Dörner színháza az elfajzott liberális felfogás ellen küzd

Hátország Színháznak nevezné át az Új Színházat Dörner György, az
intézmény csütörtökön kinevezett igazgatója, mert ez a név szerinte
jobban kifejezi “a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot”.

 

 

forrás: index.hu / (MTI)

 

Dörner az átlátszó.hu által közzétett pályázatában vázlatos és általánosságoktól hemzsegő gazdasági stratégiát vázol fel, ír kábszeresen vonagló sztárokról, Fényes Szelekről, igazságos föld- és színházosztásról, egyedülálló marketingstratégiája szerint pedig főként a nemzeti tartalmú újságokban, tévékben rádiókban hirdetne, mert ott van színháza közönsége és hátországa.

Dörner György lesz 2012. február 1-től az Új Színház igazgatója, miután csütörtökön Tarlós István főpolgármester aláírta kinevezését, bár az illetékes szakmai bizottság 6:2 arányban az Új Színházat 13 éve vezető Márta Istvánt támogatta. Az átlátszo.hu megszerezte és közzétette a korábban a MIÉP oldalán gyakran feltűnő, közismerten radikális jobboldali színész pályázatát. Izgalmas olvasmány.

A pályázat elején szereplő motivációs levélben Dörner kifejti, hogy nemzeti elkötelezettsége közismert, azt nyilvánosan vállalta egész pályáján, de – mint írja – : “színházi és filmes éveim során művészek, rendezők, írók – többségével dolgoztam, nem fenyeget az a
veszély, hogy kizárólag egy szűkebb csoportra támaszkodom. Sőt, úgy vélem, hogy a nemzeti dráma és annak ,,színházasítása,,olyan ügy, amely inkább összeterel, mint szétválaszt művészeket.”
Hátország Színházra szeretném változtatni a firmát

A művészeti koncepció című rész elején kifejti, hogy megváltoztatná az Új Színház nevét Hátország Színházra:

    Az Új Színházra adom be a pályázatom, mert ez van kiírva, de a színház nevét is megváltoztatnám, mert most hamis képzeteket kelt. Azt üzeni, hogy ami új, az mindjárt érték is. Ez pedig nem igaz. Ami csak azért új, hogy ezt hirdethesse magáról, az attól, különösen az elfajzott, beteges liberális hegemóniában lehet retrográd is, vagy talmi. A fenntartó hozzájárulásával Hátország Színházra szeretném változtatni a firmát.

A következőkben részletesen kifejti, mit is ért hátország alatt:

    A Hátország a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot jelképezi. Egy, az egész nemzet számára életbe vágóan fontos visszafoglalási igényt jelent be. Ennek a visszafoglalásnak egyik első, kicsi, de nem jelentéktelen ütközete lehet ez a színház. A magyarság a hátországból, az elnyomott, háttérbe szorított, elhallgatott, félreszorított nemzeti értékeivel, Bornemisszáival. Csokonaijaival, de Németh Lászlóval és Illyés Gyulával, fel egészen a mai követőkig megindítja a visszafoglalást a liberális, pesti vicchullám, pénzcsinálás és újabban a szórakoztató liberális állam sokszor a bordélyházak szintjére süllyedt csomópontjai ellen.

Belekiabált a magyar Sorsba

Dörner nemcsak a liberálisokkal venné föl a harcot, de magával az állammal is, pontosabban a szórakoztató állammal, szerinte ugyanis az állam híg, üres szabadidőeltöltést nyújt a tömegeknek.

    A szórakoztatott ember nem résztvevője, nem része a kuIturális térnek, a működésnek, hanem passzív szemlélője. Aktivitása legfeljebb erős csápolásban nyilvánul meg, amikor sztárja kábítószeresen vonaglik előtte.

Ez egy pályázat, amit a mostani főpolgármester is olvashat, úgyhogy a volt főpolgármester rendesen megkapja a magáét:

    Az egész Demszky-éra színháza a szórakoztató biznisz szolgálatába Iett rendeIve. Ennek a Iiberális, szórakoztatóipari igényteIenségnek akar hadat üzenni a Hátország Színház, a magyar dráma színháza, amely visszatérést jelent a görög sorsszínházhoz, Aischylos és Sophoklész színházához, Shakespeare mindenkor a legaktuálisabb
    nemzeti és dinasztikus politikai kérdéseket, létkérdéseket felvető színházához, és ahhoz a magyar színházi hagyományhoz, amit a Bánk Bán és a Karnyóné jeIképez – amely gyönyörködtetett és belekiabált a magyar Sorsba.

A Fényes SzeIek és a kommunista méteIy

A szórakoztatásról azért nem mondana le teljesen az új igazgató. Az Új Színház mostani repertoárjából azokat az előadásokat tartaná meg, amelyek koncepciójába beleférnek “és amelyek közönségtámogatottsága egyértelmű”. A mostani évadban két új bemutatót tervez, Németh László VlI. Gerge|y című művét a mártír pápáról, illetve egy vígjátékot, amelyről csak annyit árul el, hogy “egy magyar szerző írta álnéven”. Pályázatában az is szerepel, hogy olyan rendezőkkel dolgozna együtt mint Jirzi Menzel, Bodolay Géza, Nagy Viktor, Vidnyánszky Atti|a, a sepsiszentgyörgyi E. Bocsárdi Miklós, Pataki András és Csiszár Imre. Dörner szerint előrelátható, hogy radikális, sőt forradalmi színházi koncepciójának sok ellensége lesz. De honnan lesz a közönség?

