A MIÉP lesz a Jobbik?

Írta: Gulyás András - Rovat: Hírek - lapszemle

Nagyot tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy Orbán Viktor most a jó
viszony fenntartása érdekében az Új Színházat egykori
polgárikör-társának, Vonának, illetve pártjának ajándékozta oda.

 

 

forrás: galamus

 

Abban, azt gondolom nincs tévedés, hogy maga a Vezér döntött a színház sorsáról, meg abban sem, hogy a magyar szélsőjobb, illetve az újnyilas szellemiség ülheti torát immáron Thália egyik budapesti szentélyében, amiből ezáltal februártól a magyar kulturális élet kuplerája lesz, és ahová a mélymagyarság jár majd szellemi kielégülés céljából. Nekik nemcsak türelmi zóna jár, ez a fajta bujálkodás a hatalom megítélése szerint többet érdemel a neonáci szellemiséggel átitatott, és úgy tűnik, feltartóztathatatlanul fasizálódó Magyarországon.

Tehát nem a Jobbik nevű „fajvédő”- rasszista és antiszemita alakulat kapta a gáláns ajándékot a nemzet vezetőjétől, hanem a már lassan húsz éve leplezetlenül, igaz eleinte még kicsit kódoltan zsidógyűlöletet gerjesztő és terjesztő MIÉP, és annak egykori III/III-as ügynök-elnöke, illetve az ő szellem- és nemzettestvére. Nem mintha sokat változtatna ez a lényegen, mert egyik az emberek farkasa, a másik meg az ordasa, de ezek korántsem egy falkában fenekednek a „liberálbolsikomcsi zsidókra és bérenceikre”, hanem bizony egymásra is. Aki – ahogyan én – vette magának a fáradságot, és a tartalomhoz illő helyen, a lakás legkisebb helyiségében elolvasta Csurka István anno közpénzből gründolt szennylapjának választási különszámát, az nem hiheti, hogy Vonáékat Csurkáékkal lehet kielégíteni. Cs. I. ugyanis a hozzá méltó nemtelen egyszerűséggel azt állította még másfél éve, hogy a Jobbik-bagázs a zsidók szekértolója, egyenesen a Moszad fennhatósága alatt működik, vagyis Izraelből irányítják, nyilván azért, hogy az igazi magyar antiszemitákat ezzel ellehetetlenítsék. Az, hogy ők is zsidózgatnak a fősodorban tartott cigányozás mellett, csak puszta porhintés, jellemző rájuk. Ez mondjuk taktikai szempontból érthető, minek egy csárdába két dudás, főleg ha nincsenek is teljesen összehangolva. Ennél érdekesebb, hogy korunk hős mélymagyarja milyen föltűnően dörgölődzött az említett lapban az akkor már tudvalevően leendő nemzetvezetőhöz. Érdemes utánanézni, nekem már sajnos nincs meg ez a sajtótermék – nem gondoltam, hogy valaha még fontos lehet –, a neten meg óva intettek, hogy inkább kíméljem a gépemet.

Lényeg a lényeg: Cs. I. abban a bizonyos különszámban kifejezetten tette a szépet Orbánnak 2010. elején, és az ember akkor csak arra tudott gondolni, hogy ezt azért teszi, mert a majdani Gazdával nem árt jóban lenni. Arra viszont nem, hogy a néha harcos ellenzékként működő és kormányzati szerepre vágyó Jobbik ellen majd éppen a másik pártförmedvényt játssza ki a nagy taktikus. Már most sejteni lehet, hogy Orbán igyekszik majd átterelgetni a magyar antiszemitákat a MIÉP térfelére. Első lépésként most kaptak egy színházat, ezután következhet majd a köz- és a fideszmédia jóindulata, és így tovább, eszközökben, fantáziában nincs hiány.

Hallgatom a boldog Antall-időkben még a demokrácia ficamai ellen tüntetni sem restellő, azóta elhíresült színázcsinálót a Klubrádióban, és alig hiszek a fülemnek. (Pedig ez már egy sokat hallott érzékszerv.) Azt mondja Kerényi mester Váradi Júliának meg a hallgatónak, akikről ugye nagyon is tudhatja, miféle népség, hogy nincs ezzel semmi probléma, sőt, épp most állt vissza a világ rendje, a zsidók meg a szélsőbal eddigi gátlástalan tobzódását a színház világában meg kellett már szüntetni, jöjjenek végre a magyarok. Gondolom minél mélyebbek, minél radikálisabbak, annál jobb. Szerinte eddig Spiró György főállású magyargyűlölő vitte a prímet, meg a hozzá hasonló liberális jöttmentek, most már épp itt az ideje a magyardominanciának. Következzék hát a kiváló – tényleg az – és mindenekelőtt magyar színész, a MIÉP-es szeánszok üvöltő versmondója, aki ugyan pályázatírásban meg intézményvezetésben finoman szólva is rutintalan, de majd belenő; a gyereknek is egy számmal nagyobb ruhát szokás venni. Ezt mondta, és nem tudni, átfutott-e rajta közben a „majdbelejösszelvtárs”-szindróma. Különben is ott lesz mellette az egykori nagy magyar drámagyáros, az ő szellemi példaképe, majd ő mutatja az utat. Az tehát, hogy ordas eszmék apologétáit támogatja ezután közpénzen az állam vagy a főváros, teljesen rendjén való, ezek is eszmék, sokaknak ezek az igaziak, ők is csak emberek, nekik is jár, ami jár, például egy színház. Meg – fájdalom – a szájuk.

A riporternek nem jutott eszébe, de most tegyük föl magunknak a kérdést: ha egy jövőbelátó azt állította volna ennek a Kerényinek anno a Demokratikus Charta tüntetésén, amelyen ő akkor harcos demokráciavédelmezőként menetelt, hogy az éppen szárnyait bontogató MIÉP addigra már kellően elhíresült elnökének lesz majd egykor a prókátora, vajon hová küldte volna és milyen szavakkal illette volna az illetőt?

Tulajdonképpen ne csodálkozzunk: Ha egy országban immár évtizedes múltja van az antiszemita hírverésnek, és ennek sem a jogalkotók, sem a jogalkalmazók nem tudtak, rosszabb esetben nem is akartak gátat vetni, ráadásul utóbbiak másfél éve teljhatalommal rendelkeznek, ott inkább az a különös, hogy még csak itt tartunk. Meg persze az – és ezen valóban van mit csodálkozni –, hogy mindezt még mindig tűrik szövetségeseink, elnézi Európa, sőt néha jó pofát vág hozzá az unió parlamentjének jobboldala, ezzel mintegy biztatást adván a fideszizálódás további eszkalációjának. Ha sokáig hagyják következmények nélkül ezt a „menetelést”, ezt a nyílt eltávolodást a Nyugattól, meg a büszkén vállalt közeledést a Kelet felé, azzal magukat járatják le, magát Európát hozzák rossz hírbe a (szabad) világ előtt. Nem mintha azzal fényezhetné magát az EU, hogy egyik tagállamát szankcionálni kénytelen, miközben a másiknak mentőövet kénytelen dobni, amiből ráadásul még több is kéne, de hát ez a vonulat már messzire vezetne a Dörner–Csurka-tandemtől meg a majdani Új(náci) Színháztól.
 

[popup][/popup]