogi szabályozás értelmében az élettársaknak a közös háztartásba hozott, tartásra szoruló, de nem vér szerinti kiskorú gyermek tekintetében, ellentétben a házastárssal, nincs jogszabályon alapuló tartási kötelezettsége, ugyanakkor a családi pótlék a gyermeknevelési, iskoláztatási kötelezettségekhez való állami hozzájárulásként funkcionál. Ezen túlmenően vitatom a hivatkozott jelentés azon kitételét, amely elvi szinten leszögezi, hogy az egymás gyermekeit élettársi kapcsolatban nevelő család szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése nem volt, illetve nem célja a családtámogatási törvénynek. Ez a megállapítás akkor állná meg a helyét, ha a gondozott, nevelt gyermekek részére családi pótlék egyáltalán nem került volna megállapításra és folyósításra.

– Képviselő Úr! Kérem e tájékoztatás szíves tudomásulvételét. Kérem, bólintson, hogy tudomásul veszi. De úgy látom, nem bólint, nem veszi tudomásul, pedig az általam eddig mondottakat a Gyurcsány-kormány szociális és munkaügyi miniszterének, Kiss Péternek a 2006-os leveléből idéztem. (Felmutatja.)

– Képviselő Úr! Kiss Péterrel teljesen egybehangzó módon válaszolt Göncz Kinga miniszter asszony is az önök kormányzása idején az akkori ombudsmani felvetésre, miszerint az élettársi kapcsolatban élő szülők összességében kevesebb családtámogatásban részesülnek, mint a házasságban élők. Idézem: alkotmányos védelemben a házasság részesül, az élettársi kapcsolat viszont nem, tehát a két jogviszony tartalmának, a belőlük eredő jogoknak és kötelezettségeknek eltérő szabályozása nem valósít meg diszkriminációt. A kezemben tartott levélben, mert itt van nálam, a miniszter asszony így folytatja: A gyermekek között nem valósul meg hátrányos megkülönböztetés, hiszen a szülők minden gyermekre tekintettel részesülnek családi pótlékban. Az a tény pedig, hogy ennek összege alacsonyabb, mintha a gyermekek közös gyermekeik lennének, vagy házastársi kapcsolatban élnének, a szülő az élettársi és a házastársi jogviszony fent bemutatott különbözősége miatt szintén nem valósít meg alkotmányellenes megkülönböztetést. Az élettársi kapcsolattal szemben a jog nem támasztja az állandóság követelményét, így a családi pótlék összegének megállapításával kapcsolatban nem biztosított a visszaélés lehetőségének kiszűrése. – Ezt írta a szocialista miniszter, Göncz Kinga. Azt hiszem, a leveléhez nem szükséges kommentárt fűznöm.

– Képviselő Úr! Ön azt mondta, mi, szocialisták azt mondjuk, minden gyermek nagyon fontos. Akkor én kérdezem: önök, szocialisták miért mondanak mást kormányon és ellenzékben? Miért mondanak mást 2006-ban, mint most, 2011-ben? Nincs elegük a hazugságokból? Képviselő Úr! Csak annyit kérek öntől, hogy ezek után álljon fel, és kérjen bocsánatot a hazugságaiért, a kormány igazának elismeréseként pedig fogadja el a válaszomat!

***

NYAKÓ ISTVÁN: – Rossz a válasz, államtitkár úr! Megismétlem: az állampolgári jogok biztosa így fogalmaz: „Sérti a gyermekek jogait és az egyenlő bánásmód követelményét, ha az élettársi kapcsolatban élő szülők összességében kevesebb családi pótlékot kaphatnak, mint azok, akik összeházasodnak.” Ezzel egyetértek, és jó hírem van: ezzel egyetértett Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője is, amikor a következőket mondta egy konferencián a múlt héten: „Gyermek és gyermek között nem lehet különbséget tenni, hiszen a gyermekek 40 százaléka ma nem házasságban születik.” Igaza van Harrach úrnak, hiszen nem eszik kevesebbet az a gyermek, akinek a szülei nem házasodtak össze.

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés 248 igen szavazattal, 45 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

Mit tesz a minisztérium, hogy ne lepjék el Magyarország vasútvonalait a közlekedés biztonságát veszélyeztető szerelvényekkel közlekedő társaságok?

KORONDI MIKLÓS, (Jobbik): – Tisztelt Képviselőtársaim! „Kisiklott egy tehervonat ötödik kocsija Szolnok és Abony között, ezért jelentős késések várhatóak a Budapest-Cegléd-Szolnok-Debrecen-Záhony vasútvonalon” – közölte a Mávinform sajtóügyeletese szeptember 22-én reggel. Szolnok és Abony között mind a két vágányt lezárták a közlekedés elől.

– Államtitkár Úr! Hogyan következhet be egy közlekedő vonatnál az ötödik vagon kisiklása? A kisiklott vonat a román tulajdonban lévő Train Hungary Magánvasút Kft. vonata volt, amely kukoricát szállított Romániából Hollandiába. A vagonok a román GRAMPET Holding tulajdonában vannak. A GRAMPET Holding vagonjainak, mozdonyainak kritikus műszaki állapotáról, karbantartási hiányosságairól a szakmabelieknek széles körben tudomása van.

A román vasutak elöregedett, leselejtezett vagonjait gyakorlatilag ócskavas áron vásárolta fel. A vagonok 30-40 évesek, és már aktív életük során sem kapták meg az időszakos, kötelezően előírt javításokat. A tulajdonos a minél nagyobb profit elérése érdekében a minimális javításokat sem végezteti el a vagonokon. Mivel a vagonok javítói, az úgynevezett járműjavítók is a tulajdonában vannak, ezért a javításról kiadott műbizonylatok manipulálását vélelmezni lehet. A magyar szakemberek elképedtek az ott látottakon, idézem: „A külső festésen és a javítás ledokumentálásán kívül érdemi munkát nem láttunk.”

