Palesztin-kérdés: komoly hiba a Hamaszt figyelmen kívül hagyni

A nemzetközi politika hajlandó elkövetni azt a hibát, hogy az aggasztó
palesztin helyzet kezelése helyett csak akkor kapja fel a fejét a Gázai
övezet hallatán, amikor a Hamasz és Izrael konfrontál. A struccpolitika
azonban nem számolja fel a problémákat, a Hamasz pedig – amelynek eddig
is a következetesség és a türelem volt a védjegye – nem fog eltűnni, így
megmarad az Izraellel szembeni, és a palesztinok közötti gyilkos
ellentét. 

 

 

forrás: atv.hu / Jerusalem Post

 

Azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a Hamaszt, nem oldanak meg semmit, a problémás helyzet idővel csak romlani fog, és egyre károsabb formában jelentkezhet – írja Kenneth Bandler, a Jerusalem Post, valamint az amerikai FoxNews újságírója, arab-izraeli kapcsolatok szakértő. Úgy véli, a Hamasz által teremtett helyzetet a nemzetközi vezetők és a mainstream média gyakran figyelmen kívül hagyja.

Abbász is kerüli a Hamasz emlegetését

Arra emlékeztet: habár a Gázai övezet a tervek szerint annak a palesztin államnak lenne a része, amelynek szeptember végén kérvényezte Mahmúd Abbász az ENSZ Biztonsági Tanácsában az elismerését, mégis, a tervet támogató egyetlen egy ország, valamint médium sem tett említést a Hamaszról. Sőt mi több, maga Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke sem ejtette ki partnere nevét az ENSZ Közgyűlése előtt tartott 45 perces beszédében, noha említést tett a palesztin „nemzeti megbékélésre”. Abbász beszédében csupán érintőlegesen tett említést arra a paktumra, amelyet a Gázai övezetet uraló Hamasszal kötött ez év májusában. Ez a Fatah-Hamasz „egység” azonban azóta nem valósult meg. A Hamasz ugyanis elutasítja Abbászt, sőt még a Gázai övezetbe sem engedi be, noha Abbász azt állítja, hogy az ott élő 1,6 millió palesztint is ő képviseli. A Hamasz az egységkormány elfogadása előfeltételeként azt követeli, hogy váltsák le a Palesztin Hatóság miniszterelnökét, a Nyugat által támogatott, és a ramallahi intézmények kiépítésében eredményes Szalam Fajádot. Ezzel azonban zsákutcába lavíroztak, a közös kabinet felállításának a kudarca pedig szertefoszlatta a választások lehetőségét, valamint megbuktatta a két palesztin frakció közötti kiegyezést.

Melyik az igazi palesztin?

Az izraeli-palesztin békefolyamatban azonban a Hamasz még ennél is komolyabb akadályt jelent. Napokkal azt megelőzően, hogy Abbász elutazott volna New Yorkba, a Hamasz szóvivője azt nyilatkozta, hogy a Palesztin Hatóság elnöke nem képviseli a Gázai övezetet: „Senki sem egyeztetett velünk, ezért a Hamasz nem is veszi komolyan az ügyet” – közölte az Al-Dzsazíra arab hírportálnak Ahmed Juszef, a szervezet külügyminiszter-helyettese. Más Hamasz vezetők ennél világosabban nyilatkoztak: Szalah Bardavil, a palesztin parlament hamaszos tagja arra figyelmeztette Abbászt, hogy az ENSZ folyamodványa „be fogja betonozni Izrael létezéshez való jogának a palesztin elismerését”. Iszmáil Hánije, a Hamasz miniszterelnöke pedig nem csupán elítélte Abbász ENSZ kérvényét, hanem kijelentette: úgy szeretnék létrehozni a palesztin államot, hogy „nem adnak fel egyetlen egy négyzetméternyi területet sem, és nem ismerik el Izraelt.” A Hamasz vezető ismét kijelentette, hogy szervezete szerint a „megszállás” nem 1967-ben, hanem Izrael államának létrehozásakor, 1948-ban kezdődött.