    Nézőit az egész magyar hátországból, a nemzetállam gondolatát magukévá tett magyar emberekből kell összeszervezni. Nevezhetnénk akár a Fényes SzeIek színházának is, ha a kommunista méteIy ezt a mozgaImat is nem járatta volna le és nem fordította voIna önmaga ellen. Egy igazságos földosztás ma is aktuális, egy igazságos színházosztás úgyszintén. Megértésre kell találnunk.

Erősítik a bevételi oldalt

A pályázat “gazdasági stratégia” című részében olyan általánosságok olvashatók, hogy fontos a tervezhetőség, a “gazdasági odafigyelés”, a “jó gazdasági alapvetés”, a “kölcsönösen előnyös szerződések”, “az adott produkció műszaki megteremtéséhez partnerek keresése”. Nagy felismerésként tálalja, hogy a díszleteket más színháztól is kölcsönözhetnék, vagy ők adhatnák bérbe, esetleg el- a már nem szükséges díszleteket, jelmezeket, mert “ezek is a bevételi oIdalt erősíthetik”.

Dörner azt is megpróbálja eladni pályázatában, hogy turnékat szervezne a határon túlra vagy külföldre (ezt a legtöbb színház most is csinálja, ha van olyan jó előadása, amit meghívnak) és már jó előre szerződést köthetnének nyári produkciókra például a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Tervezik azt is, hogy városokban, falvakban, toborzásokat tartanának és az előadásaikra buszokkal szállítanák a közönséget – természetesen a hátországból.

Korábban kifejti, reméli. hogy a magyar dráma színháza megkapja a szükséges támogatás a minisztériumtól, a Nemzeti KuIturális AIaptól, a kuIturális aIapítványoktól és külső cégektől is. A szponzorokról ezt írja:

    Szponzori tárgyalást előre nem folytattam ehhez a pályázathoz. Először a szándékot kelI tudnunk, hogy a fővaros akar-e ilyen nemzeti drámákat bemutató színházi műhelyt támogatni vagy sem. Ha a politikai szándék létrejön, meggyőződésünk, hogy szponzorációs területen is előrébb tudunk lépni.

“Fehér foltok a PR-tevékenység számára”

Ezek után sajátos marketingstratégiát vázol fel, amely a nyomdai, a “háromdimenziós kommunikációs eszközök”, az internet és a Facebook mellett egészen új területekre is koncentrálna:

    A vázolt nemzeti drámaprogram kommunikációs stratégiája (…) olyan helyeket kutat fel és használ, amelyek fehér foltok a PR-tevékenység számára. Mégpedig a nemzeti tartalmú újságokat, médiákat, rádiókat, szervezeteket, azok kiadványait célozza meg, olyan módon kíván marketingtevékenységet kialakítani, hogy tudja: a nemzeti dráma programjának közönsége olyanokból áll össze, akik ezen médiák, megjelenési helyek fogyasztói vagy rendszeres látogatói. Ilyen (sic!) a különböző nemzeti jellegű társaságok összejövetelei, a meghatározott nemzeti jelleggel működő világi vagy egyházi körök kiadványai. Az ilyen jellegű újságok, rádiók, tere.

Az utolsó két hosszú mondat ezután megismétlődik – véletlenül még egyszer bemásolták a szövegbe. A pályázat végén Dörner ejt néhány szót Csurka lstván drámaíróról, a MIÉP elnökéről, akivel együtt akar dolgozni:

    Koránál fogva (77) nem operatív dolgozó, hanem szellemi egybentartó, mondjuk intendáns, aki elsősorban a műveivel akar jelen lenni. A baráti viszony kötelez, de erre nézve, igazgatói egyszemé|yi felelősségem fenntartása mellett megállapodást is kötünk.

Márta István megdöbbent

A másik pályázó, Márta István az Új Színház jelenlegi igazgatója megdöbbenéssel fogadta a főváros döntését. Mint elmondta, legnagyobb bánata, hogy egy jól menő, prosperáló színházat kell elhagynia, amelyet 13 évig vezetett. Márta tiszteletben tartja a főpolgármester döntését, bár sajnálja, hogy a szakmai grémium véleményét nem vette figyelembe. Hangsúlyozta: az Új Színház eredményesen működik, kiváló társulattal rendelkezik, biztos gazdasági alapokon áll, és ami a legfontosabb, a közönség szereti és tiszteli a teátrumot. “Ezt végiggondolva újra nem értem az eredményt” – fogalmazott.

“Én arra kértem a színészeket a csütörtöki rendkívüli társulati ülésen, hogy semmilyen módon ne demonstráljanak mellettem, mert a karrierjüket, egzisztenciájukat veszélyeztetné minden ilyen lépés” – hangsúlyozta, hozzátéve: nem is látja szükségét ennek.