– Államtitkár Úr! A Train Hungary Magánvasút Kft. tulajdonosa a bukaresti székhelyű GRAMPET Holding, amelynek tulajdonosai a román sajtóban megjelent cikkek szerint olyan üzletemberek, akik bármi áron megszerzik azt, amit akarnak. Ez a GRAMPET Holding vásárolta meg a MÁV-tól a Debreceni Járműjavító Kft.-t is 72 millió forintért, ócskavas szintű vételáron. Megjegyzem: az eladást az országgyűlési bizottság is büntetőeljárásra méltónak ítélte. A román társaság nem véletlenül vásárolta fel a magyar cégeket, mert a magyar vasúti áruszállítási piac meghódítására törekszik, amit részben elért, hiszen már uralja a Romániából Magyarországra érkező és tranzitként átmenő vasúti áruszállítási piac jelentős részét. Ha nem tesznek intézkedéseket, akkor egyre több, a GRAMPET tulajdonában lévő, a vasúti közlekedés biztonságát veszélyeztető vagon és mozdony jön be Magyarországra. A Szolnokon bekövetkezett siklásos baleset szerencsésnek mondható, de mi van, ha ez nyílt vonalon, 100 kilométer/óra sebességnél a másik vágányon szemből érkező expressz vonatnál következik be? Kérdezem az államtitkár urat:

    * Mit tesz a minisztérium, hogy ne lepjék el Magyarország vasútvonalait a közlekedés biztonságát veszélyeztető szerelvényekkel közlekedő társaságok?

***

FÓNAGY JÁNOS, (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! A hatályos jogszabályok alapján minden európai uniós tagállamba bejegyzett vasúti járműnek rendelkeznie kell egy karbantartásért felelős szervezettel, amely felelős a jármű közlekedésbiztonsági megfelelőségéért. A szaktárca a vasúti közlekedés biztonságának növelése érdekében a tavaly elfogadott miniszteri rendeletben türelmi idő bevezetésével előírta a vasúti járművek időszakos hatósági vizsgálatát, ami egyébként nem uniós kötelezettség. Tehát ebben a körben a tárca szigorúbb szabályozást írt elő, mint amit az Európai Unió elvárt. A szigorúság legfőbb indoka a vasúti járművek karbantartásával kapcsolatos kockázat csökkentése, ismerve azt a tényt, amit ön is mondott: a hazai vasúti járműpark átlagéletkora magas, és emiatt a műszaki problémák nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő. Ezek azonban megfelelő karbantartással és annak rendszeres hatósági ellenőrzésével megelőzhetőek.

– Képviselő Úr! A vasúti járművekkel kapcsolatos műszaki engedélyeket a vasúti törvény alapján a Nemzeti Közlekedési Hatóság adja ki, elvégzi a vasúti járművek eseti és az úgynevezett vasútbiztonsági tanúsítványhoz kapcsolódó rendszeres ellenőrzését is. Felügyeleti eljárásban vizsgálja a járműkarbantartás iratait és a járművek karbantartottságát. Éves szinten mintegy 1200 eseti ellenőrzést hajt végre ezen kívül, amelynek keretében a vasúti társaságok által közlekedtetett vonatok megállításával a vasúti járművek műszaki állapotát is vizsgálja. A képviselő úr által említett konkrét esetben a közlekedésbiztonsági szervezet bizottsága jelenleg is folytatja a vizsgálatot és az elemzést, ezért annak végső megállapításai egyelőre nem ismertek. Annyi azonban az eddig megállapítottak alapján elmondható: a kocsi átvizsgálása során tapasztalt műszaki hiányosságok önmagukban nem magyarázzák a baleset létrejöttét. Emellett a szervezet tájékoztatása szerint a Train Hungary vasúti társaságnak ilyen balesete korábban nem volt. Más jellegű baleset, amely inkább személyi hibára vezethető vissza, , mindössze egy alkalommal történt.

– Képviselő Úr! Az ön interpellációjában megfogalmazott vádakat a tények nem igazolják. A minisztérium a jogalkotás és a felügyelő hatóságok révén továbbra is megteszi a szükséges lépéseket a vasúti közlekedés biztonságának megőrzése érdekében. Elismerve, képviselő úr, a magyar vasút iránti elkötelezettségét és szakértelmét, vízióját egy esetleges katasztrófáról a valóságtól elrugaszkodottnak tartjuk.

***

KORONDI MIKLÓS: – Államtitkár Úr! Én más információkkal rendelkezem: például a francia vasút már szétszedett egy ilyen GRAMPET-tulajdonú vasúti kocsit. Jegyzőkönyvezték a hibákat, majd ezt követően az egész országból kitiltották. A szerb állam pedig egyenesen kizavarta a román GRAMPET-céget, amelyik korábban a vagongyárukat vásárolta meg, és keményen eljárt a szerb állam számára előnytelen szerződést kötött személyekkel szemben. Magyarországon pedig, tudjuk, mindig megtaláljuk a kiskapukat, hogy ne történhessen felelősségre vonás. A Jobbik-frakció álláspontja az, hogy ilyen stratégiai fontosságú területet, mint a vasúti árufuvarozás területe, hiba és bűn volt privatizálni, magánkézbe adni. Sorozatos katasztrófahelyzetek következhetnek be az elkövetkezendő időszakban.

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés 192 igen szavazattal, 83 ellenszavazattal, 1 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)