Alkotmányos terror

A sors fintora, hogy a Hamasz ezzel a politikával – habár teljesen más megfontolásokból – de egy oldalra került Izraellel, valamint az Egyesült Államokkal, amelyek nem támogatják a Palesztin Hatóság egyoldalú ENSZ folyamodványát. Miközben Izrael arra sürgeti Abbászt, hogy térjen vissza a közvetlen tárgyalásokhoz, a Hamasz tartja magát alkotmányához és a terrorháborúhoz, ezzel azonban komolyan aláaknáz minden komoly – az izraeli-palesztin béke érdekében tett – erőfeszítést. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai számára, de ugyanígy a nemzetközi közösség számára ez azonban nem jelenthet újdonságot – ennek ellenére vannak arra utaló jelek, hogy kollektíven figyelmen kívül hagyhatják a Hamasz által jelentett fenyegetést. Annak azonban komoly indokai vannak – figyelmeztet a szakértő – hogy az Európai Unió, valamint az Egyesült Államok terrorszervezetnek minősítette a Hamaszt.

Öngyilkos merénylők végeztek a lehetőséggel

A közel-keleti helyzet azonban teljesen más lehetne mára. Amikor Izrael 2005-ben kivonult a Gázai övezetből – eltávolítva minden izraelit, a hadsereget, sőt, még a sírokat is – a palesztinok előtt remek lehetőség nyílt arra, hogy lefektessék a jövendő palesztin állam alapjait. A Hamasznak pedig, amely megnyerte a 2006-os parlamenti választásokat, lehetősége nyílt a Palesztin Hatóság részeként, hogy kivegye a részét az Izraellel folytatott béketárgyalásokból. Az iszlamista szervezet ideológiája azonban nem hagyott pozitív mozgásteret a Hamasznak az Izraellel szembeni gyűlölet és erőszak terén. A terrorszervezet elutasította a közel-keleti közvetítő kvartett javaslatát is a tárgyalásokra, mivel nem volt hajlandó elítélni a terrort, elismerni Izraelt, valamint elfogadni a korábbi palesztin-izraeli megállapodásokat. A Hamasz választási győzelmét követően azonban komoly feszültség alakult ki a palesztinok között is, amely brutális polgárháborúba torkollott, az iszlamista szervezet pedig megszerezte a Gázai övezet feletti uralmat. Ez tragikus következményekkel járt mind a palesztinokra, mind pedig a palesztin-izraeli békefolyamatra nézve, és jelenleg is rossz előjelként lebeg a tervezett palesztin állam jövője fölött – az ENSZ elismerés ugyanis nem fog véget vetni a palesztinok közötti gyilkos küzdelemnek.

Rakéták ezrei sem győztek meg sokakat

Bandler szerint az aggasztó palesztin valóság megfelelő kezelése helyett a világvezetők gyakran csak akkor foglalkoznak a Gázai övezettel, amikor konfliktusba keveredik Izraellel, mint például a 2009-es Öntöttólom hadművelet, vagy pedig a 2010-es flotilla-incidens során. Ráadásul nem veszik figyelembe a Hamasz szerepét, folyamatos fenyegetését Izraellel szemben, a Palesztin Hatósággal szemben, valamint a regionális biztonságra nézve. Az Irán által támogatott terrorszervezet eddig már több ezer tüzérségi lövedéket és rakétát lőtt át dél-izraeli városokra, és jelenleg is folytatja ezt a tevékenységét. Amíg Hoszni Mubarak volt az egyiptomi elnök, Izrael nyugati szomszédja igyekezett a zsidó állammal együttműködve kordában tartani a Hamaszt. Az új rezsim alatt azonban egyre szabadabban átjárhatók a határok, a Sínai-félszigeten nő a törvénytelenség, és a Hamasz anyaszervezete, a Muzulmán Testvériség is egyre bátrabban tevékenykedik. A Hamasz ismertetőjele a megingathatatlan következetesség, valamint a türelem, és figyelmen kívül hagyásával komoly károkat okozhatnak azok, akik valóban keresik a közel-keleti békét – vélekedett a szakértő.