Hitler Magyarországon
Itt járt közöttünk a Führer. Olaszliszkán menetelt, bajtársak és szimpatizánsok között.
forrás: fsp.nolblog.hu
Jó volt újra látni őt, személyesen, teljes életnagyságban.
A cikk végén megmagyarázom, hogy miért gondolom így.
Előbb azonban arról, hogy Moldova Györgynek volt – pontosabban: van – egy 1973-ban megjelent kisregénye, amelynek címe: Hitler Magyarországon. Az író akkor azt hitte szatirikus művet ír, tudományos-fantasztikus keretbe ágyazva a történetet. Ma már bizonyára belátja, hogy tévedett: a valóságot írta meg, igaz, kissé korábban, mint kortársai közül bárki.
Moldova akkori sztorija viszonylag egyszerű: Hitlert egykori harcostársai, halála után huszonöt évvel, 1970-ben feltámasztják. A Führer azt hiszi, hogy Németországból Finnországba viszik, de a kollégák azt ajánlják, menjen inkább Magyarországra.
Így is lesz, az akkori egyetlen magyarországi utazási iroda, az IBUSZ szervezi a Führer útját. Hitler, mint megannyi honfitársa akkoriban, jól érzi magát a mi országunkban. S bár kezdetben sok minden idegen neki, alapvetően otthonosan mozog a kedves, barátságos magyarok között.
Most meg itt ez a kép. 2011-ben készült, Olaszliszkán. Egy nemzeti érzelmű hazafi Hitlernek öltözve masíroz a többiek között. Személyes tapasztalatok híján csak elképzelni tudom, mi kell ahhoz, hogy valaki Hitlernek akarja maszkírozni magát.
Először is, kell hozzá egy szilárd elhatározás. Eltökéltség, hogy meg ne inogjunk, ha netán némelyek rosszalló véleményére gondolunk. Külön szerencse, hogy nem csak ilyenekre kell számítani, mert mindig akadnak, akik tartják bennünk a lelket, ha Hitlerként kívánunk mutatkozni. Mindig vannak, akik cinkosan kacsintanak az ilyen emberre, titokban lapogatják a hátát, Milka csokit vesznek a gyerekének.
Ha a szándék megvan, már csak a megvalósítás marad hátra. Ruhát kell venni, a célnak megfelelőt. Ha az ember ügyes, és tudja, hol keresse, turkálóban hozzájut a szükséges kellékekhez. (Szerencsésebbek a nagypapa hagyatékában is találnak hiteles Hitleres ruhát).
Hamar kész a mi Hitlerünk, különösebb erőfeszítés nélkül.
A képet elnézve, nincs túlságosan sok látnivaló a magyar Hitleren, olyan, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Néha talán előrenyújtja a kinyújtott jobb kezét, de erre nincs bizonyítékunk – kéretik nem prejudikálni.
A közömbös, néhol mosolygós arcok azonban maguk helyett beszélnek. Sehol egy megütköző mimika, egy rosszalló tekintet: aki Hitler körül él, és mozog, az mind örül a jól sikerült csínynek.
Ne feledjük, Jobbik rendezvényen vagyunk. Ezért sem kell csodálkozni azon, hogy senki sem megy oda a Führer maskarájában pompázó egyedhez, hogy leköpje.
Vagy, ahogyan az jobb kocsmákban elvárható, pofán csapja.
Szemmel láthatóan senkit sem zavar, hogy Hitler feltámadt Magyarországon.
És itt értünk el oda, miért is jó, hogy a Führer újból köztünk van.
Azért, mert mostantól gond nélkül le lehet írni a Jobbikról, hogy náci párt. Nem kell finomkodni többé, használható jelzőket keresni, félve kerülgetni a lényeget, nehogy vesztett per legyen belőle.
A Jobbik náci párt a javából. Nincs bíró ma Magyarországon, aki ezek után elmarasztalhatja azt, aki nácinak mondja a Jobbikot.
Mert, valljuk be, hogy idáig gondban voltunk. Eddig is tudtuk, miről van szó, csak féltünk a következményektől. Mert mi van, lenácizzuk a nácikat, akik persze ezt kikérik maguknak, de állításunkat nem tudjuk bizonyítékokkal alátámasztani?
Most már tudjuk. Ők maguk szolgáltatták a bizonyítékot erre, ezzel az olaszliszkai vonulással.
A szebb jövő mára már jelen idő: Hitler visszatért Magyarországra.
