Nemkívánatos lakók: van, akit nem engednek bejelentkezni oda, ahol él
Nem enged sajókazai lakcímre bejelentkezni a helyi önkormányzat tucatnyi
olyan lakost, aki amúgy életvitelszerűen lakik a háromezer-négyszáz
lelkes, hátrányos helyzetű borsodi településen.
forrás: nol.hu, Doros Judit írása
Ha viszont valaki nem rendelkezik itteni címmel, azzal szemben az önkormányzatnak nincs szociális ellátási kötelezettsége, vagyis például nem kell segélyt fizetni neki. Jogvédők szerint e „köztes állapotú” lakosokat megfosztják politikai jogaik gyakorlásától is, hiszen nem kerülhetnek fel a választói névjegyzékbe, nem választhatnak és nem választhatók.
A sajókazai önkormányzat idén márciusban alkotta meg a rendeletet, amely szerint csak bizonyos feltételek mellett járul hozzá a lakcímbejelentéshez: például a lakásban az egy főre eső lakótérnek el kell érnie a tíz négyzetmétert. A mosdó, a pince, a kamra nem számít bele a hasznos alapterületbe – így előfordulhat akár az is, hogy egy átlagos, kétszobás, ötvenhat négyzetméteres lakásban legfeljebb öten lakhatnak. – S ha még egy gyerek születik, azt már nem lehet ugyanerre a lakcímre bejelenteni? – kérdeztük Tóth Ádám jegyzőt, akihez elfoglaltságára hivatkozva a falu polgármestere, Stefán László irányított.
A jegyző közölte: kiskorú gyermeket kötelező az anyával azonos lakcímre venni, így itt nem érvényesek az előírásaik. A rendeletnek –mint fogalmazott – a képviselő-testület szándékai szerint azt kellene megakadályoznia, hogy egy-egy ingatlanba húszan-harmincan is bejelentkezzenek, köztük olyanok is, akik nem laknak életvitelszerűen Sajókazán. A jegyző közölte: a rendelet nem visszamenőleges hatályú, így nem vonatkozik azokra, akik március 31-e előtt már rendelkeztek sajókazai illetőséggel. Tavasz óta egyébként a hivatalvezető szerint a rendeletre hivatkozva nagyjából tíz-húsz új lakcím-bejelentési kérelmet utasítottak el.
A romák jó része Sajókazán a Sólyom-telepen lakik. A komfort nélküli viskók felszereltsége általában egyetlen kályha, s egy vagy két nagyobb ágy, szekrény vagy asztal már kevés helyre jut. A telep bűzös és szemetes, néhány, romjaiban is szép régi épület jelzi csak: itt valaha tehetősebb emberek éltek méltóbb életet. Lázi István János, a falu cigány kisebbségi önkormányzatának vezetője azt mondja: a lakcímre való bejelentkezés tiltása főként a romákat sújtja, hisz ők azok, akiknél együtt él több generáció, vagy befogadják más, otthonukat elvesztett családtagjaikat. Közölte: a hátrányos megkülönböztetés miatt az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulnak jogorvoslatért.
Nem tetszik az eljárás a Demeter Ervin vezette Borsod megyei kormányhivatalnak sem, ezt jelzi, hogy nemrégiben felszólították a sajókazai önkormányzatot, változtassa meg azt a helyi rendeletet, amely megtiltja némelyeknek a településre való bejelentkezést. A kormányhivatal levelét legutóbbi ülésén tárgyalta a képviselő-testület, ám az abban foglaltaknak homlokegyenest ellentmondó döntést hoztak. Az ülésen részt vevő egyik helybeli szerint a polgármester felszólította a testületet, hogy szegüljenek szembe a kormányhivatal intelmével, s erősítsék meg egy újabb határozattal a helyi rendeletet. Ez meg is történt, senki nem emelt kifogást, a jelenlévők egyhangúlag megszavazták az előterjesztést. Ezek után ismét a kormányhivatal kezében a döntés: a testület verdiktje miatt immár bírósághoz fordulhatnak.
Sajókazán egyébként többen is azt mondták: nem ez a falu az egyetlen, amely hasonló gyakorlatot folytat, s ellehetetleníti egyes, számára „nemkívánatos személyeknek” a lakcímkártya megszerzését. Olyanról azonban senki nem tudott, hogy más falvak esetében már bírósági döntés született volna e jogsértés megszüntetésére.
