Kamu duma az egész – Pont ők védik a magyar nyelvet?
Elmebeteg kezdeményezésnek nevezte a magyar nyelv védelmét célzó hétfői
parlamenti határozatot Kálmán László nyelvész. A STOPnak nyilatkozó
szakember szerint a világban sehol nincs helyük hasonló
kezdeményezéseknek. Politikusaink nyelve viszont stilisztikai
pallérozásra szorulna.
forrás: stop.hu
A magyar nyelv napjává nyilvánította az Országgyűlés november 13-át, emlékezve az 1844. évi II. törvénycikk elfogadására, amely az államigazgatásban és közoktatásban hivatalossá tette a magyar nyelvet. A parlamenti határozat arra kéri az intézményeket, szervezeteket és polgárokat, hogy méltó módon ünnepeljék meg ezt a napot.
A nemzeti szuverenitást erősítő 1844-es törvénycikk megünneplését Kálmán László nyelvész rendjén valónak tartja, ám egyenesen elmebeteg ötletnek nevezi, hogy a törvényhozás egyúttal felszólítja a tudományos élet szereplőit, az egyházak és a civil szervezetek képviselőit, hogy intézkedési tervet dolgozzanak ki jövő nyárra a magyar nyelv értékeinek védelmére, korszerűsítésére és népszerűsítésére.
– Ez egy lázálom. Vannak olyan körök, amelyeknek érdekében áll, hogy a magyar nyelvet veszélyeztetettnek állítsák be. Erről – legalábbis a határainkon belül – szó sincs – állítja a nyelvész. Mint mondja, semmilyen tartalma nincs a kezdeményezésnek, nyelvészetileg semmiféle értéket nem hordoz.
– Kamu duma az egész – teszi hozzá.
Franciaországban például létezik olyan rendelet, amely az idegen szavak begyűrűzése ellen védi a francia nyelvet, de a nyelvészet az ottani szabályozást is őrületnek tartja. – Kisebbrendűségi érzésből fakadó politikai lépés, amin egy nyelvész csak mulat – mondja Kálmán László. Hozzáteszi: semmit nem igazol, hogy más országokban is vannak ilyen törekvések.
Az említett “bizonyos körök” alatt a szakember a magukat nyelvművelőknek vagy nyelvstratégáknak nevező nyelvészeket érti. Ők azt igyekeznek elhitetni az emberekkel, hogy a nyelv valamiféle ápolásra, tervezésre, védelemre szorul, ami teljes abszurditás. – Nem tudni, valójában mire gondolnak – teszi hozzá Kálmán László. – A nyelv változásainak megállítására biztosan nem gondolhatnak. Sajnos a politika átvette a népszerűnek tűnő kezdeményezésüket.
A szakember hangsúlyozza: fenti gondolatok nem kizárólag az ő privát véleményét tükrözik. Nemzetközi nyelvészeti körökben temérdek cikk foglal állást hasonlóképpen.
Kálmán rámutat: normális országban azokat a nyelveket részesítik valamilyen védelemben, amelyek valóban veszélyben vannak. Ilyenek Magyarországon is léteznek, mint például a kihalás szélén álló romani. Ezt az UNESCO azért nem nyilvánította kihalófélben lévőnek, mert Európában sok helyen beszélik. Nálunk azonban eltűnőben van, miként a beás nyelv is. Kisebbségi nyelveink egy részét csakugyan védeni kellene a nyelvész szerint, ez azonban fel sem merül a döntéshozókban.
– Stilisztikailag egészen borzasztó, amit politikusaink – pártállástól függetlenül – művelnek. Stilisztikai pallérozásra nagyon is rászorulnának. Azt gondolják magukról, hogy szép stílusban beszélnek, holott általában jogi bikkfanyelven szólalnak meg – zárja mondandóját Kálmán László.
