A darab zenéjét Budapesten rögzítették Abraham nagypapa visszatért Párizsba
A két évvel ezelőtti sikerszéria után ismét műsorra tűzték Párizsban
Michel Jonasz közkedvelt sanzonékes Abraham című zenés darabját,
amelyben Lengyelországból Magyarországra emigrált, később a
holokausztban elpusztult zsidó nagyapjának állít emléket. A címszerepet
maga a szerző alakítja, s rendezőként is ő jegyzi az egyszemélyes
darabot.
forrás: 168ora.hu
A magyar emigráns szülők gyermekeként 1947-ben Párizsban született Michel Jonasz negyven éve a francia könnyűzene élvonalához tartozik. Legnépszerűbb slágereiben sajátosan ötvöződik a francia sanzon, a dzsessz és az otthonról hozott cigányzene. Erre utal Jonasz első színpadi művének mottója is: “Egyik élet sem hasonlít egy másikra, mindegyiknek megvan a saját zenéje”
Az előadás teljes sötétségben kezdődik, csizmák dübörgését és német katonai vezényszavakat hallani, majd a felgyulladó fényben az énekes elegáns öltönyében a színpad elején állva, közvetlen és nyugodt hangon beszélni kezd: “Azt mondják, vetkőzni kell. A zuhanyozáshoz. Megjegyezni a számot, hogy utána visszakapjuk a ruhákat. De én tudom. Valaki mondta. Hogy nem zuhanyozáshoz kell vetkőzni..”
A Théâtre des Mathurins színpadán az ismert sztár helyett egy zavarba ejtően őszinte ember kántor nagyapja tragikus történetét meséli el, s ezen keresztül saját zenei identitáskereséséről is vall. Abraham, Jonasz anyai nagyapja tudja, hogy a halál vár rá. A gázkamra ajtajában emlékezik vissza élete legboldogabb, Magyarországon eltöltött időszakára.
Abraham Weiszberg 1887-ben született Lengyelországban, a “világ legszomorúbb országában”, ahonnan húszéves korában Magyarországra emigrált, mert “azt beszélték, hogy ott könnyebb az élet”. Az erdélyi Havasmezőn ismerkedett meg “gyönyörű szép” feleségével, Ebstein Rozelével, akivel Berettyóújfalun telepedtek le. Abraham fűszerboltot nyitott, és a helyi zsidó közösség megbecsült kántora lett.
A boldog lengyel-magyar párnak hét gyermeke született: Manci, Lébi, Lajos, Gizi, Sári, Izsák és Béla. Öt testvér a numerus clausust követően Párizsba ment tanulni. Abrahamot 1938-ban a magyar hatóságok feleségével és otthon maradt két gyerekével együtt zsidó származásuk miatt Lengyelországba toloncolták, ahonnan mindannyiukat Auschwitzba deportálták. Egyikük sem tért haza. A Franciaországba került gyerekek közül is csak ketten élték túl a holokausztot. Sári, Michel Jonasz édesanyja jelenleg 95 éves, többször megnézte fia színdarabját.
Jonasz megkapó iróniával meséli el a történetet: a másfél órás előadás Abraham és legjobb barátja, Jankel, a zsidó szabó közti elképzelt párbeszédek köré szerveződik, mindkét szerepet az énekes alakítja.
Abraham és Jankel szurkálódó, humorral teli beszélgetéseiből kirajzolódik a közép-európai zsidóság háború előtti élete, jellegzetes önironikus látásmódja. A hagyománytisztelő világszemlélet konfliktusa fogalmazódik meg Abrahamnak a gázkamra küszöbén istenhez intézett szavaiban: “Ezt meg kell majd magyaráznod! Nem hagylak többé békén. Senki nem hagy többé békén.”
Az előadás zenei betéteit Csík Benedek és zenekara közreműködésével Budapesten rögzítették. A zsidó családnak emléket állító előadás egyben a magyar cigányzene ünnepe is. “Életemben ezt hallottam először. Minden vasárnap ezt hallgattuk apai nagyszüleimnél, akik szintén magyarok voltak. Az anyai nagyapám, Abraham is imádta a magyar nótát” – nyilatkozta az énekes.
Az Abraham a 2009-es párizsi színházi évadkezdés egyik nagy meglepetése volt. Eredetileg három hónapra tervezték, de az óriási sikerre való tekintettel végül az egész évadban játszotta a Théatre du Petit Montparnasse. A 150 előadást magába foglaló országos turné után a darab visszatért a fővárosba, október 2-tól az év végéig szerepel a Théâtre des Mathurins műsorán.
